Ahol mindenki teszi a dolgát

Adorjánon, a Magyarkanizsa községhez tartozó településen mintegy 1050-en élnek.

Legnagyobb rendezvénye a hurka- és kolbászfesztivál, melynek napján rendszerint tízszer többen tartózkodnak a faluban, mint ahány lakosa van. Adorján életében meghatározó szerepet tölt be a Tisza, hiszen a céllövőket és labdarúgókat magában foglaló sportklub, valamint a három művelődési egyesület egyike is erről a folyóról kapta a nevét.

A településre érve a helyi Kontakt magánvállalatba vezetett utunk, ahol mindig nagy a nyüzsgés. Borsos Csabának, a vállalat tulajdonosának és az adorjáni helyi közösség elnökének folyamatosan cseng a telefonja, ám a temérdek teendő ellenére mégis időt szakított ránk, és beszámolt a település aktualitásairól, illetve a megvalósításra váró feladatokról.

— A pályázati pénzekből tavaly befejeztük a vízvezeték-hálózat felújítását. A szalonitcsöveket 1967-ben fektették le, már nagyon megértek a cserére. Más jelentősebb befektetésre nem került sor, gyűjtjük a pénzt a folyószámlán, és pályázgatunk, ahol csak lehet. Az egykori szövetkezet épületét — melyben mindhárom művelődési egyesület, a nyugdíjasok, a posta és egy edzőterem kapott helyet — a helyi közösség ötven évre bérmentve elkapta használatra. Erre ugyancsak ráférne a felújítás, az ifjúsági otthon és a helyi közösség épületén pedig a nyílászárókat kellene cserélni. Ennek elvégzéséhez gyűjtjük a pénzt, hogy az önrész meglegyen. Az úgynevezett komaszáció (tagosítás) befejezése után elkészül a tervrajz, majd megkezdődik az 500 férőhelyes, fedett lelátós labdarúgópálya építése. Egy 150 méteres szakaszt kivéve minden utcánk aszfalttal van borítva. Erre addig nem húzhatunk aszfaltréteget, amíg a szennyvízelvezető hálózat meg nem épül, ez pedig a tagosítás befejezésének idejétől függ. A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárságnál sikeresen pályáztunk a faluba vezető és a központban levő táblák cseréjére — mondta Borsos.

A magyar lakosság munkavállalás céljából való külföldre vándorlása nem igazán jellemző a falura, hiszen Németországban mindössze öten dolgoznak, Magyarországra húszan járnak át naponta, a romák közül azonban mintegy 150-en az ausztriai Linzben keresik kenyerüket. A faluban néhány üzletben és a Kontakt magánvállalatban lehet elhelyezkedni. A lehetőségek viszont bővülni fognak, hiszen a távlati tervek között ipari park létesítése is szerepel.

— A leendő ipari zóna területén be van vezetve a víz és az áram. Bízom benne, hogy a komaszáció befejezése után egy kisebb üzemet ide tudunk majd hozni, ahol a helyiek munkalehetőséghez jutnának. Olyan üzemre gondoltunk, amely nem bocsát ki kellemetlen szagokat, a szél ugyanis gyakran a leendő ipari zóna felől a falu irányába fúj. Az ipari zóna és a labdarúgópálya mellett vásárteret létesítünk, ahol egy szabadtéri színpad kapna helyet, valamint oda költözne a hurka- és kolbászfesztivál is — tudtuk meg.

A faluban több civil szervezet (a Tisza Sportegyesület, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, az Adorján és a Szőke Tisza magyar-, valamint a Koritari-Teknővájók roma művelődési egyesület) működik. Mindegyik szervezet támogatást kap a helyi közösségtől, a helyi járulék eszközeiből: a tűzoltók és a sportegyesület 5-5%-ot, a három művelődési egyesület pedig 2,5-2,5%-ot.

Alakulóban a fiatalokból álló népdalkör

A Szőke Tisza Művelődési Egyesületben jelenleg egy vegyes kórus működik, melyben tizenkét énekes mellett két citerás és egy köcsögdudás is helyet kapott. Az egyesület tagjainak száma húsz főre tehető, hatvan évnél fiatalabb azonban egy sincs köztük.

