Ugrás a tartalomra

Kinyilatkozó politika helyett át kellene térni az iparos-politizálásra

,,Nagyon fontos, hogy a tartományi képviselőház – mint Vajdaság polgárait képviselő legfelső  testület – világosan kimondja, mik a hosszútávú ambícióink. Ezért igazán vétek elhalasztani minden alkalmat, amikor kimondhatjuk az álláspontunkat, mint ahogy vétek volt 2000 novemberében elmulasztani az arról való nyilatkozást, hogyan látjuk Vajdaság jövőjét Szerbia keretében. Ugyanilyen vétek volt elmulasztani az alkalmat 2006-ban, amikor Alkotmányt hoztak, és mi ismét elmulasztotunk a Tartomány alkotmányos –jogi helyzetéről okmányt elfogadni. Sajnos, elmulasztottuk azt is, hogy – mint parlament – számos más kérdésben állást foglaljunk, mint amilyen a köztulajdon kérdése és mások. Ezt többé nem engedhetjük meg magunknak.”

Vajdaság képviselőházának elnöke, Pásztor István kijelentette, hogy Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről szóló nyilatkozat a jövő héten jelentős többségi támogatást kap a tartományi parlamentben, és úgy értékelte, hogy a nevezett okmánynak, függetlenül attól, hogy lényegében nincs jogi hatása, mégis lesz bizonyos „utóélete”. Ahogyan hangsúlyozta, abban lehet kulcsszerepe, hogy ráirányítja a figyelmet a megoldatlan politikai kérdésekre, melyek megmutatkoznak Vajdaság autonómiájának működésében és az ebből eredő nézeltérésekre Újvidék és Belgrád között.

Az Autonomija portálnak adott interjújában Pásztor elmondta, hogy a VAT alkotmányos-jogi helyzetének kérdésére újonnan alakított bizottságnak nagyon gyorsan foglalkoznia kell a tartomány pénzelésével is, melyet az ő kezdeményezésére a munkabizottság készített elő. Ezt követően szükséges lesz a tartomány hatásköri törvénye vitatott rendelkezéseinek újrafogalmazására, sőt magának Vajdaság Alapokmányának is, miután befejeződik az alkotmánybírósági eljárás.

  • Nincs más hátra, mint hogy igyekezzünk meghatározni a kérdéseket, melyek kapcsán meg kell állapodnunk, és hogy megkezdjük azok megvalósítását. Ez nem Vajdaság kizárólagos érdeke, hanem Szerbia számára is rendkívül jelentős érdeke, noha nyilvánvaló, hogy hatalmas politikai feszültségekkel telíti a politikai életet. Azonban a  társadalom egészének érdeke, hogy ezek a Belgrád és Újvidék közt fennálló feszültségek napról napja enyhüljenek – még akkor is, ha valaki igyekszik nem tudomást venni a létezésükről  – hangúlyozta Pásztor. Hozzátette, hogy a gondok nem most keletkeztek, de végső ideje elkezdeni megoldani azokat, ami, mint ahogy kiemelte, nem lehetséges csupán nyilatkozatokkal, hanem kizárólag „kínos győzködéssel és megoldáskereséssel”. Számára, ahogy mondta, elképzelhetetlen, hogy a tartomány vitatott hatáskörének újrafogalmazásába ne kerüljön sor olyan politikai egyezségre, ami lehetővé teszi, hogy folytatódjon az első gyermek születési térítménye, a mezőgazdasági támogatás, a környezetvédelem és még néhány hatásköri kérdés, melyeket Szerbia Alkotmánybírósága, körülbelül egy éve alkotmányellenesnek értékelt. Ha ilyen megegyezés nem volna lehetséges, az valódi tragédia lenne, nemcsak Vajdaságra, hanem Szerbiára is – mint társadalomra nézve is – figyelmeztetett Pásztor, aki a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is.

