Sikertelen eltussolás

Mirko Đorđević: Ha az egyház politikával foglalkozik, akkor a legrosszabb úton halad

Az utóbbi időben a szerb pravoszláv egyházat számos botrány rázta meg. Két püspököt homoszexualitással és pedofíliával vádoltak meg, valamint egyre inkább érezhető egyes egyházi személyek nyílt politikai szerepvállalása. A brüsszeli megállapodás elleni tüntetésen végül Amfilohije metropolita halotti imát mondott a szerb kormányért és a Szerbiai Képviselőházért, míg Atanasije nyugalmazott püspök Ivica Dačić kormányfőt bírálva Zoran Đinđić meggyilkolt kormányfőre utalt: „Ő is így beszélt, és mindannyian tudjuk, hogyan végezte”. Mirko Đorđevićtyel folytatott beszélgetésünk során a vallásszociológust először arról kérdeztük, hogyan élte meg a pénteki tüntetést.

– Botrányos és sokkoló volt a pénteki tüntetés, amelyen a szerb pravoszláv egyház elöljárói is részt vettek. A történtek arra mutatnak rá, hogy az egyház és az állam közötti összetűzés már nemcsak holmi kommunikációs félreértésekről szól, hanem az úgynevezett mennyei és földi Szerbia közötti harcról. A dolog odáig fajult, hogy Amfilohije metropolita halotti imát mondott a szerb kormányért és a Szerbiai Képviselőházért. Keresztény szemszögből ítélve ez nemcsak botrányos volt, hanem megengedhetetlen. Halotti imát csak az elhunytakért lehet mondani! A legmesszebbre azonban Atanasije nyugalmazott püspök ment el, akinek nem volt elég, hogy a szerb kormányt árulónak nevezte, hanem Đinđić tragikus halálát emelte ki példaként, hogy mi történik azzal, aki a mennyei Szerbia ellen fordul. Azt azonban elfelejtette, hogy Đinđić kormányfőként mennyire támogatta az egyházat, lobbizott értük, pénzt gyűjtött a Szent Száva-székesegyházért, és az alkotmányt megkerülve, törvényi erővel rendelkező rendelettel vezette be a hitoktatást az iskolákba. A nyilatkozatok egyúttal olyan baljóslatú üzenetek, amelyek komoly következményekkel járnak majd.

Milyen következményekre gondol?

– A tüntetésen elhangzottak következményeként még feszélyezettebb lesz az állam és az egyház viszonya, aminek következtében az államvezetők rá fognak jönni, hogy ténylegesen is külön kell választani az államot és az egyházat. Tulajdonképpen belátják majd, hogy sokáig szemet hunytak az egyház társadalmi dominanciájának növekedése előtt, és most ennek isszák a levét. A tüntetésen részt vevő egyházi vezetők ugyanis azt üzenték a laikus és az egyházi közvélemény számára, valamint az Európai Unió számára is, hogy az egyház domináns politikai szerepet akar játszani, és olyan ügyekbe akar beleavatkozni, amely az alkotmány szerint csak a szerb kormányt és az államot illeti meg.

Irinej pátriárka, az egyházra nem jellemző gyorsasággal, azonnal elhatárolódott a kijelentésektől. Ezzel lezártnak lehet tekinteni az ügyet?

– A tüntetés után azonnal hangot adtam véleményemnek, hogy Irinej pátriárka határolódjon el a tüntetésen kimondottaktól. Érdekes, hogy a pátriárka nem sokkal később meg is tette ezt, de nem hiszem, hogy ezzel vége lesz a történetnek. A pátriárka ugyanis nem volt eléggé meggyőző, a történtek szerint hittestvérei nem hallgatnak rá, és nem tisztelik autoritását. Ez a bizonyítéka annak, hogy ha az egyház politikával foglalkozik, akkor a legrosszabb úton halad.

A történtek ezek szerint egyházi belső problémákra utalnak?

– Igen, belső problémákra utalnak ezek a botrányok, ugyanis a kirobbantásával az egyház olyan nehéz problémákat igyekezett eltussolni, vagy elvonni róluk a közvélemény figyelmét, mint a pedofíliával és homoszexualitással vádolt Kačavenda és Pahomije ügye. El szerették volna ködösíteni a történteket, de olyan mélyen érintik az egyházat ezek a problémák, hogy ezt most nem sikerült. A pedofília nemcsak egyháztanítási szemszögből, hanem jogi szemszögből is elítélendő, míg a homoszexualitást jogilag nem üldözik, de egyháztanítási szempontból súlyos bűn. Pahomije esetében ki szerették volna várni, hogy az ügy elévüljön, hogy a közvélemény elfelejtse. Kačavendát is nyugdíjaztatták és elküldték egy Fruška gorai férfikolostorba. Ezzel azonban nem oldották meg a problémát, hiszen Kačavenda esetében a pedofília és a homoszexualitás mellett a háborús uszítás kérdése is nyitva maradt. Reményeim szerint a május 21-ére összehívott zsinaton foglalkoznak majd ezekkel a kérdésekkel, és utána már tisztábban láthatunk.