You are here

A 19. század végén Zentán az oktatásügy szinte mindenhol ugyanazon problémákkal küzdött; a túlzsúfolt osztályok, a szellőzés, fűtés, fényviszonyok és más egészségügyi követelmények leküzdhetetlen akadályokként tornyosultak az akkori iskolafenntartó városi hatóság előtt. Emellett az egyre növekvő népességgel sem tudtak az iskolák lépést tartani, a bérelt épületek pedig, elhanyagoltságuk folytán, nem igazán feleltek meg az iskolai céloknak.

Az áldatlan helyzet megoldására 1896-ban a város kölcsönt vett fel iskolák építésére, az építkezés azonban elhúzódott és csak a népiskolák államosítása (1908) után került e kérdés ismét napirendre.

A századfordulóra a város már túlterjeszkedett a vasúton túli területekre. A nyomasztó lakásgondok enyhítésére 1904-ben sikertelen lakásépítési program indult, melyet csak másodszori nekifutásra sikerült tető alá hozni, s 1909 és 1910 között mintegy 450 munkásház épült fel azzal, hogy a telkek között két nagyobbat is meghagytak, két majdani iskola építésére.

A zentai községi iskolák államosítása után (1908) a város, állami támogatással, nagyszabású iskolaépítési programba kezdett a vallási és közoktatási minisztériummal karöltve, s ebből kifolyólag 1910-ben az állami elemi népiskolai gondnokság megküldte a város önkormányzata számára az iskolák elhelyezésére és építésére vonatkozó javaslatát (az előterjesztés nemcsak a városra, hanem a szállás- és tanyavilágra is vonatkozott). A javaslatot Zenta város képviselő-testülete az 1910. október 12-ei közgyűlésén tárgyalta meg, s a munkástelepi iskola ügyében az 1282. sz. alatt a következő véghatározatot hozta: „A munkástelepen építendő két iskolaépület 6-6 tanteremmel, az egyik igazgatói és szolgalakással, a másik csak szolgalakással kiépíttetni határoztatik”.

Mivel e határozatot az illetékes minisztériumnak is jóvá kellett hagynia, illetve más hatóságok jóváhagyására is szükség volt – ami időbe tellett –, az iskolai gondnokság már a következő hónapban arra kérte a várost, hogy a Középső-kertek és a munkásházak környékén béreljen helyiséget egy iskolai osztály részére. A képviselő-testület a kérést azzal utasította el, hogy amíg a minisztérium nem intézkedik az iskolák fejlesztése (építése) érdekében, addig teljesítése nem lesz időszerű.

A munkásházak közötti iskola terveit Berzenczey Domokos városi főmérnök készítette el 1911. május 18-ai keltezéssel, a már korábban kihagyott egy holdas telekre. Az egyemeletes épületet úgy tervezték, hogy az iskolaudvar egyben az igazgatói és a szolgalakás udvaraként is szolgált. Az iskolaépületben hat tanterem, egy szlöjd-terem, tanítói és igazgatói szoba, valamint az igazgató lakása nyert elhelyezést. (A másik munkástelepi iskola az 1914-ben kitört világháború miatt sosem épült meg, s a kihagyott üres telek térként funkcionált (Szabadság tér), egészen 1996-ig, amikor a városnapi ünnepség keretében a téren letették a ma is épülő templom alapkövét.)

A polgármester és a városi mérnök 1912 elején Budapestre utazott, az új iskolák terveinek jóváhagyása végett, s az építési szerződést a minisztériummal alá is írták. Ennek eredményeként egy 6 tantermes, három 2 tantermes és három 1 tantermes iskola építésére írtak ki pályázatot. A városi tanács 1912. június 12-én végleg jóváhagyta az építési terveket és a szerződést az építtető vállalkozóval.

A munkástelepi 6 tantermes iskola építését Gráf Ármin vállalkozó nyerte el, s már 1912 nyarán megkezdte az építkezést, és az év decemberében be is fejezte.

A város által épített hét új iskolát (a városban és a tanyavilágban) 1913. május 20-án vették át és vizsgálták felül. A hét épületben 15 tanterem volt kialakítva. A munkástelepi iskolán kívül Tornyoson, Keviben, Zenta-gunarason, Domonkos Mátyás, Rudics János és Pollák Henrik szállásán épültek fel az új iskolák.

A munkástelepi új iskolát Báró Eötvös József néhai vallás- és közoktatásügyi miniszter, a népiskolai törvény megalkotója születésének 100. évfordulója tiszteletére az Állami iskolai gondnokság, a 94/1913. sz. határozattal Munkástelepi Eötvös-iskolának nevezte el.

1913. augusztus 23-án a zentai állami gondnokság értesítette Harsányi János tanítót, hogy a királyi tanfelügyelő szeptember elsejétől megbízza az új iskola igazgatásával.

Ezután hivatalosan is megalakult a tanítótestület, majd megtörtént az osztálytanítók beosztása. Ennek keretében meghatározták az órarendet, a naplók vezetésének módját és az iskolaépületben uralkodó rendszabályokat, a fegyelmi szabályozást, és végül döntöttek az ünnepélyes tanévkezdésről, illetve az iskola avatóünnepségéről, melyet 1913. szeptember 6-ára tűztek ki.

