Ugrás a tartalomra

Pásztor István: csillapítani a feszültséget és intézményes keretek közt tartani a vitát

Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke sajtótájékoztatóján a következőket mondta:

– Jó döntés volt-e, hogy elnapoltam a folyó év április 10-re összehívott képviselőházi ülést? Jóllehet ez csupán retorikus kérdés, el kell mondanom, hogy az elmúlt 36 óra, sajnos egyértelműen megerősítette a döntésem helyességét.

Egyébként nem ültem ölbe tett kézzel, hanem április 9-ére összehívtam a Kollégiumot, amelyen úgy döntöttünk, hogy összehívjuk a Tartomány Alkotmányos Jogi Helyzetével Foglalkozó Bizottságot, hogy vitassa meg a Deklarációt. A Tartomány Alkotmányos Jogi Helyzetével Foglalkozó Bizottság elnökeként bejelentettem, hogy a Bizottságot teljes összetételűre kívánom bővíteni – a képviselők mellett a Bizottságnak négy kiemelkedő, alkotmány-jogi kérdésekkel foglalkozó tudós is tagja lehet, tehát velül kívánom kibővíteni a Biztosságot azzal a céllal, hogy vitassa meg Vajdaság alkotmányos-jogi helyzetével kapcsolatos összes nyitott kérdést.

El kell mondanom, hogy a Kollégiumon az eddig elhangzottak vonatkozásában teljes konszenzus született.  

– Meg voltam győződve arról, hogy sikerült lecsillapítanunk a feszültséget és a képviselői csoportokkal közös erőfeszítésnek köszönve sikerült a dolgokat visszaterelni a demokratikus parlamenti vita intézményes keretei közé. Megkönnyebbülésként és annak bizonyítékaként éltem ezt meg, hogy a vitás, nyitott kérdések megoldásának ez az egyetlen útja.

– Naiv lennék? Nem hinném. Ugyanis h a a múlt év végén a köztársasági képviselőházban a rendszer intézményes keretei között többször is folytathattunk megbeszéléseket, miért ne tehetnénk ezt meg a saját házunkban?

– Szemmel látható, hogy a Kollégiumon elért teljes konszenzus ellenére az elmúlt 36 órában a dolgok más irányt vettek. El kell mondanom, hogy a dolgok ilyetén alakulása engem személyesen is megrémít. Attól tartok, ebben  a folyamatban mindenki csak veszíthet. A dolgok most olyan irányban tartanak, amelynek győztese nem lehet, viszont mindannyian vesztesei leszünk.

– Felmerül a kérdés: hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe? Mivel az a benyomásom, hogy egyesek most is képesek a téziscserére, egyes kijelentések pedig rendkívül meglepnek. Az elmúlt 36 órában mindenről és mindenféléről beszélnek. Ezért újra fel kell tenni a kérdést: hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe?

– Úgy, hogy valaki rajtaütésszerűen, váratlanul, átgondolatlanul egy dokumentumot – a deklarációt – eljuttatott a Képviselőháznak. Ennek a dokumentumnak számos eleme végsőkig problematikus. Tegyük félre azokat az állításokat, melyek szerint az autonómia elképzelésével ebben a dokumentumban visszaélnek, saját és pártvédelmi pajzsként használják fel. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Viszont egyértelmű tény az, hogy a dokumentum számos olyan kérdést tartalmaz, amely a viták és összetűzések lavináját zúdította ránk. Méghozzá olyan lavinát, ami túlmutat a megszokott politikai összetűzésen.

– A dokumentum koncepcióját illetően rendkívül problematikusnak tekintem a következő elemeket: azonos szinten kezeli és keveri az elvi és a nagyon alacsony szintű kérdéseket, mint az alkotmányos jogi elvek és egyes vállalatok igazgatóbizottságának kérdése; azt állítja, hogy a Vajdaságot érintő gondok 2012 végén kezdődtek;  de akkor mi volt 2008-tól kezdve;  miért nincs még ma sem elfogadott pénzelési törvényünk; miért aláztak meg minket 2008-tól kezdve azzal, hogy megrövidítettek bennünket a költségvetési eszközökkel; miért jártunk úgy a közvagyonról szóló törvénnyel – mindezek nem 2012 előtt történtek? Vajon miért nem került egyetlen törvényjavaslatunk sem kilenc év alatt köztársasági parlamenti vitába?

 – A Deklaráció szövegében meglévő torzítások sajnos oda vezettek, hogy ez a rendkívül érzékeny és jelentős kérdés hatalmi harc tárgyává vált, és úgy tűnik, utcai politizálás tárgya és ürügye lett.

– Az alkotmányos kategória utcai politizálás indítéka és témája. Nem borzasztó ez? Lehetséges, hogy ez 2013-ban történik velünk? Lehetséges, hogy – legyen bármennyire is problematikus a Deklaráció – újból a nemzet ellenségeiről beszéljenek, hogy lincshangulatot előidéző plakátokat ragasszanak ki, hogy a lincshangulat a közösségi oldalakon és az újságcímekben erőre kapjon? Lehetséges, hogy újból usztasákról, szeparatizmusról és elszakadásról beszélünk?

 – Talán nem így lesz mindig a jövőben, amikor a Vajdasággal kapcsolatos megoldatlan kérdésekre mutatunk rá. Hogyan lehetséges, hogy ez történik velünk, amikor a társadalmunk óriási gonddal küzd, amikor olyan döntéseket kell meghozni, amelyek hosszú távon meghatározzák az ország és mindannyiunk sorsát. Hangozzék akár patetikusan is, gyermekeink és unokáink sorsát.

– Vissza kell térnem az első mondathoz, amelyet itt, ma kimondtam: az egyedüli helyes döntés a Képviselőház ülésének elnapolása volt. És a Kollégiumon született közös döntés, hogy részleteiben megvitatjuk a Deklarációt, lecsillapítjuk a kedélyeket, megoldást és kiutat keresve azzal a szándékkal, hogy minél szélesebb körű konszenzust teremtsünk meg. Lehet, hogy nem születik egyetértés, de legalább nem a puskacsövön át nézzük egymást.

Ma is úgy gondolom, hogy az elnapolásról hozott döntés és a Kollégiumon született megállapodás az egyetlen helyes út a megoldás fellelésében. Amennyiben a felmerült problémából a kiút keresése és fellelése a tényleges szándék. Nekem mindenképpen.

– Mindebből kifolyólag felszólítom és kérem a Tartományi Kormányt, hogy álljon el attól a döntésétől, hogy ez a dokumentum a képviselőház első ülésének napirendjére kerüljön kibővítésként.

– Egyedül ilyen módon teremthetjük meg a dokumentumról való vita és javítás feltételeit. Csak ily módon kereshetjük a kompromisszumot, csak ily módon tudjuk tisztázni a dolgokat és lebontani a bizalmatlanság falait.

Ugyancsak appellálok, hogy térjünk vissza a Kollégiumon született megállapodásra, és a megoldást ne utcai politizálás révén kutassuk, mert tudjuk, hogy az össznépi nagygyűlések következménye rettenetesen fájdalmas és hosszantartó.

   

 

 

Szerző (Forrás)
skupstinavojvodine.gov.rs
Többi hír