You are here

Falufiatalítás

A kis falvak állóvizét gyakran fel kell kavarni, hogy az ott élők érezzék, nincsenek elszigetelve és igen is jó ott élni. Ehhez többféle módon tudnak a vezetők hozzájárulni. Fejlesztéssel, megtartással, a művelődési élet felpezsdítésével és az összetartozás érzésének erősítésével is. Megcáfolhatatlan azonban, hogy a jövő a fiatalokban van, ezért rájuk még nagyobb odafigyeléssel érdemes tekinteni. Ezt ismerte fel Orom Helyi Közösségének vezetősége is, éppen ezért a fiatalok bevonásával valami egészen új dologra készülnek. December közepén meg is tartották az első összejövetelt annak érdekében, hogy megvitassák, milyen eszközökkel és ötletekkel tudnak azért tenni, hogy a felnőttség küszöbén lévő vagy éppen azt átlépők érezzék, megéri itthon, pontosabban Oromon maradni, és ott keresni a boldogság és a boldogulás forrását. Létrehoztak egy kezdeményezést, melyről először novemberben lehetett hallani a falunapkor. A Program a fiatalok itthon tartására, haza- és ideköltözésére elnevezésű akció célja az, hogy együtt, közös erővel kidolgozzanak egy olyan programot, amellyel el tudják érni azt, hogy a helyi közösség mindhárom faluja váljon a fiatalok falujává! Orom, Völgyes és Újfalu képezi a helyi közösséget megközelítőleg kétezres lélekszámmal, amely, mint a falvak többsége a környéken, fogyatkozó tendenciát mutat.

Erdélyi Olivér, a program koordinátora a helyben való boldogulást választotta, a tartományi kormány segítségével vásárolt a faluban házat, ahol párjával él, és egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy elhagyja a szülőfaluját.

Mi az, ami itt marasztalt a szülőfaludban?

– Az, hogy itt születtem és nőttem fel, természetesen nem lett volna elegendő motiváció az itt maradásra, viszont számos olyan plusz van a falunkban, amire eddig sehol máshol nem akadtam. Kisgyerekként adott volt a lehetőség, hogy ne kelljen elutazni a környező településekre annak érdekében, hogy óvodába járhassunk, ezt követően ugyanez volt az iskolával is. A nyugalom- és biztonságérzet is adott volt mindig. Középiskolásként Szabadkára utaztam, viszont soha nem fordult meg a fejemben, hogy ott lakást béreljek, mivel az összeköttetés megfelelő volt, habár a maihoz viszonyítva messze nem volt a legideálisabb, de ezt az apró problémát is simán leküzdöttük. Az egyetemi éveim alatt ugyanez volt a helyzet, erre érkezett is kritika a barátaim részéről, hogy miért nem bérlek egy lakást, így több időm marad tanulni, valamint a hétvégi szórakozási lehetőségek is biztosítottak. Úgy gondolom, hogy az egyetem befejeztével kijelenthetem, hogy maradt idő tanulásra is, valamint a hétvégi szórakozások sem maradtak ki az életemből. Ezután Oromon kaptam lehetőséget, mint pályakezdő, hogy munkába álljak, ezt el is vállaltam, és 3,5 évet töltöttem el Oromon dolgozva. Ezután jött a fordulat, ismét szóba került az utazás, mivel Kanizsán kezdtem el dolgozni, majd pedig Szabadkán. Számomra ez egyáltalán nem jelent gondot, sőt egyrészt még kijelenthetem, hogy van, amikor olyan érzés tölt el, hogy mindennap, amikor hazamegyek a munkából, olyan, mint ha egy „hétvégi kirándulás” lenne, mert az a nyugodtság, amely a falut jellemzi, szinte leírhatatlan a városi rohanó, egymásra oda nem figyelő életmód mellett. Közben megalapítottam a saját vállalkozásomat is, amelyben könyvelési szolgáltatásokat végzünk, itt is sok kritika ért, hogy nem fogom tudni működtetni, mivel nincs potenciális piac Oromon, viszont ennek ellenére belevágtam, és mára azt mondhatom, helyes döntés volt.