Erről a Zentai Friss Újság másnapi száma így tudósított:

„Iskolaavatás. Díszes és nagyszámú közönség jelenlétében tartotta meg a tanítói kar az Eötvös iskola felszentelését. Az egyházi áldás és felszentelés után Isten áldd meg a magyart hazafias éneket zengte el a tanítói kar. Utána papi díszben Finta János tartott magas szárnyalatú beszédet, amelyben a vallás-erkölcsi alapon való nevelés szükségességét emelte ki. Ezután Veress Árpád iskola gondnoksági elnök fenkölt beszédében hazafiasságra ás hazafias nevelésre és főként munkára serkentette úgy a tanítói kart, mind a nevelendő nemzedéket. Végül H a r s á n y i János iskola gondnok Eötvös emlékének áldozott. Jól átgondolt és tartalmas beszédben, röviden emlékezett meg a nagy hazafi életéről és munkásságáról. Az ünnepség a szózat eléneklésével ért véget. Utána a nagyszámú közönség melynek sorai közt ott láttuk a legelőkelőbb polgárokat, élükön a városi tanács összes tagjával, régen nem látott ünnepélynek kellemes érzésével távozott. Este 9 órakor 150 terítékű bankett lesz.”

Az ünnepségen és a banketten egyébként más iskolák is részt vettek, s nem sokkal később, szeptember 21-én (vasárnap) a tanyavilágban is megtörténtek az iskolaavatások.

Az újonnan megnyílt Munkástelepi Eötvös-iskolába tanévkezdéskor 504 tanuló iratkozott be, mindannyian a Munkástelepen vagy a Középső kertekben laktak.

Az iskolában párhuzamosan nyíltak meg az I., II., III. fiú- és leányosztályok, valamint a vegyes IV. osztály.

A tanítók éves tantervét még szeptemberben a tanfelügyelő és az igazgató aláírásával és pecsétjével hitelesítette.

Röviddel az iskola megnyitása után, október közepén, Schlegel Károly királyi tanfelügyelőségi iskolalátogató szemlét tartott az új iskolában, s általánosságban dicsérettel szólt a tantestület eddigi munkájáról és az ott uralkodó egyetértéséről. A tanfelügyelő örömmel látta megvalósulni a „modern irányú nevelés-oktatást”, de a fegyelem- és rendtartással is meg volt elégedve. Tapasztalta, hogy a tanítás a „legjobb úton indult meg”, de egyes tantárgyakhoz külön-külön irányelveket adott, melyekre a jövőben ügyelni kell.

Novemberben a városi tanács átiratban értesítette az igazgatót, hogy 12 szülőt figyelmeztetésben, 5 szülőt pedig egyenként 1 korona büntetésben részesített gyermekeik igazolatlan iskolai kimaradása miatt.

Még abban a hónapban megnyílt az iskola könyvtára, s a földművelésügyi miniszter 85 könyvet küldött az iskolának. Április 1-jén a tanulókat a Royal-moziba vitték ismeretterjesztő kép- és filmvetítésre, ahol bemutatásra került a „40 ezer mérföld vitorlával és gőzzel” című ifjúsági tudományos előadás 100 színesben vetített eredeti negatív képpel és 12 mozgóképpel.

A tanév végén, június 18-án, 19-én és 20-án megtörténtek az iskolakörzeti vizsgák nagyszámú szülő jelenlétében. A „legjobb eredménnyel végződtek”, s az igazgató meleg szavakkal köszönte meg kartársainak munkáját, s arra kérte őket, hogy a „hivatásszeretetet a jövőben is gyümölcsöztessék a magyar népnevelés érdekében”.

Az iskola első tanéve a záróvizsgák után, 1914. június 21-én du. 5 órai kezdettel nagyszabású iskola-ünnepéllyel zárult: énekek, szavalatok hangzottak el, majd az igazgató mondott záróbeszédet és kiosztotta a jutalmakat. Az évzáró ünnepségnek egyben úttörő jellege is volt, mivel ezután a többi iskola is átvette ezt a szép szokást, s az ünnepségen megjelent nagyközönség még sokáig elragadtatással és elismeréssel emlegette a nem mindennapi eseményt.

Az elmúlt száz év különlegessége talán abban nyilvánul meg, hogy az iskolában, fennállása óta az oktatás csak magyar tannyelven folyik. Az elmúlt száz év alatt azonban az iskola többször is nevet változtatott, volt: Munkástelepi Eötvös Állami Elemi Iskola (1913–1918), Újfalusi Iskola (1918–1920), Munkástelepi Iskola (1920–1928), Szent Száva Iskola (1928–1941), Magyar Királyi Állami Elemi Népiskola (1941–1944), Szent Száva Iskola (1945–1946), 3. számú Iskola (1946–1950), 2. számú Nyolcosztályos magyar tannyelvű iskola (1950–1954).

1954 júniusában a város oktatási és művelődési bizottsága felkérte a község iskoláinak munkaközösségeit, hogy tegyenek javaslatokat intézményeik megnevezésére. Az iskola kollektívája Arany János és Thurzó Lajos nevét javasolta azzal, hogy ha az első nevet már valamelyik iskola felvette, akkor legyen a második név. A bizottság 1954. október 14-én a Thurzó Lajos Nyolcosztályos Iskola elnevezés mellett döntött, annak ellenére, hogy az első névjavaslattal másik iskola nem élt. A bizottság azzal indokolta lépését, hogy Thurzó Lajos neve, illetve személyisége közelebb áll az iskola diákjaihoz és szellemiségéhez, de ezzel nem vonják kétségbe Arany János írói nagyságát és munkásságát.

Szerző: 
Tari László, Magyar Szó