Bosztányos családban elkel a dolgos kéz
A csókai Dupákéknál a nagykapu állandóan tárva-nyitva, bosztányoséknál állandó a jövés-menés. A takaros házba belépve jobbról is, balról is egy-egy smaragdszemű, siheder lány bukkan fel, egyformák, mint két tojás. Szia, szia, üdvözölnek ismeretlenül is. Csakhamar előkerül Fanni, a nagylány, és az elsőszülött legényke, Csongi is, ők Dupák Tamás és Erika négy csemetéje.
Dupákéknál nem lehet unatkozni, ha nincs tennivaló a házban, akad bőven a ház körül. A családi ház végében több mint fél holdon mintaszerűen sorakoznak a duplafedelű fóliasátrak, szépen fejlődnek bennük a gondozott zöldségfélék, amelyeknek kisebb részét a ház asszonya, Erika a helybeli piacon értékesíti. A gyerekek is szoktak neki segíteni, az árut rakni, a kirakatot elrendezni az asztalon. A termés nagyobb részét a családfő a szabadkai nagybani piacon értékesíti.
– A legidősebb gyerekünk, Csongor a Zentai Gimnázium másodikos tanulója, még pályaválasztás előtt áll. A nagyobbik lányunk, Fanni 15 éves, kedveli az irodalmat, költészetet, a különféle rendezvényeken versmondással szerepel. Valamivel később jöttek az ikrek, Flóra és Blanka, ők most negyedikesek. Kisebb házban laktunk Csókán, nem terveztünk ennyi gyereket, de nagyon örülünk, hogy így alakult. Sok örömünk telik bennük, és ők is jól kijönnek egymással, a kisebb vitákat leszámítva. Amikor még csak egy tévé volt, állandó vita folyt, hogy mikor mit néznek, most, mikor már több is van, együtt tévéznek. A házimunkában mindenkinek megvan a feladata, de mivel többen vannak, a lányok egymás között cserélnek, ki mikor mit végez el. Négy gyerekkel sincs több gond, mint ha csak kettő lenne, ugyanaz a munka megoszlik négyfelé, észre sem vesszük, nemhogy megterhelő lenne.
Amikor sikerült nagyobb házba költözni, itt alakítottuk ki a fóliasátrakat is, itt minden egy helyen van, nem kell kijárni a határba, mint anyáméknak, akiktől Csókán egy új utca megnyitása miatt elvették a telkük nagy részét, és kiszorultak a feketetói út mellé.
A munka mellett el szoktunk menni nyaralni, bár a Csongi már nem jön velünk, kamaszok mintájára, mellőzi a közös nyaralást. Időnként átruccanunk Mórahalomra meg Szegedre is fürödni, hogy kicsit kizökkenjünk a hétköznapok monotóniájából – mondta Erika, a ház asszonya.
– Adán jártam gépészetre, Erika meg kereskedőnek tanult – kezdte mondandóját Tamás. – Ismertük egymást még az iskolából, később azután együtt jártunk szórakozni, és ebből az ismeretségből 1997-ben házasság lett. Igazából a gépésztechnikusi szakma nem vonzott, ezért nem is bántam, hogy belevágtunk a kertészkedésbe. Erika szüleinek Csóka határában van a bosztányuk, az ő segítségükkel alapoztuk meg a saját gazdaságunkat. Apósomék vezettek be bennünket a szakmába, amihez korábban egyikünk sem értett igazán. Kezdetben csak paprikát neveltünk, majd uborkát, és fokozatosan bővítettük a fóliasátrakat, ma már közel egy holdon gazdálkodunk. A terület több mint fele fólia alatt van. A palántaneveléstől a piacozásig az egész családnak akad tennivalója minden napra.
Egész évben van munka a fólia alatt, ahogy kimegy az egyik, leterem az uborka, jöhet az őszi meg téli vetés, a spenót, saláta, egyebek. Már decemberben elkezdjük a palántamagok ültetését kis edényekbe. Ebben a munkában a gyerekek is tudnak segíteni, ügyesen rakják a palántamagokat egyesével, de egyedül nem győznénk minden munkát, szükség szerint napszámosokat is foglalkoztatunk. Az öntözés is többé-kevésbé gépesített, ami megkönnyíti a fólia alatti munkát, ahol napos időben igencsak meg lehet izzadni – mondta Tamás, a családfő.