Hogyan lehetséges ilyen megegyezés, ha az álláspontok ennyire összeegyezthetetlenek, mivel a nyilatkozatra való reakciók Szerbia széttörésérenek vádjaira szorítkoztak?

Úgy gondolom, hogy éppen az ilyen vita, mint a nyilatkozat körüli, a mintagyakorlat, amelyből mindannyian tanulságot tudunk levonni, hogyan nem lehet és hogyan nem szabad. Nincs más választásunk, mint hogy beszélgessünk és a megbeszélés útján igyekezzünk megoldást találni. Ezért a kinyilatkoztató politizálásról át kell térnünk az iparos-politizálásra. Ebben az esetben, meggyőződésem, hogy sikerült kompromisszumot kötni számos kérdés kapcsán, melyek nem lehetnek pártpolitikai harcok témái. Meggyőződésem, hogy összetűzések és feszültségek által, melyekben az elmúlt hetekben részünk volt, senki sem nyert, mindenki alig várta, hogy a történet visszakerüljön az intézményes keretek közé. További nyereség, hogy végre megalakult a Vajdaság alkotmányos-jogi helyzetének kérdésére alakított bizottság, ami nagyon fontos, a tartományi képviselőház intézményi helyzetének erősítése szempontjából.

Gondolja-e, hogy a nyilatkozat körüli politikai vihar folytatódni fog a tartomány pénzelésének kérdése körül is, figyelembe véve, hogy a tartományi képviselőház mai javaslatai nem jutották át a köztársaságin, ami ugyanígy megmutatkozott a költségvetési törvény módosításának próbálkozásánál, amit ép a VMSZ kezdeményezett?

Tudom, hogy nem lehetséges minden témában megegyezésre jutni, da a nyitott kérdésekről vitát kell folytatnunk. Ezt is szorgalmazni fogom. Az egyik téma, amit hamarosan megnyitunk, Vajdaság pénzelése. Az alapokmányt elkészítettük és már néhány nap múlva, amikor a nyilatkozat kérdését berekesztjük, meg kell nyitnunk más kérdéseket is. Különben, a Tartomány jövedelmének meghatározását a Köztársasági kormány is előlátta, és kötelezte magát hogy a törvényt előkészíti az év közepéig. Megírtuk a tartomány pénzelési platformjának munkaváltozatát, ami így már vitára kész. Saját ötletem, hogy a szöveggel minden képviselői csoport ismerkedjen meg, mielőtt az eljárásba kerül. A platform a jelenlegi alkományos-jogi keretből indul ki, nem pedig abból, ahogyan azt mi szeretnénk megoldani. Nem vagyok biztos benne, hogy mindannyian egyezni fognak vele, de a javaslat érvekkel védhető, és hiszem, hogy a vajdasági képviselőházban megszavazzák, utána pedig képviselőink további munkájának alapjául szolgál a Tartomány pénzeléséről szóló törvény kidolgozásánál. Nem tudom, mit fogadnak majd el a végleges változatban, de nagyon fontos, hogy a tartományi képviselőház – mint Vajdaság polgárait képviselő testület – világosan megmondja, mik a hosszútávú ambícióink. Nagyon fontos, hogy a tartományi képviselőház – mint Vajdaság polgárait képviselő legfelső  testület – világosan kimondja, mik a hosszútávú ambícióink. Ezért igazán vétek elhalasztani minden alkalmat, amikor kimondhatjuk az álláspontunkat, mint ahogy vétek volt 2000 novemberében elmulasztani az arról való nyilatkozást, hogyan látjuk Vajdaság jövőjét Szerbia keretében. Ugyanilyen vétek volt elmulasztani az alkalmat 2006-ban, amikor Alkotmányt hoztak, és mi ismét elmulasztotunk a Tartomány alkotmányos –jogi helyzetéről okmányt elfogadni. Sajnos, elmulasztottuk azt is, hogy – mint parlament – számos más kérdésben állást foglaljunk, mint amilyen a köztulajdon kérdése és mások. Ezt többé nem engedhetjük meg magunknak.

