You are here

Hiába a részarányos foglalkoztatás, ha nem lesz elegendő vajdasági magyar jogász a rendelkezésre álló helyek feltöltésére – Kétnapos jogászkonferenciát tartottak Újvidéken

A vajdasági magyar és az anyaországi közjegyzői szerepkör összehasonlításával, a jogásznyelvnek és a szakfordításnak a kérdéskörével, továbbá a kisebbségi nyelvhasználati jogok kárpát-medencei érvényesülésével foglalkozott Újvidéken a Jog a mindennapjainkban című jogászkonferencia második napjának tanácskozása, melyet a pénteki Európa Kollégiumban lezajlott diszkusszió után szombaton a Tartományi Képviselőház üléstermében tartottak meg.

A jogásztársadalmat, ügyvédeket, bírókat, közjegyzőket, végrehajtókat érintő problémákkal foglalkozó vajdasági magyar tanácskozás részvevőit vendéglátóként Pásztor István házelnök üdvözölte, aki beszédében hangsúlyozta: nagyra értékeli a Vajdasági Magyar Jogász Egylet létrehozása és tagosítása körüli erőfeszítéseket.

Feltette a kérdést: hogyan lehet, hogy a vajdasági magyar közösség messzebbre jutott el az igazságszolgáltatásban, kisebbségi jogok érvényesítésében, mint a többi határon túli magyar közösség. Egyesek azt mondják, Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatának köszönhető mindez, hiszen az államnak most teljesítenie kell az egyéni és kollektív jogokat.

Pásztor szerint azonban nem ez a teljes igazság, hiszen amennyiben ez így lenne, akkor a már uniós államnak számító országokban ennél is fejlettebb lenne a kisebbségi jogérvényesítés, hiszen ezek az országok mid befejezték, átélték, lezárták a szóban forgó folyamatot, mégsem ezt tapasztaljuk a területükön.

A házelnök szerint a vajdasági magyar közösség sikere annak is köszönhető, hogy a jogászok jóval nagyobb szerepet vállaltak a problémák rendezésében, mint másutt. Úgy értékelte, hogy a parlamenti munkának és egyéb lehetőségek kihasználásának köszönhetően az itteni jogásztársadalom nem a problémák felvetésében merítette ki a tevékenységét, hanem a megoldások felkutatásában. Pásztor szerint a jogászoknak dolgozniuk kell azon, hogy visszaszerezzék a szakma teljes megbecsülését, de az utánpótlásról is gondoskodni kell, hiszen semmit sem ér a részarányos foglalkoztatásért vívott harc, ha nem lesz megfelelő szakkáderünk, mely feltöltené a kínálkozó megüresedett helyeket.

A VONAT NEM VÁR...

Éppen az utánpótlás problémájára utalt előadásában mgr. Miavecz Béla közjegyző is, aki kifogásolta, hogy jogászaink többsége még nem tette le a közjegyzői vizsgát, pedig már csak egy-két évig lesz lehetőség arra, hogy ebben a szakmában kezdjenek el dolgozni.

A közjegyzői helyeket ugyanis mindenképpen feltöltik, kisebbségiekkel vagy többségi nemzethez tartozókkal, s amikor ez végbe megy, csak ritkán bekövetkező megüresedés esetében válik szabaddá egy-egy ilyen pozíció.

Az európai gyakorlat azt mutatja, átlagosan 10–15 évet kell várni ilyen alkalmakra. Vajdaságban ma öt magyar közjegyző dolgozik, Magyarkanizsán, Zentán, Zomborban, Temerinben és Pancsován. Számos magyarlakta település hiányzik a sorból: Topolya, Szabadka, Ada, Csóka…

A magyarországi közjegyzői hivatás hétszáz éves múltra tekint vissza, polgári, latin típusú közjegyzőség működik az anyaországban, számolt be dr. Molnár Tamás helyettes közjegyző. Összesen 316-an foglalkoznak ezzel a munkával az országban, 30 ezer lakosra egy közjegyző jut, hazánkban 25 ezer lakos az aránypár első számadata.

A magyarországi közjegyzők öt területi kamarába tömörülnek: Budapest, Pécs, Győr, Miskolc és Szeged. Egy országos közjegyzői kamara is működik fővárosi székhellyel.

NÉHA CSAK SZEMÉLYES DÖNTÉSEN MÚLIK

A konferencia folytatásában Orosz János beszélt a magyar–szerb, szerb–magyar jogi és közigazgatási szótár készítésének részleteiről, a szakfordítás kapcsán pedig a magyar Országos Fordító és Fordítóhitelesítő Iroda képviseletében Csányi-Siffel Enikő és Novakov Rúzsa Annamária tartott előadást. Bájity Borisz a vajdasági, dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója pedig a kárpát-medencei nyelvhasználati jogérvényesülés témáját járta körül.

Kántor elmondta, a kisebbségek megmaradása attól függ, milyen mértékben használhatja az anyanyelvét, ez pedig az állam előírásainak a függvénye. Sok múlik a személyes döntésen is: be meri-e az egyén vállalni, hogy lassúbb legyen az ügyintézés, de ragaszkodjon anyanyelvéhez.

A gyakorlat, egyelőre, azt mutatja, a legtöbben inkább a gyorsaság mellett foglalnak állást ilyen élethelyzetekben.

Szerző: 
Magyar Szó, v-ár