Ugrás a tartalomra

A tanyai életforma a mezőgazdaság jövője

Karácsonyra az élelmiszer-termelő gazdaságokon befejeződött a zárszámadás, és csöndesen, a hagyományoknak fejet hajtva ünnepel a gazdatársadalom. Egy-két napra megpróbálja félretenni a napi gondokat, a termeléssel és a gazdálkodással járó nehézségeket, az ünnepek után azonban újra előkerül a terv, a befektetések meg a beruházások listája, és nem utolsósorban a forgótőke előteremtésének kérdése is.

Gazdáink költséghatékony termelésre törekednek, kevés ugyanis a támogatás, a felvásárlásból befolyó pénz pedig lassabban tölti a pénztárcát, mint pár évvel ezelőtt. Költséghatékonyság szempontjából a mezőgazdaság legcélszerűbb formája talán a tanya. Korunk embere mégsem becsüli meg ezt a lehetőséget, de azért akadnak kivételek.

Jobb a tanyán

Adahatárban, ezen a 148 lelket számláló településen az idősek és a fiatalok egyaránt hirdetik a tanya varázsát, és azt kívánják, hogy az új generáció a gazdaságban alapozza meg az életét.

— Itt születtem, de az iskola befejezése után magánvállalkozásba kezdtem. Tíz év munka után újításra volt szükség, de ezt sajnos önerőből nem tudtam megoldani, így visszakerültem a tanyára, a szüleimhez — mondja Sárvári Nándor, majd hozzáfűzi: — Közösen gazdálkodunk, és erősebb, nagyobb teljesítményű gépekkel tudunk dolgozni, mint régebben. A megélhetés érdekében azonban sokkal nagyobb földterületen kell termelnünk. Szüleim valamikor a 17 hold földből is megéltek, most ehhez 100 holdas gazdaságra van szükség. Jobb tanyán élni, mivel a földek is itt vannak a közelben, ezáltal kevesebb üzemanyagot használunk el. Ha kell, könnyen bejutunk a városba is, hiszen betonút vezet Zentáig. Ismeretszerzésre és tudásfejlesztésre is van lehetőségünk, kiállításokra, szakmai napokra és tanácskozásokra is eljárunk — szervezetten. Nyugodtabbak itt a mindennapok, a tanya is modernizálódott, szinte minden kényelmünk megvan.

Könnyebb a tanyai életformához kapcsolni a mezőgazdaságot?

— Igen, mivel itt vannak a földek — emeli ki Bilicki László. — Ha városban élnék, sokkal több időre volna szükségem ahhoz, hogy kitraktorozzak a földjeimhez szemügyre venni a növényállományt. És megeshet, hogy bizonyos kártevők vagy betegségek esetében nem tudnék idejében beavatkozni. Ami az állattenyésztést illeti, sok községben megtiltották a jószágtartást, vagy korlátozták az állatok számát. A tanyán erre nem kerülhet sor. Véleményem szerint fel kellene támasztani a tanyai életet, de nem a régimódi értelemben. Oromparton is láthatunk már új építésű, modern gazdaságokat. A technika hozzánk is eljutott, mindenünk meglehet, sőt megvan, ami a városiaknak is. A fiatalok ennek ellenére bizonytalanok, egy új gazdaságot megépíteni és elindítani ugyanis rengeteg pénzt igényel. Valójában csak a szülőktől örökölt vagyont lehet gyarapítani, mindent a nulláról kezdeni nagyon nehéz vagy egyáltalán nem is lehetséges. Mi 80 holdon gazdálkodunk saját gépesítéssel. Főleg a klasszikus növénytermesztésre alapozunk, a vetésszerkezetben tehát napraforgó, szója, kukorica és búza szerepel. Nem vagyok kizárólag a 4-es vetésváltás híve, nyitott vagyok az újításra. Ha a család többi tagja lehetőséget lát például a zöldségtermelésben, támogatni fogom őket.

A tanyai gazdálkodás akkor lesz kerek, ha a növénytermesztést összekötik az állattenyésztéssel. A Bilicki család mit gondol erről az ágazatról?