Az alkotmányos változások kérdése ma is időszerű, különösen a brüsszeli egyezmény után. Akkor ez most új esély, hogy a tartományi képviselőház újrafogalmazza Vajdaság alkotmányos helyzetének platformját?

Biztos hogy az alkotmányos változás jó alkalom lenne Vajdaság képviselőháza álláspontjának bemutatására. Azonban, jelentős kételyeim vannak azon elvárások kapcsán, hogy Szerbia Alkotmányának megváltoztatására olyan hamar sor kerülne. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy ez a közeljövőben nem valószínű.

Lehetséges-e a brüsszeli egyezmény után, amelynek meg kellene erősítenie a társadalom eurointegrációs elkötelezettségét, hogy folytatódjék a vajdasági autonómia további leépítése – mintegy a „hazafias” elvárások kompenzálásaként?

Úgy gondolom, hogy az nem lehetséges, habár mindennap van arra példa, hogy ilyen leépítés történik. Úgy tűnik, hogy állandóan hintán vagyunk. Amikor az elvi állásfoglalásokat hallgatjuk, akkor nem látunk különbségeket az előző szakasz elvi állásfoglalásaihoz képest. De ha a mai valóságot összehasonlítjuk az előző időszakkal, akkor mégis látható különbség. Emlékeztetnem kell mégis, hogy az előző időszak sem volt eszményi, mert ha az lett volna, akkor nem volna mai is még számos gondunk, mint a tartomány hatásköri törvény vagy a pénzelési kérdések, vagy a költségvetés, sőt, hiszem hogy Vajdasági Fejlesztési Bank kapcsán sem. Nem tartozom azok közé, akiknek meggyőződése, hogy abból erednek a bajok, hogy Belgrádban más politikai összetétel van jelen, és abban sem hiszek, hogy az autonómia alkotmányos-jogi kereteinek kitöltése  emiatt elveszett lehetőség.

A vajdasági nyilatkozat körüli vita kapcsán ismét jelentkeztek spekulációk a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt közötti szorosabb együttműködésről, amelyek előzőleg már léteztek, mikor az Ön pártja két-három éve összetűzésben volt  a DP-vel, amikor a szabadkai koalíció megbontására került sor. Ezek ma mennyire reálisak?

Az ilyen feltevések akkor is nagyon buták voltak, ma is buták. Azzal, hogy ma még butábbak, mert pillanatnyilag mindenki valamiféle szövetségben van az SZHP-vel, még azok is, akik néhány éve ezekkel a kitalációkkal sátánná kiáltották ki a VMSZ-t. Mi helyi szinten együttműködünk Nagybecskereken és Kevevárán, valószínűleg koalícióban leszünk nemsokára Kúlán. De a VMSZ sehol sem rombolta le a meglévő viszonyokat, hanem a körülmények megváltoztak. Nem tudok én semmit sem tenni pl Keverárán, ha ott a DP nem tudta megvalósítani a választási eredményét. 

Lehetséges-e az együttműködés magasabb szinteken, illetve a tartományin, ahol eddig a VMSZ és A SZHP álláspontjai ellentétesek voltak Vajdaság autonómiája kapcsán?

Mi ilyenfajta beszélgetést soha nem folytattunk. A VMSZ-nek tartományi szinten világos a irányultsága. Ugyanígy köztársasági szinten. Felkínálták köztársasági szinten, hogy a hatalmi koalíció része legyünk, de megköszöntük és elmondtuk, hogy konstruktív ellenzék szándékozunk lenni. Ha a körülmények megváltoznak, akkor legelőször is a tartalmi részről kell megbeszélést folytatni és csak utána látható, hogy lehetséges-e másmilyen együttműködés.

 

 

Szerző (Forrás)
Svetlana Ratkov, (Autonomija.info)