Egy megválaszolt kérdésre nem válaszolhatunk
Varga László: Március óta az államhatalom szinte semmit nem tett az integráció érdekében
A Danas belgrádi napilap értesülései szerint az Európai Bizottság feltehetőleg október elején bemutatandó, Szerbiáról készített országjelentése negatív hangvételű lesz. A lap információi szerint az országjelentésben a korlátozott előrehaladás megfogalmazással kell szembesülnie a szerb államhatalomnak. Az országjelentésben, amely egyébként már elkészült, az EB állítólag megállapítja, hogy az Európai Tanács akkor tűzheti ki Szerbia számára a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját, ha az ország előrelép a már jól ismert feltételeket illetően.
A kiszivárogtatott, névtelen nyilatkozatok értelmében az EB elsősorban a koszovói kérdés kezelését tüntette fel negatív fényben, de ugyanilyen kontextusban említették a Vajdaság Autonóm Tartomány 22 hatáskörének az eltörlését a Szerbiai Alkotmánybíróság részéről, a Szerbiai Nemzeti Bankról szóló törvény igencsak megkérdőjelezhető módosítását és a Vajdaság pénzeléséről szóló törvény hiányát. Az EB ezenfelül állítólag megállapította, hogy Szerbia az igazságügy reformja, valamint az emberi és kisebbségi jogok védelmének tekintetében sem lépett előre. Mindezzel párhuzamosan a Večernje novosti belgrádi napilap arról számolt be, hogy az országban nagyon hamar népszavazást írnak ki, ahol a polgároknak kellene eldönteniük, hogy az állam folytassa-e a Koszovóért folytatott küzdelmet, vagy inkább az EU felé közelítsen. A lap értesülései szerint a szerb államhatalom az ENSZ Főbizottságának ülése után vitatja meg ezt a témát. Ha úgy vélik, hogy az európai uniós csatlakozás érdekében Szerbiának el kell ismernie Koszovó államiságát, akkor a polgárokra bízzák a döntést. Lapunk a téma kapcsán Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselőjét, a parlament Európai Integrációs Bizottságának az elnökhelyettesét kérdezte.
Valóban negatív hangvételű országjelentésre kell számítanunk?
– Meglátásom szerint biztosan a sajtóhíreknek megfelelően alakulnak majd a dolgok. Az EB országjelentése mindig a valós helyzetképet foglalja össze, és mivel március – a tagjelölti státusz megszerzése – óta semmi sem történt Szerbiában az integráció tekintetében, ezért az aktuális jelentés sem tartalmazhat mást. Valószínűleg a korlátozott előrehaladás megfogalmazás szerepel majd a dokumentumban. Ez brüsszeli nyelven azt jelenti, hogy semmi nem történt.
Ennek fényében mire számíthatunk az integrációt, illetve a csatlakozási tárgyalások megkezdése időpontjának kitűzését illetően?
– Semmire. Ha a jelentés nem lenne olyan, mint amilyen valószínűleg lesz, akkor decemberben valóban számíthattunk volna a csatlakozási tárgyalások időpontjának kitűzésére. Az egyik fő kérdés az, hogy a dokumentum megjelenése után más irányt vesz-e Szerbiában az integrációs folyamat. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a dolgok ilyen irányú alakulása nem természetellenes, hiszen választások és kormányalakítás volt. A mozgástér nem volt túlságosan nagy, nem történhetett csoda. A kulcskérdés az, hogy miután minden feláll, akkor kimozdul-e a folyamat a holtpontról.
Az új összetételű kormány azért nem tegnap alakult meg. Tett-e a hatalom bármit is az európai csatlakozás terén az elmúlt időszakban?
– A legfontosabb kérdés továbbra is Koszovó. Amikor az EB tavaly ősszel összeállította a Szerbia tagfelvételi kérelmére vonatkozó országvéleményét, akkor megfogalmazták, hogy a Belgrád és Prishtina közötti viszony rendeződésének tekintetében várnak el látható előrelépést, vagyis ennek függvényében javasolják a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ehhez viszonyítva lehet értékelni a szerb kormány integrációs intézkedéseit. Ezen a téren pedig nem történt sok dolog: nem folytatódott a Belgrád és Prishtina közötti dialógus, valamint a legérzékenyebb megállapodás, az adminisztratív határvonal közös ellenőrzésének, tekintetében sem történt semmi. Eredményként egyedül a koszovói hatóságok regionális fórumokon való jelenlétére vonatkozó kormánydöntést említhetjük.
A belgrádi sajtó már egy ideje arról cikkezik, hogy Németország szigorúbb hangnemre váltott Szerbia uniós csatlakozásával kapcsolatban. Megfelel a valóságnak ez a megállapítás?
– Véleményem szerint részben talán látszat, hogy a német álláspont jelentősebben változott volna. Azok a feltételek, amelyek a német politikusok nyilatkozataiból napvilágot láttak, azok eddig is egyértelműek voltak. Ezt a szerb kormány sem cáfolta. Egyedül a hetedik feltételt jelölték meg számukra eddig ismeretlenként. A szóban forgó hetedik feltétel értelmében Szerbiának Prishtinával írásos megállapodást kell aláírnia a jószomszédi kapcsolatokról. Szerintem egyébként ez a feltétel sem újdonság, esetleg megjelenési formájában lehet újként tekinteni rá. Az a dialógus, amely a koszovói hatóságokkal folyt és fog folyni, az különböző területeken különböző kérdésekben eredményezett megállapodásokat. Az eddigi elvárásokhoz képest egyedül az tekinthető különbségnek, hogy a folyamat végén Németország és az EU elvárják Belgrádtól és Prishtinától, hogy a megállapodásokat írják is alá. Tehát a folyamat lezárta után egy átfogó írásos dokumentumnak kell születnie.
Mennyire reális annak a lehetősége, hogy a szerbiai polgároknak hamarosan egy népszavazáson kell véleményt formálniuk: EU vagy Koszovó?
– Egyelőre nem értesültem erről, de a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártok némelyike már a választási kampányban és az előtt is utalt egy ilyen jellegű népszavazásra. A referendum a nyugati típusú demokrácia fontos eleme. Nagyon sok országban nagyon sok kérdésben kerül sor népszavazásra. A referendum azonban általában olyan kérdések eldöntésére alkalmas, amely kérdések egyenértékűek. Két olyan alternatíva közül lehet választani, amelyek egymást kizárják, és amelyek közül mindkettő jó, vagy egyik egy kicsit jobb, mint a másik. Az „EU vagy Koszovó” kérdés nem számít ilyennek. Ha ezen a feltételezett népszavazáson a szerbiai emberek többsége inkább Koszovót választaná, Koszovót Szerbia már akkor sem szerezhetné vissza. Nem két valós alternatívát kínálnának fel a polgároknak. Az integráció, az uniós tagság, valós és elérhető, még ha nem is rövid időn belül. A Koszovóért folytatott harc viszont irreális. Egy ilyen jellegű esetleges népszavazás megtartása azt jelentené, hogy a szerbiai politikai elit nem hajlandó vállalni a felelősséget, és döntést hozni. Persze ez a kérdés már egy eldöntött kérdés, vagyis már nincsen kérdés.
