Ugrás a tartalomra

Pásztor István beszéde a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából

Pásztor István beszéde a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából

Tisztelt emlékező Közösség!

Ma van a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója. Gyásznap. A Kárpát-medencében az emlékezés, a tiszteletadás hangján zúgnak a harangok.

A történelmi Magyarországot ért halálosnak szánt ítélet napjáról beszélünk. A békediktátum – szándékosan figyelmen kívül hagyva az 1910-es népszámlálási adatokat –, elérte, hogy 3,2 millió magyar ember, a magyarság harmada került az új határokon túlra. A szándék ordasságát mutatja, hogy ezen magyarok fele összefüggő tömbben élt a határok mentén.

Az európai hatalmak a történelmi Magyarországot, amely a Nagy Háborúból  a vesztes oldalon került, ki nem megbüntetni akarták, hanem megölni. A többi vesztest büntetni, a történelmi Magyarországot megölni. Ezért zúgtak 1920. június 4-én perceken át a harangok az akkori országban.
Ne legyünk tévedésben! Az ország megölésének szándéka nem abban nyilvánult meg, hogy elvették a terület kétharmadát, az ipar 38 százalékát, a nemzeti jövedelem 67 százalékát. Nem abban nyilvánult meg, hogy a vasúti hálózat az eredeti 37,4 százalékára apadt, a MÁV hálózata pedig 36,4 százalékra csökkent. Ez csak a megölés módja volt, a mikéntje: kivéreztetés.

Az ország megölésének szándéka a magyar nemzet szétdarabolásában mutatkozik meg. És mivel egy nemzetet nem lehet egyetlen suhintással kivégezni, marad a kivéreztetés, aminek kellő megalázást a békediktátum cikkelyei adnak. Az ország szuverenitását teljesen relativizáló cikkelyek.
Hogy ezt érzékeltessem, idézek a békediktátum szövegéből. Ha a  jelenlegi európai mainstream irányvonalával való összecsengést vélnek kihallani, az nem a véletlen műve. ,,298. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy nem léptet életbe semmiféle olyan műszaki, pénzügyi vagy igazgatósági rendszabályt, így például vámvizsgálatot, általános rendőri, egészségrendőri vagy ellenőrzési rendszabályt, amely egyenesen az előbbi cikkben említett közvetlen forgalomra vagy a Szövetséges és Társult Hatalmak kikötőibe vagy azokból utazó kivándorlók szállítására vonatkoznék és amely rendszabály ennek a forgalomnak megnehezítését vagy késleltetését eredményezhetné.”

Tisztelt Emlékezők!

A trianoni békeszerződés teljes szövege szabadon elolvasható. A végén ott áll egy zárójeles megjegyzés: ,,A békeszerződés az 1921. július 26-i becikkelyezést követően, 1921. július 31-én törvényerőre emelkedett. Amíg nemzeti érzelmű kormányok irányították Magyarországot, a fenti, 1921. évi XXXIII. törvénycikk gyászkerettel jelent meg a törvénytárakban.”
 Jelképes jelentése van a gyászkeretnek, annak pedig, hogy ez csak a nemzeti érzelmű magyarországi kormányokhoz köthető, a jelképesen túl valóságos, érzékelhető jelentése van: úgy hívják, hogy a nemzet egységének tagadása.
Szinte csodaként élhettük meg, hogy Trianon után kilencven évvel az akkor megválasztott nemzeti kormány jelképes és egyben valóságos cselekedetet hajtott végre: a trianoni békeszerződés gyászkerete mellé odahelyezte a nemzeti színeket is.

Tisztelt Emlékezők!

A gyászkeretes trianoni békediktátumnak piros-fehér zöld keretezése a 2010. évi LXV törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló, a mai napon hatályba lépett törvénnyel történt meg, amely, hogy senki se értelmezhesse félre  a magyar szándékot, a magyar mellett még tíz nyelven olvasható. Ebből idézek: ,,Mi, az Országgyűlés tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alaptörvényben rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk (...)”
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezen törvény 4. cikkelye nyilvánította június 4-ét, azaz az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává.

Tisztelt Emlékezők!

Isten a történelem ura. Ebből az alapállásból érthetjük meg a mai nap jelentőségén túl annak szimbolikus üzenetét. Mert azt jelenti ez, hogy a lélekben, hitük erőssége alapján, nem pedig más népek és szövetségek erején és felülhatalmán dől el a népek sorsa. Azok is tudták ezt, akik a békediktátumot szövegezték, ezért végeztek olyan alapos mészár-munkát rajtunk. De tudták azok a magyarok is, akik magukévá tették Jézusnak a halálból való feltámadására utaló Magyar hiszekegyet.

