You are here

Gomboson azt mondják nem érdemes siránkozni, inkább tenni kell a magyarság meg a falu megmaradásáért

Gombos a három nyugat-bácskai hagyományőrző település (Doroszló, Gombos, Kupuszina) egyike. A Duna bal partján fekvő, horvát határ melletti, közigazgatásilag Hódság községhez tartozó település kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően rendelkezik kivételes turisztikai potenciállal. Mindennek racionalizálásához azonban elengedhetetlen a közösségi gondolkodás. A gombosiak – annak ellenére, hogy a faluból sokan, jelentős részben fiatalok és családosok települtek külföldre –, a „megfogyva bár, de törve nem” elvén alapulóan fognak össze minden nagyobb megmozdulás alkalmával, és hamvaiból feltámadó főnixmadarakként visznek véghez csodaszámba menő közösségi tetteket. Ilyen volt például a Tájház, a tűzoltómúzeum létrehozása, a Durindó és Gyönyösbokréta, a Szent László-évi programsorozat megszervezése, a templom, a helyi közösség épületének felújítása. Mindehhez erőt merítenek abból a népi és vallási örökségből, amelyet elődeik hagytak rájuk.

– Tisztában vagyunk vele, hogy nem érdemes siránkoznunk amiatt, hogy nap mint nap kevesebben vagyunk, hanem tenni kell a megmaradásunkért. Tettek által saját magunk kell, hogy gondoskodjunk az élhetőbb település érdekében. A  falu egyesületeinek tagsága számbelileg drasztikusan megfogyatkozott az utóbbi két, három évben. Ennek ellenére nem hagytuk veszni a már hagyományosnak számító rendezvényeinket, hanem egymással karöltve valósítottuk meg azokat – hallottuk Uzelac Katicától, aki a segédtitkári pozíciót tölti be a tartományi titkárságon, emellett sokáig a település művelődési, hagyományápoló csoportjainak munkájából és a Tűzoltó Testület tevékenységéből is kivette részét.

A fent említett közösségi erényeket bizonyítják a közelmúltban megvalósított programok, fejlesztések, amelyekről Blagojević Mária, a helyi közösség tanácsának elnöke, az ÖTT aktív tagja nyilatkozott:

– Az elmúlt évben településünk adott otthont a Négyesfogatos települések (Doroszló, Gombos, Kupuszina, Szilágyi) önkéntes tűzoltó testületei találkozójának, a nyár folyamán a falu valamennyi civil szervezetével, intézményével karöltve megtartottuk a Búcsúi Napok rendezvénysorozatot, lezajlott a Nemzetközi Duna Túra, Gombosnál a Duna parton, a hódsági Turisztikai Szervezet szervezésében, a gombosi helyi közösség és az Arany János Művelődési Egyesület közreműködésével. Ami a fejlesztéseket illeti, felújítási munkálatokat valósítottunk meg a helyi közösség, illetve a művelődési egyesület épületén. Ami a folytonosság fenntartását, a terveket illeti, hagyományainkat, tradicionális rendezvényeinket féltve és odafigyelve ápoljuk (ilyen a karácsonyi gyermekműsor vagy a hagyományos gyermek-jelmezbuli) ezek alkalmával példaértékű az összefogás a szülőkkel, a falu civil szervezeteivel. Általánosságban véve azt tapasztalom, hogy az emberek körében nagyfokú az érdektelenség, a legtöbb dolog megvalósítására hosszas rábeszélés, többszöri noszogatás szükséges, de minden után nyugtázzák, hogy ismét megcsináltuk! Ami a terveket illeti, helyi közösségi szinten az utcáink javítása, az állandó köztisztaság fenntartása, a játszótér bővítése, kisebb sportpálya kiépítése, a tűzoltóotthon tatarozása a cél – tudtuk meg a tanácselnök asszonytól.

A gombosiak olyannyira komolyan veszik a hagyománytiszteletet, hogy hosszú évek óta dolgoznak a helyi értéktár kidolgozásán. Ehhez kérték Cs. Tóth Gabriella Petőfi-ösztöndíjas szakmai segítségét.

