Pulitzer-Napleány

Átadták a Napleány-díjat és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díjait

Első ízben szervezték meg közösen a Napleány-díj és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elismeréseinek ünnepélyes átadását. A Napleány-díj idei kitüntetettje J. Garai Béla, lapunk nyugalmazott újságírója. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének idei díjazottjai: az írott sajtó kategóriában lapunk újságírója, Fekete J. József, az elektronikus sajtó kategóriában pedig Ternovácz István, az Újvidéki Rádió szerkesztője érdemelte ki az elismerést, a legjobb pályakezdő pedig szintén a Magyar Szó újságírója, Virág Árpád lett. A szórványdíjat idén a Pancsovai Televízió magyar nyelvű műsorának szerkesztősége kapta, az egyesület életműdíját pedig Orosz Ibolyának, a Hét Nap nyugalmazott újságírójának ítélte oda a VMÚE elnöksége.

Ünneppé kívánjuk tenni ezt a rendezvényt, olyan ünneppé, amikor együtt vagyunk, egymásra figyelünk – nyitotta meg a rendezvényt Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke. Megköszönte a kuratórium munkáját, megjegyezve, hogy eddig elkötelezett, érdemes újságírók kapták meg a díjakat. – Nagyszerűnek tartom, hogy valóban együtt vagyunk ezen az ünnepen, a két díj átadását pedig egyfajta egyesítő rendezvényként élem meg – mondta művelődési szövetség elnöke.

Tóth Lívia, a VMÚE elnöke köszöntő beszédében kiemelte, hogy a jelenlévőkre mint családra tekint. – Elismerni, kiemelni jöttünk kollégáinkat, akik magas szakmai szinten, mesterien művelik hivatásukat – mondta az egyesület elnöke. Mint megjegyezte, harmadik alkalommal osztotta ki az Év Újságírója díjakat a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöksége, amely a vajdasági magyar médiumok szerkesztőségeitől beérkezett javaslatok alapján ítélte oda öt kategóriában az elismeréseket.

Ternovácz István munkásságáról Klemm József, az Újvidéki Rádió igazgatója szólt, kiemelve, hogy olyan újságírókat kell kinevelni a közösségben, akik nemcsak szakmai mesterei hivatásuknak, hanem művészei is. – Ilyen személy például Ternovácz István, aki a legtöbbet díjazott magyar újságíró Vajdaságban, és akire felnézhet a következő nemzedék – mondta az igazgató.

Fekete J. Józsefet Léphaft Pál méltatta szellemes beszédében. Kiemelte, hogy az újságírásban nem a múzsa segítségre hívása, nem is a lapzárta miatti rémület, hanem a másnap a legnehezebb, amikor írásában nem ismer magára a szerző. – Rendkívülinek csupán azon napok tűnnek, amikor emelvényre hívnak és szemtelenül dicsérnek. Nemes és jóleső feladat Fekete. J Józsefet is köztük látni – mondta lapunk karikaturistája.

Máriás Endre Virág Árpád méltatásában megjegyezte, hogy az újságírók közül sokan ismerik az érzést, hogy sokkal egyszerűbb lenne az életük, hogyha más hivatást vagyis „normálisabb” szakmát választottak volna. – De nem választottunk más hivatást, s bár az újságírást manapság nem becsüli meg a társadalom, mégis mérhetetlen szerepe van annak fejlődésében. Virág Árpád e feladatban nap, mint nap megfelel a szakma minden írott és íratlan szabályának, magas szintű szakmai elkötelezettséget, mérhetetlen sokrétű tájékozottságot, kimeríthetetlen tudást és példátlan munkabírást tanúsítva – méltatta a díjazottat Máriás.

A pancsovai televízió Magyar percek műsorát – Halász Zsuzsanna, Kerekes Emília, Lőcsei Ilona – Kartag Nándor, az újvidéki televízió nyugalmazott szerkesztője méltatta, kiemelve, hogy a műsorral a dél-bánáti magyarság önazonosságának megtartását és megerősítését tűzte ki célul a szerkesztőség csapata, s munkájuk eredményességét a nézők ragaszkodása bizonyítja.

Tóth Lívia Orosz Ibolyáról szólt, megjegyezve, hogy egykori munkatársa nyugdíjba vonult, ám ennek ellenére írásai a mai napig megjelennek. – A vérbeli újságíró minden lehet, csak nyugalmazott nem – fűzte hozzá az egyesület elnöke.

A díjazottak nevében Fekete J. József köszönte meg az elismeréseket. – A díjak legnagyobb jelentősége, hogy a szakma adta őket – emelte ki lapunk munkatársa.

