Ugrás a tartalomra

Büszkeségeim, a csantavéri Csipetkék

A magyar néptánc újból tért hódít. Tudjuk, hogy olyan öntevékeny mozgásvilág, amely több korosztályt is megérint, a népi hagyományokat, a régi idők táncait rendszerezi tájegységenként és stílusonként. Hatala Horvát Szuzanna óvónő és néptánc-pedagógus vezetésével Csantavéren is ápolják ezt a hagyományt. Szuzanna bátran vállalta a közvetítő szerepét a kor embere, a modern világ és a hagyományápolás között.

* Mikor alapítottad a csoportot?
— Régi vágyam volt, hogy tánccsoportot vezethessek, s erre 2010 januárjában került sor. A néptáncot kicsi korom óta szeretem, ötévesen kezdtem el táncolni. Egyszerűen belém neveledett a szeretete, és az idő múlásával ez a szenvedély csak erősödött bennem. Megboldogult nagyanyám minden lakodalomba, népi ünnepélyre elvitt. 2010-ben az akkori elsős és másodikos gyerekeket toboroztam össze. Az idén befejeztem a néptáncpedagógus-képzést, melyet a budapesti Táncművészeti Főiskola szaktanárai tartottak. A tanfolyamnak köszönhetően szakszerűen foglalkozhatom a gyerekekkel, és megtaníthatom őket a néptáncművészet fortélyaira. A tánccal fejlesztem a ritmikai érzéküket, az improvizációs és a mozgáskoordinációs képességüket.

* Hány tagot számlál a kis csoport?
— Általában huszonöt-harminc diákom van. Azt vettem észre, hogy azok a gyerekek maradnak állandó jelleggel, akik azért tanulnak táncolni, mert szeretnek, nem pedig, mert kötelességnek tartják ezt. Akik belekóstoltak a néptánc világába, és kedvüket lelték benne, már három éve tagok. A néptánccsoportot óvodás és iskolás gyermekek alkotják, akik nagy lelkesedéssel vesznek részt a próbákon. A kezdetek óta eltelt pár év, és a korosztályok már keverednek, de így is mindig egy csoportot alkotunk. Együtt táncolt kicsi és nagy. Őszre tervezem először megindítani a kisebb, különálló csoportot, amelybe az elsősök és óvodások jelentkezését várom — akik bátran jelentkezhetnek már a nyári szünetben is. A gyerekek szinte a szárnyaim alatt cseperednek fel. Jó őket látni, hogy a segítségemmel megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, az itt kapott önbizalom és tartás pedig a hétköznapokban is jól jön nekik.

* Mit teszel a csapat összetartása érdekében?
— Megalakulásunkkor a gyerekek segítségét kértem, hogy közösen találjunk nevet a csoportunknak. Az egyik közös kedvenc rajzfilmünk, a Csipetcsapat után lettünk Csipetkék — mivel még csipetkék voltunk, amikor összeálltunk. Fontosnak érezték magukat a gyerekek, nekik ez sokat jelentett. A próbák alkalmával becsempészek különféle népi gyermekjátékokat is, sőt többet játszunk, mint amennyit táncolunk. Célom, hogy a gyerekek megismerkedjenek a hagyományokkal, a népviselettel, a népi kultúra gyökereivel. Szinte nem is veszik észre, hogy próba van, ezért magát a néptáncot is játszva tudják elsajátítani. A fellépésekre tudatosan készülünk, sok gyakorlással építjük fel a koreográfiát. A gyerekek kedvébe kell járni, éreztetnem kell velük, hogy számíthatnak rám. Ötleteiket, kívánságaikat meghallgatom, és ha tehetem, teljesítem is. A humor, a jókedv nem hiányozhat a foglalkozásokról. Az egymás iránti tisztelet, barátság, őszinteség és kitartás meghozza gyümölcsét.

* Fiúk és lányok együtt — ez hogyan működik?
— Külön örülök annak, hogy a fiúk száma is gyarapodott az utóbbi időben. Nemrégiben jelentkezett egy elszánt fiatalember, Juhász Szabolcs, aki éveken keresztül néptáncos volt. Szeretett volna felnőttek részére létrehozni egy csoportot, de időhiány miatt még nem tehettük meg. A tenni akarást és az alkotókedvet felfedeztem Szabolcsban, ezért most ő a legnagyobb segítségem. Csatlakozott hozzánk, és a fiúkat igazán szépen felkészíti. A férfias mozgásokat, pl. a csapásollókat, a verbunkot — nőként — akármennyire ismerem is — nem tudom megfelelően bemutatni. Én a lányokkal foglalkozom többet, ő a fiúkkal.

* Hol tudtok be- és megmutatkozni?
— Évről évre növekszik a fellépéseink száma. A falunkban megtartott minden eseményen jelen vagyunk. Tavaly augusztusban Csobánkán jártunk, kirándultunk, szórakoztunk és vetélkedtünk is egyben. A későbbiekben A fény a szívünkben van című műsorunkkal Utcai Róbert plébános úrnak hála és néhány csapattal közösen bemutatkozhattunk Vajdaság több településén is. Tartalmas évünk volt, hiszen Horvátországba is eljutottunk, Harasztiban vendégszerepeltünk. A tanítványaimat a sikerélmények hozzásegítik az út folytatásához. A Zentagunarason megszervezett Batyu-táborba is jelentkeztünk, igaz, voltak olyan diákjaim is, akik anyagi okok miatt nem tarthattak velünk. Az idei év augusztusában ismét Csobánkára utazunk, és már nagyon készülünk.

* Támogatásban részesültök-e?
— Mindent megteszek azért, hogy támogatókat szerezzek, ami abban nyilvánul meg, hogy lesem a pályázatokat. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. részéről megítélt támogatásból cipőt vásároltunk, aminek nagyon örültünk — de egyéb támogatás híján a továbbiakban is önerőből működünk. Tudni kell, hogy a Hunyadi János iskola és a Bartók Béla Művelődési Egyesület részéről megértésre találtunk, teljes összhangban dolgozunk. A munkát beosztjuk, a két intézmény soha nem áll egymás útjában. Az iskolánk biztosítja számunkra a Szabolcs—Szatmár tájegység népviseletét. A legtöbbet mégis a szülőknek köszönhetek. Nélkülük nem tudom, hogy mihez kezdenék. Minden fellépés előtt tisztítják, keményítik és vasalják a népviseletet. Hálás vagyok nekik ezért az odaadásért, amit tanúsítanak. Merész vágyaim egyike, hogy ez a kis társaság hosszú időn át sikeresen tudjon működni, elismeréseket szerezve. Büszke vagyok a gyerekeimre, ők az én növendékeim. Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Szerző (Forrás)
PÁSZTOR Natália, Hét Nap
Többi hír