– Gombos földrajzi fekvése miatt fontos közlekedési csomópont, sok átutazó megfordul a faluban, lakosai régtől fogva sokféle kultúrájú néppel érintkeztek. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a gombosiak nyitott és befogadó emberek. A nyitottság ellenére népi kultúrájukat sokáig megőrizték, azonban amikor a hagyományos paraszti életforma végleg felbomlott, gyorsan el is értéktelenedtek a régi életformához kötődő tárgyak. (Ez egyébként nem egyedi eset, a magyar nyelvterületen több helyen is megtörtént). Azonban Gomboson csak 2010 körül merült fel a gondolat, hogy értéktárat hozzanak létre, és a népi kultúrához kötődő tudást egy helyre gyűjtsék össze, illetve, hogy ezt tárgyakkal be is mutassák egy tájház falain belül. Tehát azt lehet mondani, hogy a tárgy-gyűjtés kissé megkésett, annak ellenére, hogy Papp Ferenc már az 1970-es években saját gyűjteményt és kiállítást hozott létre. Az akkori hatalom a kiállítást szétbontatta, a gyűjtemény egy része menekült csak meg. Nagyon fontos, hogy az értéktárak kezdeményezői helyi csoportok, önmagában már az sokat elárul, hogy ők mit tartanak értéknek. Néprajzkutatóként ezt annyiban szeretném kiegészíteni, hogy rámutathatok egy-két olyan kulturális elemre, amelyről a közösség nem is gondolná, hogy különleges. Vagy azért, mert teljesen természetes, vagy azért, mert már feledésbe merült. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy a gyerekekben tudatosuljon, hogy milyen gazdag népi kultúrájú faluban élnek. Magyarországon iskolás csoportok fizetnek azért, hogy egy-egy múzeumpedagógiai óra keretében megismerkedjenek ezekkel a régi parasztházakkal, hiedelmekkel, népviselettel stb. Ők szinte készen kapják, ha veszik a fáradságot, hogy az idősebbekkel beszélgessenek. Csak fel kell rá hívni a figyelmüket. Kutatóként a népviselettel kezdtem el foglalkozni, először a nőivel és elsősorban változásvizsgálatot csináltam. A további tervem, hogy a férfi és gyermek öltözeteket is feldolgozom és megjelentetem. Továbbá nagyon érdekel a Gombos–Doroszló és Erdőd kapcsolatrendszere és településtörténete, ebben a témában is szeretnék elmélyedni – mesélte az ifjú kutató.

Hagyományok és vallásosság szorosan kötődik egymáshoz ezen a nyugat-bácskai településen is. Ft. Verebélyi Árpádfőesperes, helyi plébános ezen túlmenően kialakulni lát egy más, új és mélyebb viszonyulási formát is:

– Ami a gombosi emberek vallási életét illeti, úgy érzem, egy nyitott vallási közösségről van szó. Az idősebbeknél van egyfajta hagyományosság a vallásosságban. Amíg többen voltak a fiatalok, úgy éreztem, megvolt az idősebb generációknak az a hatása a fiatalokra, hogy a hagyományok iránti tiszteletből hajlandóak, nyitottak voltak az együttműködésre. Bizonyos értelemben a magukénak érezték a vallási hagyományokat. Az elmúlt tíz évben az látszott, hogy ez a fajta hagyományos vallásosság kicsit átalakult. Azt vélem felfedezni, hogy a közösség fiatalabb tagjai pusztán a hagyományokon alapuló vallásosságból egy egyháztudatosabb életet próbálnak kiformálni magukban. Nagyon örülök, hogy nemcsak egyéneket látni a családokból, hanem egyre jellemzőbb, hogy a teljes família ott van a szentmiséken, részt vesz az egyházközösségek életében. A gombosi Szent László-templom épületének felújítása 2008-ban kezdődött, gyakorlatilag szinte minden pályázati segítség nélkül, saját emberi hozzájárulásukkal tudták véghezvinni. A helyi járulék teljes egészében hozzásegített a munkálatokhoz, de azt megelőzően és az után is voltak nagy áldozatok, hozzájárulások. Ezzel is alátámasztható, hogy a gombosi emberek egyházi élethez való viszonya igen intenzív és elég erős kapcsolat. A templom állapota, kinézete mindig jelzi és mutatja az adott hívő közösségnek a valláshoz, az egyházhoz való kötődését is – fejtette ki Verebélyi atya.

A Szent László-év gombosi eseménysorozatát egy ugyancsak nem mindennapi ünnepség követte. A helyi templomban alakult meg a Tamaskó József Mézlovagrend.

