Határokkal elválasztva is összetartozunk

MEGEMLÉKEZÉS MAGYARITTABÉN

A bánsági Magyarittabén istentisztelettel, ünnepi műsorral és a Kossuth-szobor megkoszorúzásával emlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire. 

Kossuth Lajos legdélebbi területeken álló, egyetlen bánsági szobrát 1904-ben állítottak fel a vidéken élők önkéntes pénzadományaiból. A szobrot az első világháború végén ledöntötték, majd a második világháborúig a református templomban várta a jobb időket. 

Tizenkilenc év után, 1941 tavaszán a „bujdosó” szobrot kihozták a karzat lépcsője alól és a talapzatra helyezték. Az újabb kori megemlékezések a Kossuth-szobornál 1990-ben kezdődtek. 2015. április 3-án – nagypéntek hajnalán – azonban eltűnt.

Az elkeseredést hamar felváltotta a tenni akarás és az összefogás. Határon átnyúló együttműködéssel elkészült az új Kossuth-szobor, amely az eredetinek hű (rekonstruált) mása.

A magyarországi Soltvadkerten álló – ugyancsak Horvay János által készített – alkotásról lett ugyanis lemintázva. 2016. március 15-én volt az újraavatása.

A Kossuth-szobor az idők folyamán a végeken élő bánsági magyarság legfontosabb jelképévé magasodott. Mint ahogy a helybéli Patai Attila mondja, a Kossuth-szobor minden ittabéinek a szíve csücske, és elképzelhetetlen volna a faluban március 15-ét ünnepelni a nemzet atyjának a szobra nélkül. Az idénre pedig előkerült az a zászló is, amely az eredeti szobor felavatásán is lobogott. 

– Mint lelkész hitvallásszerűen azt mondom, hogy Istennek köszönhetjük, hiszen a szobrot 1918-ban le is döntötték, és ebbe a zászlóba becsavarva elrejtették a református templomban, egészen 1941-ig. A zászló továbbra is a templomban maradt, ott volt elrejtve, mivel a Tito-kormány ideje alatt nem volt ildomos, hogy egy ilyen zászlóval előálljanak.

Most úgy találtam, hogy kellő alkalom, hogy átadjam a jogos tulajdonosának, a helyi közösségnek, amit az ittabéiek örömmel fogadtak – mondja Kiss Nándor, bánáti református esperes. A Vajdaság minden tájáról érkezett megemlékezőket Kerekes József tanácselnök köszöntötte. 

– Itt a lelkiismeretnek, a szabadságnak a földjén a 170 év távlatából is kötelességünk felemelnünk a szavunkat. A szabadságért áldozatot kell hozni, úgy, ahogy hozták a mi elődeink is, akik nem féltették testüket, hanem bátran kiálltak azért – mondta a tanácselnök. 

A megemlékezésen most is jelen voltak Magyarittabé testvértelepülésének, a magyarországi Békésnek a képviselői.

– Mindig nagyon kellemes és felemelő érzéssel távozunk, hiszen a véreink itt vannak, és itt tudunk közösen beszélgetni a múltról, a jelenről és a jövőről. Bízom benne, hogy amilyen szoros, ez így marad, s egyre szorosabb lesz, és sokat tudunk tenni egymás érdekében – mondta Pocsai Ildikó. 

Erdély Lenke, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi frakcióvezetője mondott ünnepi beszédet. 

– A hit, a remény, a biztatás, a vállalás és a megtisztult lélek ünnepe a mai, a hétköznapok nehéz küzdelmeiben. És példázat, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a múltnak milyen megkötő ereje van. Mi mindannyian, rendületlenül hisszük, hogy mint kultúrát teremtő nemzetrész méltán bízhatunk megmaradásunkban.

Mi, itt élő magyarok Petőfiék márciusi üzenetének csak úgy lehetünk értő befogadói és továbbadói, a tőlük kapott örökséget csak úgy szolgálhatjuk tisztességgel, ha megőrizzük szellemi értékeinket, kultúránk és művészetünk sajátos arculatát, s mindezt átadjuk a nyomdokunkba lépő nemzedéknek. 2010-ben a Magyar Kormány első döntéseinek egyike a kettős állampolgárság bevezetése volt.

Ezt azért tette, mert mi, magyarok, határokkal elválasztva is összetartozunk. A magyar nemzetnek a Kárpát-medencében mindenhol közösek a céljai, közösek a feladatai, és közösek a döntései is. Polgári kötelességünknek eleget téve cselekedjünk: április 8-án éljünk demokratikus jogainkkal és vegyünk részt a magyar országgyűlési választásokon. Támogassuk a folytonosság politikáját! – hangsúlyozta Erdély Lenke. 

Hajnal Jenő, az MNT elnöke elmondta, hogy a régi zászló előkerítése a magyarittabéieknek a múltjához való kötődéséről tanúskodik. 

– Hogy ez a zászló előkerült, és hogy ennek az emlékét a helyiek őrzik, arról árulkodik, hogy fontos itt lennünk, fontos Magyarittabén március 15-ét ünnepelni.

És a mai nap különösen fontos számunkra, hiszen a 170 évvel ezelőtti események hozták létre a magyar nemzetet, és ma, 170 év után néhány hét válasz el bennünket attól, hogy magyar állampolgárként is, határon túli magyarként is, döntésünkkel befolyásolhatjuk azt, hogy milyen jövője legyen ennek a 170 évvel ezelőtt született nemzetnek.

Együtt tud-e maradni a Kárpát-medence, a világ magyarsága, tud-e március 15-én a jövőben is együtt dobbanó szívvel örülni annak, hogy újjászületett nemzetünk.

Egy új jövő vár ránk, és ebben a reményben úgy gondolom, hogy a délvidéki magyarságnak különösen fontos szerepe lesz – mondta Hajnal Jenő.  A kegyelet virágait a Kossuth-szobornál elsőként Magyarittabé polgárai helyezték el. Koszorúzott a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Mozgalom, valamint a vajdasági önkormányzatok és civil szervezetek képviselői is. Az ünnepi műsorban fellépett Micsik Béla, Hevesi Tibor, Deli Hilda, Vass Szabolcs és Boros Beáta.