Az új határok mögé szorított magyaroknak nem azért tiltották az új hatalmak Sziklay Szeréna négysorosát, mert azt hitték, megindulnak keletről, nyugatról, északról és délről a kisemmizett, megalázott magyarok. Azért tiltották, mert ebben a négysorosban a remény van benne, ami megtartó erő, ami átsegít a nehézségeken.  A hit, hogy a halál után létezik feltámadás. Ezt akarták elvenni a határon kívülre szorult magyaroktól 1920 után. És tegyük hozzá, ezt akarták elvenni minden magyartól 1945 után.

Arról, hogy milyen állapotban voltak a magyarok Trianon után, Urmánczy Nándor, a Területvédő Liga elnökének a szavai tanuskodnak: ,,Elrabolták minden kincsünket, országunk minden életfeltételét. Ebben a ketrecben az állam és a társadalom teljes lezüllése vár reánk.”  Mi, vajdasági magyarok nem szégyenlősen, nem lehajtott fejjel mondjuk ki ezeket a szavakat, ahogyan  nem suttogva emlegetjük a Magyar Revíziós Liga tevékenységét sem, amit egyébként ma lobbitevékenységet végző szervezetnek neveznének. A magyar történelem szerves részének, a nemzetet ért gyalázatra való reagálásnak tekintjük, az erről szóló tudást át akarjuk adni az utánunk jövő nemzedékeknek.

Büszkék vagyunk arra, hogy ezt megtehetjük. Köszönettel tartozunk ezért személyében Orbán Viktor úrnak, Magyarország miniszterelnökének valamint az általa tíz éve vezetett kormány nemzet- és szomszédságpolitikájának. A Nemzeti Összetartozás tanúságtételéről szóló törvény bennünket erősítő békejobb a szomszédos országoknak. Büszkék vagyunk arra, hogy Szerbia ezt a baráti kéznyújtást elfogadta, hogy nekünk könnyebb lett az életünk.
Megtiszteltetés nekem, hogy ezeket a szavakat kimondhatom. És különös érzés, hogy ezt ma, Trianon 100. évfordulóján tehetem. Van kinek, van hol elmondani, kimondani az emlékezés szavait. Él magyar e hazán, mondtuk évekkel ezelőtt és mondjuk ma is. engedjék meg, hogy kimondjam: örök hála, múlhatatlan tisztelet és főhajtás illet minden vajdasági magyart, aki 1920 óta vállalta a nemzeti hovatartozását és erősítette a vajdasági magyar közösséget, erősítette az összetartozó magyar nemzetet.

Tisztelt Emlékezők!

Az emlékezés pillanatában is reálisan akarok beszélni. Nem azt mondom, hogy ma azzal, hogy Magyarország és Szerbia együttműködése, különösen az elmúlt hat évben nem csak szoros, hanem szövetségi viszony, nekünk nem kell mindenért megvívnunk, a politikai érdekérvényesítést körömszakadtáig, az utolsó atomenergiáig csinálni, mert kell. És azt sem mondom, hogy minden sikerül.
De azt igenis mondom, hogy Trianon 100. évfordulóján, köszönve a vajdasági magyarok szívós kitartásának, nemzeti öntudatának, makacsságának, amivel akkor is ragaszkodott a nemzethez, amikor ezért úgy az anyaország mint a többségi nemzet részéről lesajnálás, megvetés, fenyegetés vagy éppen verés járt, megmaradtunk, megmaradunk és jövőt, közösséget építünk a szülőföldünkön.   

Tisztelt Emlékezők!

