Csúrog – történelmi megbékélés

Csúrogon két emlékhely épült. Az 1942-es razzia áldozatainak emlékét őrzi a Topalov raktár. Ennek kialakítását a magyar állam pénzelte. A szerb állam az 1944-45-ös megtorlások áldozatainak adózva alakított ki emlékparkot a csúrogi sintérgödörnél. Június 26-án Áder János magyar államfő és Tomislav Nikolić szerb elnök közösen hajtanak majd fejet az ártatlanul kivégzettek emléke előtt.

A sintérgödör borzalmai

A délvidéki magyarság 1994 óta minden évben a csúrogi sintértemetőben emlékezik meg az 1944 őszén ártatlanul kivégzett magyarokról. Majd két évtizeddel ezelőtt a megemlékezést Teleki Júlia, a borzalmak egyik túlélője kezdeményezte.

A még életben maradottak visszaemlékezéseiből pontosan rekonstruálható az 1944-ben történt tragédia. „1944-őszén a csúrogi községháza udvarát vörösre festette a vér. A halotthordók egymás után vonultak, a kocsik tele voltak holttestekkel, végtagjaik lógtak, a kocsi aljából pedig csorgott a vér, apáink vére. Az ártatlanul kivégzett magyarokat ide hordták, a dögtemetőbe. Összekötött kézzel dobálták be őket a gödrökbe” — számolt be emlékeiről Teleki Júlia túlélő az egyik megemlékezésen.

A második világégés vége felé Csúrogon, egy kedd reggelen, partizánok törtek be a magyarok által lakott házakba, az otthon tartózkodókat kiparancsolták az utcára, majd állatok módjára terelték őket a piactérre. Ott mindent elszedtek tőlük: pénz, ékszereket. A dermesztő hidegben délután négy óráig álltak egy helyben, majd erőltetett menetben hajtották őket Zsablyán keresztül a Járekban levő gyűjtőtábor felé. A dermesztő hidegben csak másnap hajnalban értek oda. Sokuknak, főleg a betegeknek és az időseknek ez volt az utolsó útjuk. Csúrogot magyartalanították, de Mozsor (Mošorin) és Zsablya (Žablja) is hasonló sorsra jutott.

Akik túlélték a járeki és a hozzá hasonló gyűjtőtáborokat, azok szerencsésnek mondhatják magukat. Sajnos azonban nem mindenkinek adatott meg a túlélés esélye. A második világháború végén a partizánok emberek tízezreit végezték ki, csak azért, mert magyarok, németek vagy horvátok voltak.

Csúrogot 1944 őszén a „felszabadítók” etnikailag megtisztították, ami csak magyar volt, azt mind megsemmisítették: ledöntötték a katolikus templomot, feldúlták a katolikus temetőt, a helyén most szeméttelep van. A halotthordók vallomása szerint a település szélén levő sintérgödörbe 1944 őszén 3000 magyart temettek el. A dögtemetőbe hordák azoknak az ártatlanul kivégzett magyaroknak a holttestét is, akiket a környékbeli falvakban ért utol a megtorlás. Az 1950-es években egy szemtanú, aki a sintérgödör melletti téglagyárban dolgozott, vallomásában arról számolt be, hogy a csontokat egy éjszaka kiásták, és kamionokkal elvitték őket a kúlai bőrgyárba. Az emlékparkot ennél a sintérgödörnél alakították ki.

A szoborkompozíció

Elkészült az ártatlan magyar áldozatok emlékműve, amely előtt a magyar államfő és a szerb elnök hajt majd fejet június 26-án. A csúrogi kompozíció megálmodója Szarapka Tibor szobrászművész, akinek Vajdaság-szerte több köztéri szobra is helyet kapott. Tavaly december 15-én látott hozzá a munkához, és január végén már meg is volt a gipszforma. Ifj. Antal Mihály szabadkai öntödéjében éjjel-nappal folyt a munka, hogy február végére elkészülhessen a műalkotás. A megtépázott feszület mellé egy férfi- és egy gyermekalak került. Szarapka Tibor szobrászművész elmondta, hogy apát és fiát ábrázolja, kik szorosan kötődnek egymáshoz: a gyerek figyeli az apját, a feje felett azonban előre, a jövőbe is néz. Ez azt jelképezi, hogy mi magyarok még most is itt vagyunk.

