Hogyan kell tönkretenni egy két évtizedes koalíciót?
Már a tavaly novemberi kormányátalakításkor teljesen világos volt: nem tarthat sokáig. Nem volt teljesen biztos, hogy a vajdasági hatalmi koalíció az, ami nem tarthat sokáig, az viszont biztos volt, hogy az akkori koalíciós viszonyok, s az ezen viszonyok mentén formált tartományi politika valóban nem lehet hosszú életű. Nem lehet ugyanis fenntartani egy három pártból összeálló koalíciót úgy, hogy annak lényegi döntéseit, személycseréket érintő határozatait egy helyről, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligából diktálják, s ezeknek az ukázoknak a hatalom elvesztésétől való félelem miatt sorra eleget tegyen a Demokrata Párt, mellesleg a koalíció legnagyobb számú képviselővel rendelkező pártja, miközben a koalíció harmadik pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség igyekszik elhatárolódni az efféle, valljuk meg, dicsekvésre okot valóban nem adó kikényszerített helyzetektől.
A kormányátalakítás voltaképpen a liga megnövekedett étvágyának kielégítéséről szólt, arról, hogy a tartományi vezetőségben még több tagot szeretett volna magának. Ez azonban csak úgy történhetett meg, hogy a DP-től vontak meg helyeket, a VMSZ végig a háttérben maradt és részt sem kívánt venni a színjátéknak titulált átalakításban. Így történt meg, hogy az arról tartott parlamenti szavazás alkalmával a párt képviselői egyszerűen nem nyomták meg egyik gombot sem, nem nyilvánítottak véleményt az új kabinet kapcsán. Ezért aztán a ligában, természetesen, a koalíció árulóiként tekintettek a vajdasági magyar pártra, s nem vonakodtak attól sem, hogy nyilatkozataik során ennek a véleményüknek hangot is adjanak. A kormányátalakítás, ekképp, a politikai indulatok csillapítása helyett azok felkorbácsolását eredményezte, ami ritkán szokott előfordulni hasonló esetekben – az átalakításokat éppen azért szokták végrehajtani, hogy új keretet szabjanak a koalíciós elvárásoknak és hatékonyabbá tegyék a munkát. 2014 vége felé, sajnos, egyiket sem sikerült e két cél közül megvalósítani a koalíciós viszonyok újragondolása révén.
Tény, hogy a liga az utóbbi év során meglehetősen kicsapongó politikai tevékenységet folytatott. Miközben tisztában volt azzal, hogy reálisan a jelenlegi pártokon kívül más koalíciós partnerei nem lehetnek, a választási rendszer Vajdaságra nézve rossznak minősíthető átalakítása érdekében nem vonakodott attól, hogy az erősen jobboldali pártok között keressen partnereket. Megkísérelte a játékba vonni és koalíciós potenciáljának bizonygatására felhasználni a ma Szociáldemokrata Pártnak nevezett korábbi Új Demokrata Pártot is, mely azonban nem sokkal később mégis inkább kihátrált a történetből. Tette mindezt erejének fitogtatása érdekében, azért, hogy a meglévő koalícióban minél ütősebb pozíciók birtokába jusson, vagy legalább legyen alapja elindítani a beszélgetéseket egy ilyen cél megvalósításáért.
A Vajdasági Magyar Szövetség megpróbált a Vajdasággal kapcsolatos kérdések rendezésére koncentrálni, ezekkel a kérdésekkel azonban aligha lehetett érdemben foglalkozni az adott körülmények között, így egyfajta passzív szerepet öltött magára, félreállt a demokraták és liga közötti bársonyszék-verekedés mellől, s várta, milyen következményei lesznek mindennek. Nem biztos, hogy ez volt a megfelelő hozzáállás, és lehet, hogy a maihoz hasonló aktívabb fellépést kellett volna tanúsítania már akkor. A VMSZ félreállása nem hozta meg azt az eredményt, amelyet a párt remélt. A liga a demokratákkal való kényszeredett kiegyezést követően ugyanis a következő célpont felé fordult, ez pedig éppen a VMSZ volt. Nem nyugodott le az átalakítást követően, s nem kezdődött meg a kormányon belüli érdemi munka sem. A magyar párt európai parlamenti képviselőjével, hazaárulásra vonatkozó vádakkal, Pásztor István menesztésének lehetőségeivel foglalkozott. Kifogásolta, hogy köztársasági szinten a Vajdaságban ellenzékinek számító Szerb Haladó Párttal kötött a VMSZ koalíciós egyezséget, nem kifogásolta viszont, hogy ez ugyanaz a párt, amelyik a választási rendszer módosításakor saját partnere volt.
Az SZHP, melynek képviselőcsoportja folyamatosan erősödött a demokratáktól történt „elszivárgás” következtében, ügyesen kihasználta a rossz koalíciós viszonyokat és már nem is volt szüksége látványos tüntetésekre ahhoz, hogy rámutasson a közvélemény előtt arra: nincs rendjén az, ami a tartományban zajlik.
A Vajdasági Erdőgazdaság VMSZ-es igazgatójának ligás szavazatokkal történt leváltása azt eredményezte, hogy a magyar párt megüzenje: kilép a koalícióból, ha nem rendezik a problémát. Igaz, hogy Takács Márta a Fellebbviteli Bíróság szerint késve adta le a kinevezéshez szükséges dokumentáció egy részét, ez azonban még nem elegendő ok a VMSZ szerint arra, hogy egy olyan kormányülésen, melyen nem tudott ott lenni minden demokrata tag, s melyen hirtelen túlerőbe került a liga, azonnal leváltsák a jelenlegi, és ki is nevezzék az új igazgatót. Koalíción belül legalábbis nem minden dokumentum és bejelentés nélkül szokták az efféle ügyeket intézni.
Nenad Čanak, a VSZL elnöke holnapra tárgyalni hívta a DP és a VMSZ elnökét is. Pásztor akkor vesz részt ezen az összejövetelen, ha előtte biztos lesz benne, hogy az Erdőgazdaság vezetőjének ügye a VMSZ javára rendeződik majd, a koalíciós megállapodással összhangban. A ligánál egyelőre elutasítják a követelést, s a bíróság döntésére hivatkozva lehetetlennek tartják a változást.
Előrehozott választások nem lesznek – ebben szinte mindenki egyetért ma. Ami biztos: egy időszaknak vége lett a tartományi koalíciós partnerek együttműködésének hosszú történetében. A koalíció felbomlása esetén valószínűleg a DP, a VSZL és az SZDP által fémjelzett, kis többséggel rendelkező új szövetség irányítaná a kormányt a jövőre esedékes választások kiírásának pillanatáig. Abban is egyet ért az elemzők többsége, hogy éppen egy ilyen koalíció jelentené a vajdasági vezetőség hatékonyságának teljes hiányát, egy ilyen koalíció csupán arra szolgálna, hogy kiszolgáljon bizonyos érdekeket a következő választásokig, melyeket most már értelmetlen lenne néhány hónap miatt előrehozni.
Az aktuális többség fennmaradása esetén egészen új alapra kell helyezni az együttműködést, mely bizonyára még így sem fog tovább tartani a következő választások megtartásánál.
