You are here

A rétes az egyik legrégebbi magyar sütemény. Feltehetőleg a XVI. században török hatásra honosodott meg.

A mai formájú, feltekert, töltött rétes a XVIII—XIX. század fordulóján alakult ki az Osztrák—Magyar Monarchia területén. A párizsi Ritz Hotel étlapján a XIX. század elején szerepelt a Rétes Hongrois, melynek elkészítéséhez a lisztet Magyarországról rendelték, és a cukrászokat Pestre küldték tanulni. Manapság főleg idős asszonyok foglalkoznak réteskészítéssel, ám a fiatalok között is van olyan, aki fontosnak tartja e hagyományos magyar finomság receptjének megőrzését.

A hajdújárási Sövény Csilla korábban napi munkája mellett készített rétest, mára azonban ez a tevékenység a fő foglalkozása lett.

— Mindig érdekeltek hagyományaink, így a régi magyar sütemények is. Négy évvel ezelőtt Magyarcsernyén egy idős néni mondta el, illetve mutatta meg, hogyan is készül az igazi rétes. Építész vagyok, de nem igazán találtam megfelelő munkát, mindig volt valami bökkenő. A kislányom, Zolna megszületése után olyan munkához jutottam, amely tetszett, ekkor azonban a kislány elhelyezése okozott gondot. Ekkor merült fel bennem, hogy csináljak valami olyat, amit itthon is lehet, és szeretek is. Az első rétesemről azt gondoltam, biztosan nem fog sikerülni, ám kellemesen csalódtam. Nagyon ideges voltam, milyen lesz, az ízekre már nem is emlékszem — mondta Csilla.

A réteskészítés alapja a tészta megfelelő eldolgozása, mely nagyon időigényes és a legtöbb erőt kívánó tevékenység.

— Sokat kell dolgozni a tésztán, hogy nyújtható állapotba kerüljön. Egy adag tészta (ebből kilencven rétes lesz) eldolgozása fél órát vesz igénybe. A tésztát pihentetni kell, ami nagyon fontos része a munkának, és be kell kenni zsíros, ecetes masszával, melytől jól nyújthatóvá válik. A pihentetés után következik a húzogatás, a töltés és a felcsavarás, majd a rétes sütőbe kerül, ahol tíz perc alatt megsül. Amikor fáradtabb vagyok, akkor előfordul, hogy a nyújtásnál elszakad a tészta, egyébként már nem — magyarázza Csilla a réteskészítés folyamatát.

December végén Rózsa Sziget néven a szabadkai ócskapiacon üzletet nyitottak, ahol szerdától vasárnapig, reggel fél nyolc és délután fél kettő között a rétesen kívül pogácsát is kínálnak a vásárlóknak.

— Édes és sós, hagyományos, valamint újabb fajta rétes is megtalálható nálunk. A hagyományosok közül túrós, meggyes, mákos, diós, almás, sütőtökös finomságot kínálunk, az újabb fajtákat pedig a gesztenyés-meggyes, a túrós-erdei gyümölcsös, a spenótos-feta sajtos, a lecsókolbászos, a babbal, kukoricával és kolbásszal töltött, a csípős mexikói és a csirkés-gombás-sajtos rétesek képviselik. Emellett sajtos és tepertős pogácsával, teával, kávéval várjuk vendégeinket, illetve pogácsáinkat a boltokban is megtalálhatják a vásárlók. Rendelésre is dolgozunk, több lakodalomra is mi készítettük a rétest. Születésnapokat is szívesen vállalunk, jelen vagyunk a különféle fesztiválokon, viszont ha valaki hétvégére szeretne valamilyen rétest vagy pogácsát, annak sincs akadálya — mondta Csilla.

A vásárlói igények rendkívül változatosak. A hagyományos rétesek valamennyivel népszerűbbek ugyan, ám a fogyasztók az újabb, különleges fajtákat is keresik. Csilla tapasztalata szerint az emberek fogékonyak az újdonságokra, viszont elsőként főleg a hagyományos ízeket kóstolják meg, és ha ezek elnyerik a tetszésüket, akkor valami újat is kipróbálnak.

Azt mondják, hogy egy sikeres férfi mögött egy sikeres nő áll, ez a megállapítás azonban fordítva is igaz. Csilla férje, Sövény Rudolf Hajdújárás ügyeinek rendezése és a munkahelyi teendői mellett, amikor csak teheti, besegít a vállalkozásba.

— Feleségemmel úgy beszéltük meg, hogy ő készíti a rétest, hozzám pedig a hozzávalók beszerzése, a számlákkal kapcsolatos tevékenységek elvégzése és a könyvelési feladatok tartoznak. Időmtől függően az alapanyagok készítésébe is besegítek: almát, tököt, sajtot reszelek, sőt, sütni is szoktam. Sajtos pogácsát már talán egyedül is tudnék készíteni, a tészta nyújtásával viszont még gondjaim vannak. Kívülről szemlélve a művelet egészen egyszerűnek látszik, de nem az, hiszen amikor az ember megfogná a tésztát, akkor ragad is, szakad is... — meséli a férj.

— Nagyon fontos, hogy itthon dolgozom, és senki sem parancsolgat — veszi át a szót Csilla. — Örülök, hogy azt csinálhatom, amit valóban szeretek. A rétes egy szép, magyar sütemény, melyet nagyon kevesen készítenek, ezért pedig már-már kiveszőben van. Jó volna, ha a rétesfogyasztás egyre inkább elterjedne, legalább annyira, mint régen. A sütés tudományát szívesen átadom a fiatalabbaknak is. Annak idején szinte minden családban készítettek rétest, és az asszonyok át is adták tudásukat a fiataloknak. Manapság viszont több idős nénitől is azt hallottam, hogy a nagymama még tudott rétest készíteni, de ő már nem. Nem szabad hagyni, hogy ez a finomság kimenjen a divatból, hiszen a miénk, magyaroké.

A fiatal házaspár itthon képzeli el a jövőt, a külföldre település gondolata meg sem fordult a fejükben. Vallják, hogy nagyon sok munkával itthon is meg lehet élni, a nehézségek elől pedig semmiképp sem szabad meghátrálni. A Rózsa Sziget termékskálájának bővítése a tervek között szerepel, ám csakis hagyományos magyar sütemények kerülhetnek a polcokra. A későbbiekben egy új üzlet megnyitása is elképzelhető a város területén, viszont egyelőre még mindketten azon fáradoznak, hogy a Rózsa Sziget minél nagyobb látogatottságra tegyen szert, és a rétesfogyasztás újra visszatérjen a mindennapjainkba.

Szerző: 
Hét Nap, Tóth Tibor