A tervek szerint a kereszt, valamint a két emberalak egy platón helyezkedik el, mögöttük pedig egy kőből épített fal lesz, melyen egy emléktábla foglal majd helyet.

A június végére várható közös elnöki főhajtás a nemzetek közötti történelmi megbékélés egyik fontos momentuma.

Kutatás és gyűjtés a közös múlt terheinek felszámolására

Az 1941—1948-as időszakra vonatkozó szerbiai levéltári kutatások és visszaemlékezés-gyűjtés című projekt célja a magyar–szerb megbékélés elősegítése, a közös nemzeti múlt tehertételeinek felszámolása. A 2010-ben létrejött Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság 2011 januárjában elfogadott programjának megfelelően fel kell tárni a magyar lakosság ellen 1944—1948 folyamán a Vajdaság településein elkövetett gyilkosságok és más megtorló intézkedések levéltári forrásait, összeállítani az áldozatok minél teljesebb névsorát, valamint rögzíteni, feldolgozni és archiválni a múlt század negyvenes éveire vonatkozó visszaemlékezéseket, emlékeket. Az erről szóló megállapodás 2011 májusának végén jött létre, a kutatások és a gyűjtés feladatainak közvetlen elvégzésére pedig az MNT a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet kérte fel. Arról, hogy hol tartanak ezzel a hatalmas munkával, Hajnal Jenőnek, a VMMI igazgatójának segítségével a következőket tudtuk meg:

A levéltári kutatások a Vajdasági Levéltárban 2010 decembere, a többi országos levéltárban 2011 augusztusa, a regionális (volt járási) levéltárakban pedig 2012 januárja óta folynak. 2013 májusáig az áldozatok adatait tartalmazó adatbázisba összesen 16 394 áldozat adata került; közülük 5268-an magyarok, 9397-en németek, 8-an magyar/német identitásúak, 263-an szerbek, 195-en horvátok, 85-en csaknem tíz nemzetiségi kategóriába sorolhatók, 1178 személynek azonban nem sikerült azonosítani a nemzetiségi hovatartozását. A regionális levéltárakban eddig 5832 áldozatot azonosítottak 340 irat-folyóméternyi levéltári anyag átnézése után.

A kutatómunka megkönnyítése érdekében a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben a gádori, a körtési és a járeki anyakönyvi kerületek halotti anyakönyveit (összesen 4179 lapot), továbbá a rezsőházi, a szépligeti és a körtési táborok áldozatainak kartonjait (13 133 személy adatait) digitalizálták. Az 1944–1945-ös kutatásokkal kapcsolatos kiadványok közül több mint félszáznak (kb. 9327 lap) és a témával foglalkozó több mint háromezer újságcikknek, tanulmánynak az elektronikus feldolgozása is befejeződött, valamint Matuska Márton, Mojzes Antal és Sinkovics Ferenc e témával kapcsolatos teljes kutatási dokumentációját is sikerült digitalizálni.

A kutatások első szakaszának lezárulása után az eredmények és az adatok nyilvánosságát külön honlap (http://martirium.vmmi.org/) és adatbázis segíti majd, amelyek próbaüzemelése már javában folyik.

A visszaemlékezés-gyűjtés során 250 órányi hangzóanyagot sikerült elektronikusan rögzíteni és dokumentálni. A gyűjtött anyag nagyobb része már gépelt és nyelvileg meg tartalmilag is gondozott formában a kutatók rendelkezésére áll.

Az emlékezetkutatásnak, amely egyben kiegészíti és segíti a levéltári feltáró munkát is, az a célja, hogy a múlt század negyvenes éveire vonatkozó visszaemlékezések és emlékek interjúk útján kerüljenek rögzítésre, archiválásra és feldolgozásra. Az elsődleges feladat az átélt események emlékeinek, illetve családi és közösségi emlékezetből táplálkozó szövegeinek rögzítése. Emellett tervezik még a korszakhoz kapcsolódó egyéb emlékek (ruhák, fényképek, levelek, naplók, hivatalos iratok stb.) összegyűjtését, archiválását (digitalizálását) is.

A levéltári munka koordinálását Mezei Zsuzsanna újvidéki levéltáros és Fodor István zentai levéltár-igazgató, levéltári tanácsos végezte el, az emlékezetkutatás vezetője dr. Papp Árpád néprajzkutató, kulturális antropológus.