Szabadkára ingázol dolgozni, mégse hagytad el szülőfaludat, sőt arra biztatsz másokat is, hogy maradjanak. Miért, milyen lehetőségeket látsz benne?

– Orom egy nagyon jó infrastruktúrával rendelkező falu. Szabadka,  Magyarkanizsa vagy akár Zenta is csak 25 kilométerre van. Ösztönözni szeretnék mindenkit arra, hogy maradjon itt, vagy költözzön ide. El lehet mondani, hogy mik azok a pluszok, amelyeket ettől a falutól kap az ember, viszont ezt igazából csak akkor tudja az ember, ha itt él életvitelszerűen. A lehetőség mindenképp adott ahhoz, hogy a falunk egyedivé váljon az elkövetkezendő időszakban. Elég megnézni azt, hogy milyen fejlődésen ment át a falu az elmúlt pár évben. Mindenképp példaértékűnek nevezném ezt. Azt, hogy a falunkban már majdnem minden olyan utca aszfaltozva van, ahol lakott házak találhatóak, sokat elmond a fejlettség szintjéről, vagy hogy teljesen felújított óvodánk, iskolánk, egészségházunk van. Nekünk, akik itt élünk, ez természetes, azonban számos olyan ismerősöm van, akik más falvakban élnek, és már felfigyeltek Oromra, hogy annak ellenére, hogy csökken a lakosság száma, a falun ez egyelőre nem látszik meg, és meg tudjuk tartani azt a szintet, amire szükségünk van ahhoz, hogy egy összetartó közösség legyünk. Nem utolsósorban megemlíteném még a mára már több országban is elismert oromi Malomfesztivált, amely a falunk egyik legjelentősebb eseménye. Ilyenkor több ezer fiatal népesíti be a települést egy héten át. Jó látni mindezt, és érezni azt a szeretetet, amely látszódik ilyenkor az ide látogató fiatalokon Orom iránt. Hasonló nagyobb eseménynek mondható az Oromiak Világtalálkozója, amelyet már 2 évben is megrendeztünk, és kijelenthető, hogy sikeres volt, elérte a célját, sok-sok ember hosszú évek után itt találkozott újra, elevenítették fel a közös múltat. Valós eredményekben sincs hiány, ilyenek például a terület- és gazdaságfejlesztési program, a Prosperitati Alapítvány által kínált számos lehetőség, amellyel már a falunk lakosai is többszöri alkalommal élni tudtak. Van, akiknek az említett lehetőség által saját házuk lett, van, aki a mezőgazdasági gépparkját tudta felújítani, és vannak természetesen cégek is, amelyek a tevékenységük végzéséhez kaptak lényeges segítséget.

Honnan ered az ötlet a program létrehozására?

– A helyi közösség tanácsának egyik ülésén került szóba az, hogy itt a végső pillanat, hogy tegyünk valamit az ellen, hogy a falunk elöregedjen, valamint, hogy negatív irányba kezdjen elmozdulni a fejlesztési tendencia. Így jött ez az ötlet, hogy ki kell dolgozni egy programot ahhoz, hogy mindezt megváltoztassuk. A program kidolgozására a tanács úgy döntött, hogy legideálisabb lenne, ha a helybéli fiatalok tennék meg azt, gondolván, hogy egy részük már letelepedett, tehát el tudja mondani, hogy mi az, ami miatt itt maradt a faluban, valamint a másik fele pedig véleményt tud formálni róla, hogy mi az, amit esetleg hiányol ahhoz, hogy neki vonzó legyen arra a falu, hogy itt képzelje el a jövőjét. A fiatalokból álló munkacsoport koordinátorának engem neveztek ki, megbízva azzal, hogy felkeressem az itt letelepedett ifjúságot, és együttes erővel elkezdjünk kidolgozni egy sokkal nagyobb volumenű tervet, amely vonzó tud lenni az elvándorolt fiataljaink valamint a külföldön tanulók számára is, akikben még nem véglegesedett a döntés, hogy hol és hogyan szeretnék folytatni életük útját az iskola/egyetem befejezése után.

