A Hegyesi csata évfordulójára emlékeztek
A Hegyesi csata emlékművénél tartottak megemlékezést az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utolsó győztes csatájának 167. évfordulója alkalmából Kishegyesen, a Nyugati temetőben. Guyon Richárd honvédtábornok csapatának a jelentős túlerőben lévő császári erők ellen aratott bravúros győzelme sajnos már nem tudta győzelemre vinni a forradalmat, de a történelem mint a forradalom utolsó győztes csatáját jegyzi.
Mohácsi Zoltán, a helyi közösség tanácselnöke alkalmi beszédében párhuzamot vont az egykori és a mai események között, kiemelve, hogy ha nem is fegyverrel, de ma is meg kell vívnunk a csatáinkat. A kishegyesi közösség büszke lehet arra, hogy a település neve úgy került be a történelembe, mint a forradalom utolsó győztes csatájának helyszíne.
A korabeli eseményeket Kovács Károly idézte fel a megemlékezésen. Dr. Virág Gábor helytörténész – aki sokat kutatta a Hegyesi csata körülményeit – a sajtó képviselőinek nyilatkozva elmondta, hogy ez a magyarok számára dicső ütközet sajnos már nem tudta befolyásolni az események végkifejletét, hiszen akkorra már Magyarország északabbra fekvő részein a cári intervenciós csapatok fellépése megpecsételte a forradalom sorsát. Az orosz intervenciós hadsereg 1849 tavaszán lépett az akkori Magyarország területére.
Alakulatait a Föld akkori leghatalmasabb hadseregéből állították ki – mintegy 200 ezer katonával rohanták le a magyarokat –, ennél nagyobb orosz haderő előtte és később sem lett külföldön bevetve, még a napóleoni háborúk idején sem.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utolsó győztes csatája volt a Hegyesi csata. A magyar történelem dicsőséges eseménye 1849. július 14-én a három település, Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy határában zajlott. Guyon Richárd, a francia származású angol katonatisztből lett honvédtábornok vezette a magyar alakulatot, mely ügyes taktikával megfutamította a jelentős túlerőben lévő Jellacsics bán vezette császári csapatokat.
Az 1849. évi délvidéki hadmozdulatok eredeti célja a Bácska megszerzése és birtoklása volt. A császáriak oldalán Josip Jellacsics horvát bán a nyár elején sorra aratta győzelmeit. Guyon Richárd június végén indul el a császári sereg ellen.
Július 8-án vert tábort a serege Kishegyes, Szeghegy és Feketehegy között. Célja, hogy egyesüljön a közeledő Kmethy György tábornok hadosztályával. Jellacsics, értesülvén Guyon hadi mozdulatairól július 12-én seregével átlépte a Ferenc-csatornát, majd gyors meneteléssel július 13-án éjfélre Bácsfeketehegy határába ért és azonnal támadt, először a bal-, majd a jobbszárnyon.
A császári sereg mintegy 12–13 ezer katonából állt, de bizonyos források 20 ezer császári katonát említenek, 79 ágyúval felszerelve. Guyon hétezer fős seregének ezzel szemben mindössze 40 ágyúja volt. Az osztrák félnek 684 halottja és nagyon sok sebesültje volt, míg a magyarok vesztesége 81 halott és 141 sebesült.
Az elesett honvédek többségét a csata színhelyén temették el, ott állították fel az eredeti emlékművet 1887-ben. Trianon után lerombolták az eredeti emlékművet, annak táblái azonban megmaradtak, és a 20. század végén a községháza padlásán megtalálták őket. Kishegyesen a Nyugati temetőben 2000-ben az eredeti táblák és korabeli felvételek alapján állították fel újra az emlékmű mását. Az eredeti táblákat pedig biztonságos helyen őrzik. Kishegyesen Guyon Richárd emlékére a templom melletti szoborparkban 2010-ben mellszobrot állítottak, és egy utcát is elneveztek róla.
A 167. évforduló alkalmából szervezett megemlékezés koszorúzással zárult. A helyi közösség, az önkormányzat, és a VMSZ helyi szervezetének képviselői helyezték el a kegyelet virágait a csata áldozatainak emlékművénél. Az alkalmi műsorban közreműködött a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Szajkó énekcsoportja Borsódi Patyerek Orsolya vezetésével, és Kőműves Csaba, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének szavalója.
