You are here

Az 1944-45-ös ártatlan magyar áldozatokra emlékeztek ma Szabadkán a Zentai-úti temetőben.

A Vergődő madár emlékműnél hozzátartozók, közéleti személyek, politikai tisztségviselők és a történelmi egyházak képviselői rótták le kegyeletüket azon ártatlan áldozatok előtt, akiket a szerb partizánok bevonulásukkor 1944-45-ben kivégeztek.

Az 1944-45-ös délvidéki vérengzések során több száz személyt végeztek ki Szabadkán. Hozzátartozóik, leszármazottaik ma is emlékeznek rájuk. 75 évvel ezelőtt Farkas Juliska édesapját is kivégezték: „A Sárgaházban voltak két hétig, és az én bátyám elment meglátogatni, és éppen akkor jöttek Palics felől, láncokkal, ásókkal, kapákkal. Láncok voltak a lábukon, és akkor ásták ki ezt a gödröt, a sírt. Velük, saját magukkal ásatták ki.”

Bunford Tivadar a megemlékezésen elmondta, 1996-ban hat tábla került fel az emlékfalra, majd az évek során mind több és több tábla lett az időközben feltárt áldozatok neveivel. A szabadkai VKT elnöke hozzátette, az utolsó emléktáblát 2002-ben állították fel, az emlékfalon 852 név szerepel: „Most már hiteles adataink vannak róla, hogy 1017 áldozat biztosan fekszik itt, ezen rögök alatt, itt a téglagyári gödörben, de a kutatók tovább dolgoznak, és bizonyára még sajnos számtalan név fog előkerülni.”

Határokon átívelő pályázaton vesznek majd részt, amely keretében kegyeleti helyeket újítanak fel - mondta el Bogner István a szabadkai Kegyeleti Bizottság elnöke: „Tervezzük még ide az emlékfalnak a meghosszabbítását, a Szent György Lovagrend keresztjének a túloldalán, a jobb oldalán, és még egyelőre hat táblára lenne szükségünk, hogy ezek a nevek mind felkerüljenek.”

Az emlékezés mindig az élőknek fontos, és nem csak azért, mert tartozunk azoknak, akik itt ártatlanul magyarként meghaltak, hanem azért is, mert csak ebből tudunk építkezni - mondta Hajnal Jenő, az MNT elnöke: „A jövő szempontjából a kutatásnak nincs vége, hiszen azt kell tudnunk, hogy hosszú-hosszú évtizedeken át, amiről hallgatni kellett, ma már beszélhetünk, de ennél még fontosabb, hogy ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is az emlékezetőrzés érdekében.”

Minden évben emlékeznünk kell a borzalmakra, és arra, hogy bosszúvágyból és ideológiai meggyőződésből mi mindenre képes az ember - hangsúlyozta Pásztor István a szabadkai megemlékezésen. A borzalomtól függetlenül ez a 75 év sem volt elég ahhoz, hogy megtörje ezt a közösséget, hogy rávegye arra, hogy elfelejtse azt, ami nem elfelejthető - mondta a Vajdasági Magyar Szövetség és a vajdasági tartományi képviselőház elnöke: „A közösségi emlékezés részévé kell, hogy tegyük, ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, hogyha ezt a borzalmat újra és újra elmondjuk, újra és újra rávilágítunk, ezt tovább adjuk a felnövekvő generációknak, nem a fájdalom miatt elsősorban, hanem amiatt, hogy az emlékezést megőrizzük, és amiatt, hogy nyugodtabb lélekkel keressük a jövőépítés közös érintkezési pontjait.”

A Szabadkán található, Vergődő madár nevű emlékmű annak a Szabadkáról és környékéről elhurcolt több mint ezer - főleg magyar, horvát és német - embernek állít emléket, akit 1944 őszén a temetőben végeztek ki szerb partizánok. A szombati megemlékezés keretében művelődési műsort és ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd koszorúkat helyeztek el az emléktábláknál.

 

 

Szerző: 
Pannon RTV (Fotó: Hét Nap)