Ugrás a tartalomra

Nemzeti sorskérdéseink — harmadszor

A magyarországi Százak Tanácsa közhasznú egyesület támogatásával indította útjára előadássorozatát a Vajdasági Magyar Civil Szövetség Nemzeti sorskérdéseink elnevezéssel. Muzslyán a társszervező szerepét a Fókusz Klaszter — a családi gazdálkodók egyesülete vállalta.

Az esten a házigazdák nevében Sztojkó József, a VMSZ helyi szervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd Béres Zoltán, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség elnöke mondott köszöntőbeszédet.

Civilszervezetek: kihívás az egyház és az állam számára címmel elsőként msgr. dr. Német László nagybecskereki megyés püspök tartott előadást.

— Igyekeztem rámutatni arra, hogy a civilszervezetek bizonyos értelemben kihívás az egyház és az állam számára. Az önkéntesek segítségével ugyanis sokkal kisebb forrásból képesek megvalósítani olyan programokat, amelyeken olykor sem az egyház, sem az állam nem tud jelen lenni, vagy éppen az egyházzal és az állammal együtt támogatnak fontos, nemzetünk számára sorsdöntő feladatokat, kérdéseket — mondta a püspök atya, majd hozzátette: az előadássorozat a Délvidéken élő magyar nemzet sorsdöntő kérdéseiről szól. Véleménye szerint a civilszervezeteknek nagyon jelentős feladatuk van, sok helyre ugyanis az egyháznak nincs lehetősége eljutni, az állam kisebbségpolitikája pedig — függetlenül a pozitív jogrendszertől — mégsem annyira hatékony, semmint várható volna. Ez azt jelenti, hogy a civilek számára nagy lehetőségek vannak. Az est zárógondolataként elmondta: mindenképpen össze kellene fogni — legalább az egyháznak és a civilszervezeteknek —, hogy az oktatásban, a kultúra megőrzésében, a hagyományok továbbadásában erőik együttesen hasznosuljanak.

Mgr. Hajnal Jenő értekezésében a nemzeti sorskérdéseinket három témakör: az anyanyelv, a kultúra és a közösség megtartó ereje köré csoportosította. Kifejtette, hogy ebben a nagyon vészterhes időszakban, amikor az ember csak önmagával és a saját munkájával van elfoglalva, és megfeledkezik arról, hogy a szülőföldje, az ősei, a múltja és a hagyományai iránt is van kötelezettsége, érdemes és kell ezekről a témákról beszélgetni.

— Nekem fontos, hogy felhívjam a figyelmet az anyanyelv megtartó erejére és annak felelősségére, hogy az élőszó, az ének őrzi nyelvüket — ezt őseink mindig is tudták —, és hogy a nyelv kovácsol össze bennünket nemzetté, közösséggé. Napjainkban, amikor a legtöbb embert mindennapi gondok terhelik, amikor sok fiatal azt gondolja, hogy innen el kell menni, akkor a nemzeti sorskérdésekről úgy kell beszélnünk, hogy minden ember föltegye magának a kérdést: mi végre vagyunk a világon, honnan jöttünk, miért jöttünk, miért vagyunk itt, és meddig kell itt maradnunk? — hangsúlyozta Hajnal Jenő előadásában.

 

Szerző (Forrás)
KÓNYA-KOVÁCS Otília, Hét Nap