You are here

Nemzeti öntudattal az Európába vezető kátyús balkáni úton

Jó lenne, ha már Szerbia is a világ normálisabb fele irányába mozdulna el, ami szerintem a piacgazdaságot, a jóléti társadalmat, a szabad versenyt és információ áramlást, a jogállamot, az egyén- és vagyonbiztonságot, a tudás alapú társadalmat, az egyéni és közösségi jogok maximális tiszteletét jelenti a keresztény európai kultúra alapjain. A választások számomra erről szólnak. Mert amennyiben akarom, hogy jobban éljünk, hogy a gazdaság a gazdasági törvényszerűségek szerint dolgozzon, az anyanyelvemet ne csak otthon használhassam, ne különböztessenek meg nemzeti, nemi vagy faji alapon, hogy normálisnak nevezhető életet tudjak élni egy magát demokratikusnak tartó polgári demokráciában, akkor élhetek állampolgári kötelezettségemmel, jogommal, amikor népszavazás van. Vannak országok, ahol kötelező az urnához járulni minden szavazópolgárnak, másutt meg csak azok szavazhatnak, akik rendesen fizetik az adót – megvan ezeknek a  módszereknek is a jó és a rossz oldaluk. Szerintem is a hazafiság mércéje az adófizetői fegyelem kellene hogy legyen nem az egy perc alatt kimondható demagóg szólamok mennyisége. Minden nap okoskodhatok, mint a football-drukker a lelátón, hogy mit és hogyan is kellene jobban csinálni az ország irányvételével, a régióm helyzetével, a községemen belül, a helységem érdekében, a saját utcámban, a civil-szervezetemért vagy csak a családomért, esetleg saját magamért, de csak négy évente egyszer mondhatok döntő véleményt: amikor szavazok. Ha nem szavazok, nem büntetek meg senkit sem, magamon kívül, mert azoknak a szavazata értékelődik föl a hallgatásommal, nem-voksolásommal, akik politikai negatív szerepe elundorít és eltántorít, lejáratja a pártpolitizálást, a politikát, mint a közélet irányítását.


Már elmondhatom, hogy több évtizede követem és figyelem a szerbiai törvényhozást, a köztársasági és a tartományi kormány munkáját, aminek alapján egyértelműen megállapítottam, hogy a közösségünk eredményei a parlamenti és kormányzati jelenlét függvényei.  Minél markánsabb és egyértelmű a parlamenti és kormányzati jelenléte közösségünknek, annál több és nagyobb eredményeket könyvelhetünk el. Mert nem egy jóléti skandináv demokráciában élünk, ahol bármi is alanyi jogon megillet bárkit is. Itt a Balkánon mindent ki kell harcolni magunknak. Nem lehet várni a csodát és elméleteket szövögetni, mert a vajdasági magyar közösségnek nincs ideje a kivárásra, hogy sorra kerüljünk vagy valakiknek az eszébe jussunk. Öregszünk és fogyunk. Itt mostmár nem elég talpra állni és megmaradni, itt céltudatosan kell cselekedni.

A köztársasági és tartományi eszközök és támogatásoknak akkora szeletét kapjuk, amilyen erős a közösségi képviseletünk és amennyire jelentős. A hatalmi engedményeket és gesztusokat csakis az erős magyar politikai háttér tudta kicsikarni. Ha szétforgácsolódnak a magyar szavazatok, akkor a közösségi-kalácsnak is csak egy vékonyabb darabkája jut majd nekünk. Ezért ostromolja a vajdasági magyarságot az eddigi ellenfeleink és szövetségeseink hada, sőt uszítja saját csicskásait is a közösség gyengítésére.

Mi, a Vajdasági Magyar Szövetségben meg nemzeti pártként maradunk valódi európainak ebben a választási ígéret-cunamiban...