You are here

A Szabadkai Városi Múzeum alapításának 65. évfordulóját egy visszatekintővel és kiadványaik bemutatásával ünnepelte meg

A Szabadkai Városi Múzeum alapításuk 65. évfordulója alkalmából az utóbbi két évben megjelent kiadványaikra hívták fel a figyelmet, amelyek intézményükben és a városháza alatti ajándékboltban vásárolhatók meg kiadványtól függő áron, száz és ötszáz dinár között. A kiadványok bemutatása előtt Mirko Grlica, a múzeum munkatársa tartott visszatekintőt, amely során az állandó kiállítást, illetve annak hiányát is felhozta:

– Más múzeumok olykor intézményük tényleges megalapítása előtti, de hozzájuk kötődő jelentős dátumot választanak az alapítás évének. Ha mi is így tennénk, jegyezhetnénk az 1892-es évet, hiszen akkor lett megalapítva a Szabadkai Közkönyvtár és Múzeum, vagy az 1913-as évet, amikor Vojnich Oszkár rendkívül gazdag hagyatékával a néprajzi múzeum megalapításán fáradozott. Végül mégis a múzeum tényleges megalapításának dátuma mellett döntöttünk, ez pedig 1948. április 24-e.

Szinte amint megalapult, néhány hónap múlva, a Raichle-palotában máris megnyílt a múzeum első állandó kiállítása. Ez egyebek közt az első igazgatót, dr. Schulmann Imrét dicséri. Azóta sok változáson ment keresztül a múzeum, 1967-ben felvetődött az ötlet, hogy más művelődési intézményekhez hasonlóan a múzeum is költözzön a városházára, amit valamiféle kulturális palotának képzelt el az akkori vezetőség. A múzeum részéről volt ellenállás a döntést illetően, de a költözés mégis bekövetkezett.

Újabb nézeteltérés a városvezetőséggel 1986-ban alakult ki, amikor az állandó kiállítás helyére mást képzeltek el. Öt évig nem is volt állandó tárlat, de azután harmadszorra is megnyílt. Újabb nagy változást 2007 hozott, amikor ismét hirtelen kellett szétszednünk az állandó kiállítást. Akkor jött a költözködés is, megkaptuk a jelenlegi épületet, ami egyébként nagyon jó, de nem alkalmas az állandó kiállításra. A szabadkaiaknak ezúttal hat éve nincs állandó kiállításuk.

Hozzátenném, a változások azt is hozták, hogy az állandó tárlatokból szinte mindig kimaradt valamelyik osztályunk – mondta, majd Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója bemutatta az elmúlt két év kiadványait:

– Legfőképpen a kiállításokhoz kötődnek, de ezekre is büszkék vagyunk, mert az előző időszakra nem volt jellemző, hogy ilyen sok és színvonalas kiadványunk jelenjen meg. A régészeti osztályunk készítette A kerámia évszázadai, a kezdetektől a középkorig katalógust, amelynek szerzői Ricz Péter és Szekeres Ágnes, a Történetek az emberi koponyáról Neda Dimovski munkája, de Szekeres László munkásságáról és életéről is megemlékeztünk egy kiadvány formájában. Vuk Karadžićtyal kiállítás és könyv formájában is Nevenka Bašić Palković foglalkozott. A néprajzi osztály dr. Raffai Judittal az Angyalok és bárányok karácsonyi kiállítás kapcsán azt kutatta, hogy milyenek voltak a szabadtéri karácsonyfák, 1859–75 között. A Szellemi Kulturális Örökség programja elindult Szerbiában is, az UNESCO által támogatott, 2003-ban kezdődő projekten belül pedig kilenc bácskai jelenést dolgoztunk fel.

Ezt vándorkiállítás kísérte, szerzői pedig dr. Papp Árpád és dr. Raffai Judit. A történelmi osztály a Vajdasági Múzeummal karöltve két nyelven jelentet meg egy katalógust, amely a vajdasági reklámokat kutatja 1941-ig. A művészeti osztály Hangya Andrással és a portrékkal foglalkozott, az erről készült kiadvány szerzői pedig Ninkov Kovacsev Olga és Ljubica Vuković Dulić. Egy nagy projektum első részeként jelent meg Az idő arcai, több száz portért tartalmazó kiadványunk, a múzeum portérgyűjteményébe enged betekintést.

A természeti osztály az allergén növényekre hívta fel a figyelmet, amelyekről egy kétnyelvű CD-t is készítettek. Hamarosan egy újabb kiadvány bemutatója lesz, amely a szabadkai–horgosi homokpuszta növényeiről szól majd. Korhecz Papp Zsuzsanna restaurátorként Stettner Sebestyénnel foglalkozott, és kiadványt is készített róla. Időközben pedig megjelent egy olyan könyvünk is, amely a 2010-ig megjelent kiadványainkat foglalja össze. Fontosnak tartjuk az írásos dokumentálás ilyen formáját, mert a kiállítások leszedése után is megmaradnak az információk. Ezekre pedig szükségük lehet a diákoknak, a hallgatóknak, a leendő kutatóknak, és persze további kutatásokra is adhatnak alapot – mondta.

A továbbiakban szó esett a 2002-ben indult a múzeumi évkönyvről, a Museionról, amely szinte egyedi koncepció szerint készül: csak a múzeum dolgozói írhatják, sőt kötelességük évente egy tanulmányt leadni. A tizenegyedik számnál tartó Museiont Nevenka Bašić Palković mutatta be:

– Nyolc tanulmány olvasható benne a legkülönbözőbb témákban, de hasznos információkat is tartalmaz, többek között az osztályainkról és a kiállításokról. Habár kötelességünknek jelöltük ki, hogy rendszeresen írjunk bele, ezt mégsem magunknak tesszük, hanem elsősorban a szabadkai polgároknak. Úgy érezzük, tartozunk annyival, hogy ismertessük nekik a munkáinkat. Az évkönyvbe mindenki a saját anyanyelvén ír, tehát a Szabadka területén hivatalosnak számító nyelveken olvashatók a tanulmányok. Mivel fontosnak tartjuk a kapcsolattartást más múzeumokkal, Szerbia ötven múzeumába is küldünk belőle, cserébe pedig ők is küldenek az ő kiadványaikból – mondta.

Szerző: 
Magyar Szó, Lukács Melinda