Vannak-e támogatók és hasonlóan gondolkodó fiatalok?

– Igen, határozottan kijelenthető, hogy vannak hasonló gondolkodású fiatalok a faluban, akik teljes egészében a program mögé tudnak állni. Ennek remek példája, hogy már évek óta többszöri alkalommal szervezünk meg olyan összejöveteleket, munkaakciókat, amelyeket leginkább fiatalok számára rendezünk, és annak függvényében, hogy igen szép számban szoktunk lenni, és minden alkalommal egy barátságos hangulatú napot tudunk eltölteni, miközben az aktuális feladatokat is elvégezzük. Egy ilyen példának kiemelném az oromi Arany János Általános Iskola mögötti kiserdő kitakarítását, ahol közel 50 fiatal jött össze, aminek az eredménye még ma is látható, és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ha a falunak is szüksége van ránk, akkor ott tudunk lenni és lehet számítani a fiatalságra.

Mi a program elsődleges célja és hogyan lehet azt megvalósítani?

– Az elsődleges célja a programnak nem lehet más, mint amilyen nevet választottunk a programnak, tehát, hogy a fiatalokat itthon tartsuk, az elvándoroltakat hazacsábítsuk, és a más településeken élőket pedig idevonzzunk azzal, hogy egyedivé tesszük a falunkat. Elsőre ez egy igen komoly és összetett feladatnak látszik, azonban látva azt az energiát, amit az ezzel foglalkozó személyek belefektetnek ebbe, tudom, hogy igenis sikeres lesz. A célunk azonban nem arra összpontosul, hogy egyedivé tegyük a falut. Ez egy mellékcélnak mondható szükséges része a fő célunknak, ami természetesen nem lehet más, mint az, hogy megfiatalítsuk a falunkat. Ez egy olyan cél, amely nélkül nincs jövője Oromnak, hiába minden fejlesztés, összefogás és minden más, ha nincs fiatal, értelmét veszti az összes törekvés, amit tenni próbálunk azért, hogy jobb legyen itt élni.

Milyen témák vetődtek fel a megbeszéléskor?

– A megbeszélésen leginkább fiatalok vettek részt, ahogy azt előre terveztük. Itt nem kell félreérteni azt, hogy nem szerettük volna, ha a falunk többi lakosa is hozzászól, vagy kifejti a véleményét ezzel a témával kapcsolatban, azonban célunk elérésében leginkább a fiatalok tudnak segíteni. De minden korosztály ugyanolyan fontosságú a falu számára, csak egy ilyen jellegű programhoz elengedhetetlen a fiatalos lendület, akarat, bizonyítási vágy és lelkesedés. Ebben nem is volt hiány ezen a megbeszélésen. Ez volt az első ilyen nyitott találkozó. A fiatalok kicsit bizonytalanok voltak abban, hogy mi is lehet ez, mennyire kell ezt komolyan venni, lesz-e ebből valami, pont én kellek-e egy ilyen program kidolgozásához, szükséges-e részt vennem a megbeszéléseken, és még sorolhatnám a gondolatokat, amelyek elhangzottak a megbeszélés összehívásakor. A jelenlevőkkel megpróbáltuk sorra venni, vajon hogyan is jutottunk el ehhez a helyzethez, mik is lehetnek a valódi problémák, miben rejlik a falunk erőssége és gyengesége, mik is azok a célok, amiket el szeretnénk érni, és végezetül mik azok a javaslatok, amelyek segíteni tudnak ezen célok elérésében. A jelenlévők meglepő módon igen hasonló irányban gondolkodtak, hogy mi is lenne az a javaslat, ami által el tudnánk érni a sokat emlegetett fő célunkat. Ez nem volt más, mint hogy a falunk legyen ökofalu. Gondolok itt elsősorban a családi háztartások áramellátásának saját szintű megtermelésére, illetve az egész faluban lévő közvilágítás is hasonló lehetőség ezen a területen. Ez egy olyan meglátás, ami jelenleg igen messzinek tűnik még a jövőképben, azonban szép lassan elérkezik ez is, ahogy a modern világban minden más a rohamos fejlődésnek köszönhetően. Ez egy egyedi megoldás lenne a környező településekhez képest, és nem utolsósorban rengeteget jelentene az itt letelepedőknek, hogy a háztartás áramellátását akár saját maguk is előteremthetik. Ez egy amolyan fő cél, ötlet volt, viszont emellett számos más ötlet fogalmazódott meg. Az imént említett cél egyelőre mint a fiatalok javaslata van jelen a program kidolgozásában, azonban a helyi közösség tanácsa elé terjesztve megvitatjuk ennek a lehetőségeit és esélyét a kidolgozásra, mint ahogy a több mint 30 ötletet, amelyek elhangoztak az első megbeszélés alkalmával.

