Ugrás a tartalomra

„...és akkor aztán ez lett a végük.”

Horgoson is megemlékeztek az 1944-ben kivégzett áldozatokról.
A megemlékezés szentmisével kezdődött, majd a Kárász Karolina Általános Iskola diákjai alkalmi műsora következett. A megemlékezésen jrészt vett Nagygyörgy Zoltán, az 1944-es horgosi események és azok előzményeinek kutatója: „Ezeket az embereket a Dénes-ház pincéjébe gyűjtötték össze. November huszadika reggelén pedig szekérrel és gyalog hajtották mind, nem a Csárdához, hanem feljebb attól még pár kilométerre. Ott a második kanyarnál, ott volt egy nagyobb domb, hogy lehessen lőni, tehát a golyó ne menjen üresbe.

A megemlékezésen részt vettek a vértanúk hozzátartozói is. Mosó Mária 12 éves volt, amikor édesapját, Pakai Antalt egyik reggel elhurcolták otthonról. „Én arra emlékszem, hogy két fiatal gyerek, partizán bejött. Mi reggeliztünk, és ők bejöttek hozzánk, és azt mondták apámnak, hogy Pakai bácsi, vegyen egy pokrócot meg a nagykabátját, és jöjjön velünk. Apám kérdezte, hogy miért, nem is csinált semmi rosszat. Azt válaszolták, hogy ők sem tudják, csak annyit, hogy be kell menni, és akkor aztán ez lett a végük.”

Egyes kutatók szerint az aznapi áldozatok száma a 80 főt is meghaladhatja, de ennek bizonyítása további kutatásokat igényel.

 

 

Szerző (Forrás)
Pannon RTV
Többi hír