Ugrás a tartalomra

Amit nem szabad elfeledni

A 170 évvel ezelőtti Mári-napi futásra emlékeztek Bácsfeketehegyen

Szerda este kezdetét vette az a három napos rendezvénysorozat, amellyel a bácsfeketehegyiek a 170 évvel ezelőtti Mári-napi futásnak állítanak emléket.

A megemlékezés egy történelmi előadással kezdődött, előtte Bojtos Béla, a helyi közösség tanácsának elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd felszólalt Kuris István László, a kiskunhalasi képviselő-testület tagja, és Szabó András, Kunhegyes polgármestere.

A megemlékezést azért pont január 23-án tartották, mert 170 évvel ezelőtt a bácsfeketehegyiek ezen a napon menekültek el Kiskunhalasra, az előrenyomuló szerb csapatok elől, mondta el Bojtos Béla tanácselnök.

– Most csak megemlékezünk arról, hogy eleink elmenekültek, azt viszont meg fogjuk ünnepelni, hogy visszajöttek. Háború volt és féltették az életüket, ezért kellett elmenekülniük. Csak azt vitték magukkal, amit sebtében össze tudtak kapkodni, egy éjszaka alatt.

A kiskunhalasi polgárok befogadták és fél éven keresztül etették őket. Ezt azért fontos megemlíteni, mert háború volt, és az ottaniaknak sem volt semmijük. Az a nagy tett, amikor neked sincs semmid, de mégis segítesz másokon. Ez olyan emberi és keresztényi cselekedet volt, amit nem szabad elfelejtetnünk soha – mondta el Bojtos.

A kiskunhalasiak sem feledték a 170 évvel ezelőtti történéseket, mondta el Kuris István László, a kiskunhalasi képviselő-testület tagja.

– Ilyenkor az első gondolat a köszönet, a bácsfeketehegyiek felé. Már 170 év eltelt, de még mindig nem felejtették el azt, amit annak idején a kiskunhalasiaktól kaptak. Hálát kell adni a Jóistennek, hogy jó helyre irányította a bácsfeketehegyieket, amikor bajban voltak.

A kiskunhalasiak akkor nemcsak a kapujukat, hanem a szívüket is megnyitották a bácsfeketehegyiek előtt – mondta el képviselő, majd arról is szólt, hogy a Mári-napi futás kapcsán Kiskunhalason is tartottak megemlékezést. A 170 év hosszú idő, de a kiskunhalasiakban még mindig ugyanúgy él, mint a bácsfeketehegyiekben, fogalmazott Kuris.

A Mári-napi futás kapcsán Sárközi István, a Feketics Művelődési Egyesület elnöke tartott előadást. Előadásában ezt a szomorú eseményt több aspektusból is bemutatta.

– Nagyapám, Sárközi Ferenc, helytörténeti kutatásait mutattam be egy helytörténeti előadás keretein belül. Ennek során foglalkoztam a Feketehegyere települt emberek életével, a kunságból való ideköltözéssel és annak feltételeivel.

Az első pillanattól az volt a vezérelvük, hogy maguk szerettek volna élni, saját közösségben, saját határban, ahol senkivel nem kell közösködni. A sors viszont úgy hozta, hogy a történelem során számos alkalommal kellett szomszédokkal együtt lakniuk.

A sváb volt az a nemzet, akikkel a szabadságharcig együtt éltek. A Mári-napi szaladás falunk életének egy tragikus pillanata, a honvédek felhagytak a szenttamási sáncok ostromával, és északra vonultak, mert Kossuth Magyarország központi részének védelmét tartotta fontosabbnak abban a pillanatban.

12 honvéd és nemzetőr maradt a falu déli részén, ők egy 2 órás csatában mind életüket vesztették. Viszont utat biztosítottak a menekülőknek – mondta el Sárközi, majd arról is szólt, hogy a bácsfeketehegyiek egészen októberig voltak Kiskunhalason. Visszatérve nagy pusztítást és temetetlen holtakat találtak, és újjá kellett szervezniük az életüket. Az egyik első intézkedés az oktatás újraindítása volt. Ez is azt bizonyítja, hogy a jövőbe vetett hitük nagyon erős volt, fogalmazott Sárközi.

Szerző (Forrás)
Magyar Szó, L.J.
Többi hír