Miben látszik a megoldás, hogyan lehet a fiatalokat itt marasztalni?

– Lehetne szépíteni mindezt, és álomba ringatni magunkat azzal, hogy szórakozási programokkal is itt tudjuk tartani a fiatalokat, azonban ez csak álomvilág lenne, és nem a valóság. Itt többre van szükség, ez nem kérdés. Úgy gondolom, hogy megfelelő alapokkal rendelkezünk, olyan alapokkal, amelyeket nagyon sok falu megirigyelne. Mindig elmondom, hogy ha fejlődni szeretnénk, ahhoz szükségünk van egy remek alapra, amire építkezni tudunk. Motiváció lenne pár fiatal számára, ha a faluban is adódna még több munkalehetőség. A közelben épülő Regionális Hulladéktároló is számos új munkahelyet nyújthat a dolgozni vágyóknak, és ez mindössze pár kilométerre található a falutól. Ez csak egy példa volt, mivel nem is feltétlenül szükséges kimenni a faluból ahhoz, hogy bizonyos szakmákban munkahelyet találjon az ember, ugyanis a faluban megközelítőleg 15–20 kisebb vállalkozás is található, ahol igenis van munkalehetőség.

Minden bizonnyal van valamiféle akcióterv. Kik vesznek részt a kidolgozásában és mit tartalmaz?

– Természetesen lesz akciótervünk, viszont ennek a kidolgozása most van folyamatban, amelyet egy fiatalokból álló munkacsoport fog végezni. A program a jövő év legelején lesz elfogadva a helyi közösség tanácsának ülésén.

A továbbiakban milyen megmozdulásokat szerveznek?

– A motiváltsága azoknak, akik a szűkebb csapatban szerepelnek, a program kidolgozásában megkérdőjelezhetetlen, ezt támasztja alá, hogy az első megbeszélés még szinte véget sem ért, már a következő alkalmat kerestük, hogy mikor tudunk összeülni, addigra még több fiatalt és idősebbet is bevonva a beszélgetésbe, hogy újabb és újabb ötleteket dolgozzunk ki, tegyünk a programba. Ez a program nemcsak Oromot érinti, hanem a helyi közösség másik két falujára is kiterjesztjük, Újfalura és Völgyesre. Nekem személy szerint is fontosnak mondható mind a két falu, ugyanis édesapám Völgyesen született, édesanyám Újfaluhoz igen közeli tanyán, és a feleségem is újfalusi származású, így szomorúan látom mindazt, amin a két falu keresztülmegy az elmúlt időszakban, de mindenképp vannak lehetőségek a szóban forgó falvakban is javítani a lakosság csökkenését, ha nem is tudjuk egy ütemben mindhárom falut teljes erővel vonzóvá tenni, nem szeretnénk elfeledkezni egyikről sem. Völgyesen hiába az egyértelmű elöregedés, példaértékű az az összefogás, amelyet a faluban élők produkálnak nap mint nap már hosszú-hosszú évek óta. Újfaluban pedig még inkább jellemző a nyugodtság, a falu jellege miatt kimondottan érezhető a természet közelsége, amely sok-sok személy számára igen fontos tényező.

 

Szerző: 
Magyar Szó, Jenei Klementina