– A helyi méhész nevét viselő egyesület 1981-ben alakult. Abban az időben több volt a méhész, ma huszonhárom taggal működik az egyesület. Az elmúlt évben öt kezdő méhésszel gyarapodott a tagságunk, emellett három női taggal is dicsekedhetünk. A méhcsaládok száma 700 körül ingadozik és szinte az összes a Tamaskó-féle kaptárban van. Együttműködünk a környező egyesületekkel, valamint külföldi kapcsolataink is vannak magyarországi és horvátországi méhészegyesületekkel. Legnagyobb büszkeségünk az emlékmű, amit méhészetünk atyjának, Tamaskó Józsefnek emeltünk, 2013-ban. Célunk a méhészet megőrzése és a méhtermékek hasznosságáról való edukáció. Előadásokkal és szemináriumokkal igyekszünk tudásunkat fejleszteni, hasznos ötletekhez pedig baráti találkozásokon jutunk hozzá – hallottuk Molnár Tihamértól, a gombosi méhészegyesület elnökétől.

Ahogyan a méhészet, úgy a mezőgazdaság tevékenysége is stabil és eredményes a helyi termelők, gazdák körében. A vállalkozói réteg is kialakulóban van, a határ közelsége kedvez a vendéglátóiparnak. Ennek köszönhetően eredményes  a Bekker vendéglő és pékség működése is. A tulajdonosok elmondása szerint pusztán helyi vevőkör által csupán a pékség tevékenysége volna eredményes.

Klenanc József, a helyi közösség titkára, az Arany János MME alelnöke szintén az elvándorlás kedvezőtlen hatásait ecsetelte és következőképpen nyilatkozott:

– Sok esetben mi, gombosiak, nem vagyunk tisztában vele, milyen gazdagság tulajdonosai vagyunk. A közösségi és a művelődési életre is a nagyfokú hullámzás jellemző. Ennek ellenére, amikor szükség van rá, a közösség képes összefogni. Példa erre a legutóbbi, jubileumi Négyesfogat házigazdai szerepköre is, amelyet derekasan ellátott a közösség. Nagy szükség volna rá, hogy az idősebbek átadhassák szervezési tapasztalataikat a fiataloknak, kinevelődjön egy utánpótlási közeg.

Sörfőző Katinka fiatal műkedvelő elmondta, annak ellenére, hogy vidéken tanul, szívesen vesz részt Gombos közösségi életében és ehhez a jó szokásához szeretné tartani magát a jövőben is. Kevés a szórakozási lehetőség a faluban, de a Négyesfogat gálát követő, fiatalok számára szervezett buli hangulata is bizonyította, hogy igény van rá.

A fiatalok véleményét Uzelac Katica további gondolatai támasztják alá:

– Hatékonysági és nevelési szempontból is fontosnak tartom kiemelni az Önkéntes Tűzoltó Testület munkáját. Fő feladatuk – a tűzoltás, valamint nagyobb tűzeseteknél a tűz megfékezése, mire a hivatalos tűzoltó egység a helyszínre ér; aratás idején toronyőr-szolgálat; télen a kémények átnézése mellett még számos eseményt rendeznek, de ami nagyon fontos, a tűzoltócsapatok „edzése”. A testületnek a férfi és női csapatain kívül három gyerekcsapata is van. A legkisebbek csupán ötévesek. A vegyes gyermekcsapat tavaly májusban a Májusi találkozó nevű vajdasági szintű versenyről 3. helyezéssel tért haza, erre igazán büszkék vagyunk. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy tagja lehetek a Szent László-kórusnak, amely öt évvel ezelőtt alakult, Verebélyi atya sugallatára, és Hózsa Gál Gizella vezetésével működik. Kezdetben húsz tagja volt az énekkarnak, aztán egyre kevesebben maradtunk, jelenleg tizenketten éneklünk, mégsem torpantunk meg, továbbra is elszántak vagyunk, szívvel-lélekkel éneklünk. Nem puszta időtöltés, szórakozás vagy szórakoztatás céljából, hanem mélyről és mélyen, kihívás, közösségi küldetés és felüdítésként megélve ezt a tevékenységet is – összegezte Uzelac Katica.

Szerző: 
Magyar Szó, L. Móger Tímea