Úgy hozta az élet, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja, ami az idén Trianon 100. évfordulója is egyben, kampányidőszakban van. Mindenki tudja, hogy általános választásokra kerül sor június 21-én és a Vajdasági Magyar Szövetség országos, tartományi és önkormányzati szinten is önállóan részt vesz a választásokon. Nem kívánom ezt a rendezvényt kampányeseménnyé tenni.
Ugyanakkor kötelességemnek érzem, hogy a nemzeti összetartozás és egyben szétszakítottság, valamint a vajdasági magyarság száz esztendős kisebbségi tapasztalatának vonatkozásában felhívjam a figyelmet arra, mi ennek a választásnak a tétje. Mi a tétje annak, ha otthon marad vagy nem a VMSZ-re szavaz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha általánosságban beszélünk, akkor azt mondjuk, a vajdasági magyarokban erős a nemzethez való ragaszkodás. Ezt felmérések is bizonyítják, de a magyarországi választásokon leadott voksaink is jelzik, hogy melyik politikai opciót támogatjuk.
Azt is tudjuk, hogy általánosságban, szavak szintjén a helyi szintű kötődés is erős a vajdasági magyarokban. A tömbmagyarság önkormányzataiban, vagyis ott, ahol többségben vagy jelentős számban élnek  magyarok, mégsem magától értetődő a magyar opció győzelme a választásokon. A rendszerváltás óta majd beledöglöttünk a küzdelembe. Volt, hogy Milošević bábja győzött. Máskor a radikálisok embere. A demokrata polgármesterekre is emlékszünk, amint meg kellett szoknunk a magyar  többségű települések önkormányzatában  haladó polgármestert is.
Ha nem fogunk össze, akkor most, amikor egy új típusú szövetségi- és szomszédságpolitika van kialakulóban, amikor magyar EU-biztosa van a csatlakozási portfóliónak, amikor az előttünk álló időszakban meg fognak nyílni a beruházási lehetőségek, ki fogunk maradni a döntéshozásból. És ha nem vagyunk döntéshozatali helyzetben az önkormányzatokban, akkor az anyaországi nemzetpolitika nem tud bennünket a határon átívelő nemzetegyesítésben segíteni. Ha most nem fogunk össze a választásokon, akkor utólag lehet vádaskodni és megvetően beszélni a többségi szerb nemzet által megválasztott legitim politikai erőről, de tudomásul kell venni, hogy akkor az lesz, hogy mi kimaradunk, akiket pedig a többségi szerb nemzet megválaszt, azok a mi eredményeinket felhasználva, de bennünket kihagyva fognak együttműködést építeni a magyarországi partnerekkel országos, tartományi és önkormányzati szinten egyaránt. Mert a gazdasági együttműködés, a határon átívelő együttműködések, a közös térségfejlesztés ideje következik a vízgazdálkodásban, a vasútfejlesztésben, a mezőgazdaságban.  Rajtunk múlik, hogy a pályán maradunk játékosként vagy a pálya széléről fogjuk nézni a meccset.

A huszonegyedik század Európájában, bármennyi szó is esik a nemzetekfelettiségről, minden ország magát erősíti. Mindenki néz híradót, látja, hogy a romániai Renault-gyárat bezárják, de a franciaországit nem zárják be. Látja mindenki, hogy ahogy a koronavírusjárvánnyal szembeni küzdelemben is a nemzetállamok voltak erősek, úgy most a gazdaság talpraállításáért folytatott küzdelemben is a nemzetállamok érdekei fognak első helyen szerepelni.
Magyarországot a trianoni békediktátum speciális helyzetbe taszította. Nem egy országban, hanem egyetemes nemzetben kell gondolkodnia, ahogyan a szerbeknek  is ezt kell tenniük, ezt is teszik.

A kérdés az, hogy mi, vajdasági magyarok élünk-e azzal az előnnyel, hogy magyarok vagyunk, vagy átengedjük az elkövetkező évek döntéseit a szerb többségnek. Ha nem vagyunk erősek országos, tartományi és önkormányzati szinten egyaránt, akkor a fejlesztések sorsába ugyanúgy nem tudunk beleszólni, mint ahogyan nem fogjuk tudni elintézni a magyar osztályok megnyitását és minden mást, ne soroljam.
Ha most nem fogunk össze a választásokon, akkor beteljesedik rajtunk a trianoni döntéshozók szándéka. Patetikusan hangzik, de így van. És akkor nem marad más hátra, mint a prüntyögés. Akkor el lehet majd mondani,  hogy a szerbek, a haladók, ők az okai mindennek. De ez nem így van! Szeretném jelezni, hogy sem a szerbek, sem a haladók nem okai annak, ha mi nem fogunk össze. Ők a saját érdekeik és elképzeléseik mentén mennek előre, többséget akarnak szerezni és nem szelídek ebben. Emlékeztetni szeretnék, hogy az ellenünk folyó csatában a demokraták sem voltak szelídek, csak jobb volt a marektingjük. Csakis rajtunk múlik, hogy mekkora erőt mozgósítunk. Összefogással sikert érhetünk el.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt Emlékezők!

A választási kampányban üzenetek hangzanak el, választási üzenetek és ígéretek. A VMSZ, amióta én vagyok az elnöke, ügyek mentén politizál. Nem ígérget, hanem vállalásokat tesz. Nem mindent sikerül időben betartani, de mindent sikerül befejezni. Magyar érdekeltségű iskolák, művelődési házak, templomok felújítása, építése, bővítése, magyar érdekű gazdaságfejlesztés, magyar emberek ügyeinek egyenkénti intézése. Ehhez kérem továbbra is a támogatásukat, a szavazatukat. Fogjunk össze és az egyetemes magyar nemzet részesként erősítsük szülőföldünkön a normális politizálást, a közép-európai viselkedési kultúrát, a többségi nemzet által megválasztott legitim politikai erővel a párbeszéden alapuló együttműködést, aminek alapja a közösségi érdekeinket szem előtt tartó érdekérvényesítés. A fejlődésnek nincs más lehetősége.
Isten éltesse a nemzetet, Isten éltesse a vajdasági magyar közösséget!
 

Királyhalom

Többi hír