You are here

A törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület tizennegyedik alkalommal tartotta meg a Ricsaj Népművészeti Találkozót, melynek célja a hagyományápolás, a barátkozás és a tapasztalatcsere.

 Az esemény különlegessége, hogy Törökbecsére hívja mindazokat a bánáti műkedvelőket, akik nem felejtették el és tovább ápolják őseink hagyományait: a kézművességet, a tájjellegű, népi táncokat, a hímzés technikáit és a szép magyar muzsikát.

— Az ötlet még valamikor 2002-ben született meg — mondta Ilia László, a Jókai Mór MME titkára. — Abban az évben Törökbecse volt a Gyöngyösbokréta és a Durindó házigazdája. Cseszák Balázs táncoktatóval gyönyörködtünk a néptáncosokban, a szép magyar, népi zenében, s úgy gondoltuk, hogy itt, a szórványban, ezen a bánsági településen is lehetne egy hasonló jellegű fesztivált szervezni. Már kezdetben is nagy volt az érdeklődés, mindannyiunk örömére azonban a rendezvény mára töretlen népszerűségnek örvend, sőt, egész napos eseménnyé nőtte ki magát. Jövőre mindenképp meglepetésekkel készülünk, hiszen a bánáti népművészeti találkozó a tizenötödik évfordulóját ünnepli majd.  

A találkozóra a helyieken kívül a magyarországi Sándorfalváról, Mezőtúrról, továbbá Tordáról, Magyarittabéről és Magyarcsernyéről is érkeztek vendégek. A délutáni órákban a látogatók a kirakodóvásárban és az egyesület keretében működő Bokréta kézimunkacsoport alkotásaiban, valamint a testvértelepülésről érkező tűmunkákban gyönyörködhettek. A szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg, a legkisebbeket kézműves-foglalkozás várta: apró, színes gyöngyöket fűztek, mézeskalácsot díszítettek.

— A hagyományokat az utókornak is tovább kell adni — emelte ki Tóbiás Verona adai mézeskalács-készítő, a kézműves-foglalkozás oktatója. — A gyerekeknél a kreativitást fejlesztjük, egyúttal tudatosítjuk bennük, hogy nagyszüleink valamikor búcsúfiaként vásárolták a tükrös mézeskalács szívet. Ebben a készítményben ott lakozik a szeretet és ami még fontosabb: őseink hagyománya. Több éve visszatérek erre a színes rendezvényre, hiszen a település apraja-nagyja lelkesen ápolja a magyar örökséget, és nem hagyja azt feledésbe merülni.

A Ricsajnak első alkalommal felvidéki vendége is volt Szeleczki Mónika mesemondó személyében, aki Párkány mellől, Kéméndről érkezett.

— Tarsolyomban palóc meséket hoztam, melyeket az egyesület székházában mutattam be. Az iskolában a felsős gyerekeket kalauzoltam el ebbe a különleges világba, a gálaműsor előtt a Művelődési Ház képtárában gyűltek össze a kicsik, akik csillogó szemmel hallgatták az előadást. Azt éreztem, hogy a nebulók nyitott szívvel fogadták a történeteket, a tőlük ez idáig még távol álló palóc meséket. Számomra ez azt bizonyítja, hogy a küldetésem sikerrel járt, és jövőre is mindenképp visszatérek a délvidékiekhez.

Az esti gálára zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház színházterme. A népművészeti találkozón a házigazdák négy tánccsoportja lépett fel, a talpalávalót pedig a Fokos zenekar húzta. Cseszák Balázs táncoktató szerint a bánsági településen nem kell félni attól, hogy nem lesz utánpótlás.

— Az idei Ricsajra különleges műsorral készültünk, hiszen a főleg középiskolásokat felölelő Csalogató néptáncegyüttes ebben az évben ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból egy kis ízelítőt adtunk a tavasszal sorra kerülő egész estés műsorból. A Parapács, az Apróka, a Hajdina táncegyüttesben — az óvodásoktól a felnőttekig — mintegy százharmincan ropják a táncot. Minden szülőt, kicsiket és nagyokat egyaránt arra szólítunk fel, hogy kapcsolódjanak be a munkánkba, váljanak a nagy családunk tagjává, hiszen ily módon alkalom nyílik a társalgásra, szórakozásra, illetve főként a népdalok, néptáncok tanulására, ami nagyon jó hatással van az ember lelki világára.

Törökbecsére évente többször is ellátogat a mezőtúri testvérváros küldöttsége.

— A találkozások üzenete, hogy a magyar örökség nem ismer határokat, összeköti az embereket — emelte ki Batta Attila Viktor, Mezőtúr alpolgármestere. — Mi, magyarországi magyarok feltöltődni járunk ide, hiszen az itteni magyarság sokkal mélyebben éli meg a gyökereit, mint mi. Nekünk ugyanis ez természetesen megadatott, itt viszont küzdeni kell érte.

A Művelődési Ház színháztermében a gálaműsor közönségét Báló Tibor, Törökbecse önkormányzatának oktatási tanácsosa mellett dr. Antal Szilárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja köszöntötte:

— Szinte megható, amikor az ember belép ebbe a művelődési központba, és hallja a sok gyereket, aki vidáman énekel, alkot, barátkozik. Ők a mi jövőnk. A feladatunk pedig az, hogy támogassuk az ilyen közösségépítő rendezvényeket, illetve hogy minél jobb feltételeket teremtsünk a megtartásukhoz.

Babó Julianna, a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület elnöke hozzátette, a rendezvény töretlen sikere a kitartásnak, az odaadó munkának és az összetartásnak köszönhető.

A törökbecsei Ricsaj népművészeti találkozó a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, az önkormányzat, a helyi közösség, a községi Művelődési Ház, valamint a Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően jött létre.

A szervezők azt ígérik, hogy jövőre még nagyobb lesz a ricsaj a Ricsajon.

Szerző: 
Hét Nap, Zséli Ágnes