Fontos az őszi kalászosok tápanyag-utánpótlása
A fejtrágyázás nagymértékben befolyásolja az őszi gabonafélék terméshozamát. A termesztett növények közül a kalászos gabonák, ezek közül is az őszi búza reagál a legérzékenyebben a nitrogénellátásra.
A hazai búzatermesztésben nagy szerepe van a tavaszi nitrogén-fejtrágyázásnak. Az első — február végi, március eleji — szórás a legjelentősebb, de szárba induláskor és kalászoláskor is fontos a nitrogén kijuttatása.
Az őszi alaptrágyázással és az első fejtrágyázással hektáronként összesen mintegy 70-90 kg nitrogén-hatóanyagot ajánlatos a talajba juttatni. A búza számára optimális N-adag — termőhelytől, fajtától függően — 120-150 kg/ha között van, ezért a megfelelő termés érdekében feltétlenül szükség van további nitrogén adagolására. A búza tápanyagellátása speciális helyzetet teremt, hiszen a búzát ősszel vetik, és a nyár első felében takarítják be, így a vegetációs időszak két szakaszra válik. A növénynek a tél beálltáig minimális zöld tömeget kell előállítania, ezáltal ebben az időszakban jóval kisebb a N-igénye.
Tavasszal azonban a növény erőteljes fejlődésnek indul, így jelentős mennyiségű, könnyen hozzáférhető nitrogénre van szüksége. A termelők tehát már az első tápanyag-utánpótlással közvetlenül befolyásolhatják a termés mennyiségét.
A második fejtrágyázással pedig a minőség javítása (fehérjetartalom növelése) a cél. A nitrogénadag megosztása több szempontból is előnyös: egyrészt a növény így folyamatosan felvehető tápanyaghoz jut, másrészt a megosztott adag lehetővé teszi, hogy a termelők rugalmasabban reagáljanak az időjárási körülmények változásaira.
A búza tápanyagfelvétele a bokrosodás végétől robbanásszerűen megnő, és ez az aktív felvétel egészen a kalászolás végéig tart. Ha ebben a hosszú időszakban nem áll folyamatosan a rendelkezésre elegendő tápanyag, az terméskiesést von maga után. Éppen ezért a szárba induláskor és a kalászoláskor történő fejtrágyázás feladata gondoskodni a folyamatos tápanyagfelvételről.
A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a búza jobb minősége a virágzáskori megfelelő N-ellátásnak köszönhető. Ha ebben a vegetációs időszakban nincs elegendő víz a talajban, akkor a minőségjavító N-trágyázást lombtrágyázás formájában kell kijuttatni a növény levélzetére.
A búza fajlagos tápanyagigénye: 1 t búza szemtermés és a hozzá tartozó szár, valamint gyökértömeg 25-30 kg N, 12-14 kg P2O5 és 18-23 K2O hatóanyagot igényel. A búza átlagos tápanyagigénye tápanyagban közepesen ellátott mezőségi talajon 5 t/ha termésmennyiség elérésekor: 135 kg N, 60 P2O5 és 85 kg K2O hatóanyag. Mivel a talaj tápanyag-ellátottságának függvényében akár kevesebb vagy több is lehet a búza tápanyagigénye, ezért 5 évenként elvégzett talajvizsgálat nélkül nem lehet szakszerűen, objektíven meghatározni a búza tápanyag-utánpótlási igényét.
A Szabadkai Mezőgazdasági Szakszolgálat szakemberei 122 hektár búzavetésről vettek talajmintát. A 23 minta N-min módszerrel történő vizsgálata után kiderült, hogy a talaj nitrogéntartalma változó, attól függően, hogy a vetésforgóban a búzát milyen kultúra előzte meg.
Azokon a parcellákon, amelyeken a kenyérnekvalót napraforgó után vetették, mintegy 100 kg tiszta nitrogént kell majd tápanyag-utánpótlással a talajba juttatni. Ahol kukorica volt az elővetemény, ott ez a mennyiség 65 kg-t tesz ki, a szójaföldbe vetett búza esetében pedig a tavasszal mindössze 50 kg nitrogént kell majd pótolniuk a gazdáknak.