A Napleány-díjat, amely 2013-ban tizedik alkalommal került kiosztásra, J. Garai Béla, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója vette át.

Dr. Dévavári Zoltán megjegyezte, hogy nem véletlenül esett a választás a szabadkai Városi Múzeumra rendezvényhelyszínként, hiszen azon falak között született meg a vajdasági magyar újságírás dogmatikája.

J. Garai Bélát Sebestyén Imre levélben méltatta. Sebestyén Kabók Erika tolmácsolásában kiemelte, hogy Garai hosszú újságírói pályafutása során sok műfajban kipróbálta magát, és több szerkesztőség életében is részt vett – volt külpolitikus, jegyzetíró, írt tudósítást, elemzést, például őt fedi jelenleg a MagyarZó Pistike – minden műfajban megteremtette a „garais” hangot, de akkor leginkább, amikor a humort hívta segítségül írásaihoz.

A Napleány-díjat megköszönve J. Garai Béla megjegyezte, a díj mindig emlékeztetni fogja arra, hogy nemhiba dolgozott, van visszhangja a munkásságának. – A Napleány-díj, némi túlzással, olyan nekünk, mint az amerikaiknak a Pulitzer-díj. Úgyhogy vegyék úgy, önök előtt most egy büszke Pulitzer-Napleány áll – mondta Garai. Szavai szerint büszke arra, hogy szakmabeliek ítélték meg számára a díjat, és bízik benne, hogy nem csak a többségi nemzet politikai elitjét szapuló írásokat méltatták, hanem a sajátunkét is, hozzátéve, hogy sohasem volt a talpnyalás híve.

A sajtó szabadsága a kisebbségi létben bonyolultabb

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke külföldi útja miatt nem tudott jelen lenni a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete és a Napleány-díj Kuratóriuma által szervezett ünnepségen, így levélben üdvözölte a díjazottakat, az egybegyűlteket. Az alábbiakban közöljük köszöntő beszédét.

Tisztelt díjazottak, tisztelt ünneplő közösség!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy a magam és a Vajdasági Magyar Szövetség nevében gratuláljak a díjazottaknak, többüknek nem első alkalommal tehetem. Néhány mondatban azt is szeretném elmondani, miért tartom különös alkalomnak, felemelő eseménynek ezt az estét. A választott helyszín miatt mindenképpen, hiszen azon túlmenően, hogy az egyik legnagyszerűbb kulturális intézmény a szabadkai Városi Múzeum, egy nagyszerű újságteremtőnek, Herczeg Ferencnek is az otthona volt.

Noha a helyszín nagyszerűsége önmagában is elegendő volna, én különös alkalomnak azért tartom ezt az estét, mert hosszú évek után a vajdasági magyar sajtótársadalom egymásra talált és közös, céhes, szakmai ünneppé tette ezt a díjátadót.

Mint bizonyára mindannyian tudják, a Napleány-díj átadására – a Kuratórium kérésének eleget téve, évek hosszú során át, pontosabban két alkalmat leszámítva, mindig a VMSZ március 15-i rendezvényén került sor.

Nem láttam és ma sem látok ellentmondást ebben, mert a sajtó szabadsága egy kisebbségbe került nemzetrész esetében bonyolultabb, árnyaltabb és feszítőbb is. Egyszerre van jelen a kisebbségi újságírásban a szabadság és a közösségi tájékoztatás igénye, a magyar szellemiség.

Egy idézettel érzékeltetném, miről is beszélek: ,,Ugyan nem volt egységes politikai nézet a szerkesztőségen belül, mégis elmondható, hogy az újság demokratikus irányultságú volt, és síkra szállt a társadalmi igazságosságért és toleranciáért. A napi újságírás mellett aktuális híreket (rendőrségi és bírósági), irodalmi mellékletet és karácsonyi különszámot is megjelentettek.” – olvasható a Bácsmegyei Naplóról, mondható el a jelenlegi vajdasági magyar újságírásról. És éppen ezt a sokszínűséget, elkülönböződő egybetartást jeleníti meg az a döntés, hogy a vajdasági magyar újságírói díjakat egyszerre, egy helyen, közös szellemi térben adják át. A Napleány új Kuratóriumának döntését elismeréssel nyugtázzuk, remélve, hogy a jövőben úgy vállalják magukhoz a díjat, mint azt mi tettünk, amikor erre kértek.

A díjazottaknak még egyszer szeretnék erőt, egészséget kívánni a díj mellé, hogy nagyszerű munkájukat, amivel az elismerést kiérdemelték, tovább folytassák az olvasók örömére és épülésére, valamint a politikusok okulására.