Színházi titkok

Benépesült ismét az építőhely Szabadka központjában. Serénykednek valakik: feltehetően átadják meg átveszik a munkát a vállalkozók. Ma ugyanis ismét ünnepélyesen megnyitják az építőhelyet és két év után megint elkezdődik a munka.

Igaz, hogy még nem tudjuk, milyen színház is épül, mert még nem készültek el a legújabb tervek, de furcsamód már annak is örülünk, ha egyáltalán történik valami a hatalmas betonrengeteg körül. Milyen szépen lehet csökkenteni az igényeket, a kíváncsiságot.

Viszont tudjuk, hogy nem olyan lesz a színház, amilyenről eddig beszéltek, amilyent le akartak nyomni a torkunkon. Hiába volt a több mint 20 000 aláírás, hiába tiltakozott a szakma egy része, a tervező, az építtető és az építő csak csinálta a magáét. Mi meg pislogtunk. Sok mindent nem értettünk, de mit lehetett tenni, néztük, ahogy nőnek a betonfalak, vagy éppen pang az építőhely.

Politikai kérdés lett a színházépítés. S most is a politikum döntött: kisebb színház kell. És kisebb színház lesz. Nem csak azért kell kisebbet építeni, mert túl nagy volt eredetileg, és arra soha sem teremtődne elő a 26 millió euró (ebből 3-4-et ruháztak be eddig), hanem végre a politikum belátta, amit hét évvel ezelőtt néhányan már mondogattak, hogy nincs Szabadkán annyi színházlátogató, hogy 6-800 férőhelyes termekre legyen szükség.

Kisebb lesz és a pincében is lesz valami. De hogy mi, nem tudni, mert a színházépítés körüli dolgokban amiből a legtöbb volt – az elejétől fogva – az a titok. Nem csak azt fedi titok, hogy hol a 400 000 tégla és holnap miből fogják folytatni a védelem alatt lévő épületrész rekonstrukcióját, ha hiányzik 100 kamionra való tégla, hanem az is titok, milyen lesz az épület külleme, az is titok, hogyan néznek majd ki a belterek.

Persze tudom, aki tovább akarja maszatolni a színház ügyét, joggal mondhatja: a tervrajzokat meg a tervdokumentációt tartalmazó mappát meg lehet nézni. Aki akar, tájékozódhat. Csakhogy abból aztán igazán kevesen tudják elképzelni, hogy milyen is lesz a színházunk.

Ha az ember családi házat épít, a tervező háromdimenziós tervet is készít, hogy virtuálisan körbe vezessen minket a leendő otthonunkban, hogy meg tudjuk mondani, tetszik-e ez nekünk vagy sem. A színház tervezői ezt nem tartották fontosnak. Miért is avatnának be minket egy ilyen fontos középület építésének részleteibe? Úgyse mi döntünk. Nem igaz? Hát akkor meg mit akarunk?

Én például szeretném a háromdimenziós kisfilmet látni. Érdekel, milyen is lesz az, amire már évtizedek óta várunk.

Azt is szeretném tudni, hogy ha most 10 millió euróba bele kell férni mindenféle munkálatnak, építkezésnek, akkor ebből mennyibe kerül majd a színház műszaki felszerelése. Néhány éve már azt hallgatjuk, hogy sajnos le kell mondani a csúcstechnológiáról, el kell tekinteni a legminőségesebb színházi felszereléstől, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs rá pénz.

Nos, én úgy gondolom, ha most a politikum olyan szépen egyetért abban, hogy kell színház, meg hogy jó lenne mielőbb befejezni, akkor ennek a nagy összefogásnak szívesen látnám az eredményét anyagiakban is. Szabadka 40–50 éve vár egy rendes színházra. Nem gondolom, hogy pont a szakmai minőséget meghatározó berendezéseken kellene spórolni. Ez a város megérdemli, hogy szép színháza legyen, a Népszínház művészei pedig, hogy korszerű feltételek között dolgozhassanak. Több mint hat éve élnek a művészek és a színház alkalmazottai egy elhagyatott gyárban, iszonyatos körülmények között. Ez alatt az idő alatt a két társulat együtt több mint 70 díjat kapott a különböző szemléken, fesztiválokon. Megérdemlik, hogy az új otthonuk ne olyan legyen, amire éppen most futja, hanem olyan, amilyennek egy korszerű színháznak lenni kell.

Az újvidéki Szerb Nemzeti Színházat a közelmúltban újították fel. Csaknem 600 millió dinárt költöttek rá. Szabadka is megérdemli, hogy európai léptékű színháza legyen, mint amilyennek a felújított újvidéki színházépületet mondták, és ne elégedjen meg itt a végeken akármivel.

Legyen a politikum dolga, hogy pénzt szerezzen, eddig se a szakmán múlott, hogy nem épült a színház, hanem a politikusokon. Ha az újvidéki SZNSZ-re közel 6 millió eurót költöttek, akkor vajon 10 millióból milyen színház épülhet, ha csak a falak vannak meg, vagy még azok sem egészen?

Szabadka nem ezt érdemli.