— Az alacsony terményárak most jó alapul szolgálhatnak az eredményes állattenyésztésnek, de egy farmot beállítani és működtetni szintén nagyon költséges. Sajnos tapasztaltuk már, hogy a hazai gazdaságpolitika nem áll szilárd lábakon, az állattenyésztés egyik napról a másikra veszteségessé válhat. Ehhez párosul még az is, hogy aki az állattartás mellett teszi le voksát, örök rabja lesz a gazdaságnak. Én nem állok még készen elkötelezni magam, egyelőre maradok a növénytermesztésnél, és ezt az ágazatot fejlesztem tovább.

A fiatalok akkor lelhetik meg a tanyai életforma értelmét és varázsát, ha a gazdaság iránti szeretetet még gyerekkorukban beléjük nevelték. Önöknek ezt sikerült-e elérniük?

— Igen, sikerült, a lányomék is itt, Adahatárban horgonyoztak le. Kiveszik a részüket a családi vállalkozásból, és nagy terveik vannak — mondja Bilicki László gazda, majd Amanda lánya veszi át a szót: — Itt születtem, itt nőttem fel a tanyán. Nagyon szeretem a mezőgazdaságot és a természetet. Semmi pénzért nem cserélném el — a városi életért sem — ezt a nyugalmat, amely körülvesz bennünket. Befejeztem a tanulmányimat, a Budapesti Corvinus Egyetem zentai kihelyezett tagozatán szereztem oklevelet, végzettségem szerint kertészmérnök vagyok. Kamatoztathatom tehát az iskolában szerzett elméleti tudást, a gyakorlati pedig már adva van. Az eredményes előrehaladás érdekében fontos ötvözni a kettőt, a technológia ugyanis rohamosan fejlődik, figyelemmel kell tehát kísérni, ehhez pedig nélkülözhetetlen az elméleti tudás. A kapcsolatrendszer kiépítésében is jelentős szerepet játszik az iskolai végzettség, mely egy ajtót nyit meg a nagyvilág felé.

A családi gazdaságot a növénytermesztés határozza meg. Amanda folytatja-e a hagyományt?

— Igen, továbbra is növénytermesztéssel szeretnénk foglalkozni, de nem kizárólag szántóföldi növényekkel. Terveink között szerepel a konyhakertészet, mely némi befektetést igényel — elsősorban az öntözést kell megoldanunk. A család többi tagja teljes mértékben mellettem áll, és ez lényeges, mivel egy családi vállalkozást csak megértéssel és egymást támogatva lehet vezetni. Mi leraktuk névjegyünket az adahatári tanyavilágban, és a családalapítást is itt tervezzük. Kívánom, hogy minél több fiatal vágjon bele a tanyai életformába, az ágazat ugyanis munkahelyet termet — mondta Bilicki Amanda.

Itt szeretné leélni az életét

Miután befejezte az iskolát, és nem talált munkát a városban, Sárvári Norbert is visszaköltözött a tanyára, a szülői birtokra. Közös gazdálkodást folytatnak, és a fiú itt szeretné leélni az életét.

— Megpróbáltam boldogulni a városban, de úgy érzem, vannak olyan munkahelyek, amelyek nem érdemlik meg, hogy az ember egész nap inaszakadtáig dolgozzon — szinte aprópénzért. Ezért döntöttem úgy, hogy szüleimmel együtt folytatom a növénytermesztést. Véleményem szerint a fiatalok körében az a legnagyobb probléma, hogy nem látják a mezőgazdasági munka értékét. Noha nehéz gazdasági helyzet uralkodik az országban, a terményárak a padlón vannak, és számtalan kötelezettséget rónak ránk, mégis meg lehet élni a gazdálkodásból, a növénytermesztésből. Tervszerűen kell vezetni a gazdaságot, és követni kell az újdonságokat — akkor eredményt is várhatunk. Igaz, hogy szüleinknek, nagyszüleinknek jóval kisebb kihívás volt megvenni egy új traktort, mint most nekünk, de — értelmet és értéket adva a családi birtoknak — a fiatalok számára is van jövője ennek az ágazatnak és a tanyai életformának — mondja Sárvári Norbert fiatal gazdálkodó.

 

Szerző (Forrás)
JUHÁSZ Andrea, Hét Nap
Többi hír