— A tavalyi évünk jónak mondható, hiszen a Csoóri Sándor Alapnál és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél is sikeresen pályáztunk, továbbá Magyarkanizsa községtől és az adorjáni helyi közösségtől is kaptunk támogatást. A pénz leggyakrabban utazásra kell, erre azonban nem nagyon írnak ki pályázatot. A közelmúltban testvértelepülésünkön, a magyarországi Balotaszálláson jártunk, ahova az út 18 000 dinárba került. Hiába a sok meghívás, ha a kisnyugdíjasoknak nincs miből elutazniuk. A községtől kapott eszközökön viseletet vásároltunk, a Csoóri Sándor Alapnál pedig cipőkre nyertünk támogatást, éppen a napokban rendeljük meg őket. Sikeresen pályáztunk a felújításra váró ifjúsági otthon színpadi díszítésére és hangosításra is — mondta Barát Katalin, a Szőke Tisza Művelődési Egyesület elnöke.

Elmondása szerint a fiatalokat nem egyszerű bevonni az egyesület munkájába. Szívesen alakítanának egy kézművescsoportot, viszont a szakemberhiány miatt mindez még várat magára. Egy fiatalokból álló népdalkört azonban megpróbálnak létrehozni, hiszen szükség van utánpótlásra. A feltételek megvannak, hiszen a gyerekeket télen is fűtött terem várja.

A csoport tagjai évente több alkalommal lépnek fel, legközelebb a Törökkanizsán megrendezendő Durindón állnak színpadra, majd július utolsó hétvégéjén az adorjáni hagyományos népzenei találkozó, október utolsó szombatján pedig a nemzetközi citerás találkozó következik, melyre magyarországi vendégeket is várnak.

Ötévente egy tűzeset

Az adorjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1912 óta őrangyalként védi a falut a tűztől. A tagság 40-50 főből áll, viszont baj esetén nemcsak a tűzoltókra lehet számítani, hanem az egész falu lakosságára. Az elmúlt év viszonylag nyugodtan telt, hiszen mindössze egy fészertűzet kellett elhárítani. A községi tűzoltóversenyről az adorjániak két éremmel tértek haza: a női felnőttcsapat 2., a férfifelnőttcsapat pedig 3. helyen végzett. E két megmérettetésen kívül Padén egy barátságos tornán, Balotaszálláson pedig egy nemzetközi viadalon, a Polgárőr Napon vendégszerepeltek az adorjáni tűzoltók.

— Laktanyánkban szeretnénk ablakot és ajtót cserélni, új tetőt már kapott az egyesület. A községi versennyel kapcsolatban el kell mondanom, hogy magasra tettük a mércét, és ezúttal is érmekkel szeretnénk hazatérni. A férfifelnőttcsapat szinte óvodáskora óta együtt van, az első három hely egyike mindig a miénk. Tűzoltókocsink még nincs, szükség szerint egy harmincöt éves Rakovica traktorral vonulunk ki a tűzesethez. Lajtunk 5000 literes, a 3000 literes tartályunk pedig már betöltötte a harmincötödik életévét. Szerencsére ötévente csak egyszer fordul elő tűzeset, ami azt bizonyítja, hogy a lakosság rendkívül elővigyázatos. A helyi járulékból tartjuk fenn magunkat, meghatározott százalékarányban részesülünk az eszközökből. A községi tűzoltószövetség is támogat bennünket, mely tíz éve még 8,5 millió dinárt tudott szétosztani a községben működő nyolc egyesület között, most viszont csak 3,5-4 milliót. A legkisebb egyesületnek 100-150 000 dinár jut, mely összeg csak a fennmaradásra elég. Állandó készültségben vagyunk, télen működik a gázfűtés, hogy a lajtokban ne fagyjon meg a víz — mondta Jaksi Zoltán, az adorjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke.

A faluban nyoma sincs keserűségnek, mindannyian teszik a dolgukat, mert közösségünk csakis így haladhat előre.