Ugrás a tartalomra

„A dolgozó szellemi erőforrásnak számít”

Elengedhetetlen, hogy egy médiaház olykor önmagával is foglalkozzon, amikor olyan témákat jár körül, mint amilyen a sajtóorgánumok, az újságírás helyzete, a médiapiacon uralkodó állapotok, a tájékoztatási eszközöknél alkalmazott újságírók, dolgozók helyzete. E heti körkérdésünkben ezért a Magyar Szó Lapkiadó Kft. vezetőit kértük fel arra, osszák meg velünk meglátásaikat az egyetlen vajdasági magyar napilapnál tapasztalható körülményekről, mondják el, mi az, amin maguk változtatni tudtak megbízatásuk ellátásával.

Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója:

– A helyzet megértéséhez, azt hiszem, nem árt visszamenni 2005 őszéig, az akkori vállalatvezetés által meghozott reformig. A valamikori Đinđić-kormány pénzügyminisztere, Božidar Đelić társtulajdonosként működtette az Altis Consulting szaktanácsadással foglalkozó vállalatot, melyet azzal bíztak meg, hogy készítse el a Magyar Szó vállalat átvilágítását a pénzügyi helyzet rendezése, a hatékonyabb munkaszervezés érdekében.

Csak megemlíteném, hogy a 2004-es évet a cég 280 ezer eurós veszteséggel zárta. Az Altis megállapította, hogy óriási létszámcsökkentésre és a szerkesztőség széttagolására van szükség ahhoz, hogy a cég úgymond „háromlábú székként” működjön. Azt vetítették előre, hogy ez az átalakítás 2007-re egy 550 ezer eurós pozitív mérleget eredményez. Megtörtént az átalakítás, és bevezették a háromlábúságot is, szerkesztőségek nyíltak Zentán és Szabadkán, a deszk és a belpolitika az utóbbiba került át. Mai szemmel nézve azt tudom mondani: ez gazdaságilag egy teljesen elhibázott döntés volt. Nekünk ott nem voltak irodahelyiségeink, ma is bérelnünk kell azokat. Mindez egymillió dináros összeget meghaladó éves bérleti költséget jelent. Az átszervezést pozitív pénzügyi mutatók sem követték. A 200 ezer euró körüli veszteségek 2007 után is folytatódtak. 2012 után – ekkor vettem át a cég vezetését – sikerült pozitívra fordítani a mérleget. Ehhez komoly odafigyelésre volt szükség. A háromlábúság ma is bonyolítja a munkafolyamatot. Ma 213 személyt foglalkoztat a szerkesztőség, a nyomda, a közös szolgálat. Úgy hiszem, elértünk lassan egy minimumot, a 200-as létszám alá ez a cég semmiképp sem tud menni.

Az alkotói és termelői munka már nem csökkenthető. Az emberi erőforrás kérdése számomra fontos. Ha az embert, a munkást úgy éled meg mint kiadást, akkor az is lesz – mondják sokan. Az itt dolgozók szellemi erőforrást, tőkét jelentenek, nem kiadást. Viszont el tudnám képzelni azt, hogy újra Újvidékre kerüljön a deszk, a belpolitika, az összes tördelő, lektor... Így kissé még talán visszaszoríthatnánk a létszámot, viszont továbbra is megmaradnánk a vajdasági médiatér központi intézményének. A tömbben erős tudósítóhálózatra van szükség, ez jelenti azt, hogy a szerkesztőség központja nem lehet Újvidék.

Újhelyi Lukács, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (igazgatóbizottságának) elnöke:

- Egy meglehetősen összetett anyagi helyzettel találtam szembe magam, amikor három évvel ezelőtt átvettem a TJGYT irányítását. Erre a helyzetre a leginkább az volt jellemző, hogy az előző vezetőség megoldatlan pénzügyi problémákat hagyott maga után, s ezekre a gondokra igyekeznünk kellett minél gyorsabban olyan megoldásokat találni, amelyek újra a megfelelő mederbe terelték a cég gazdálkodását, vagyis amelyek egy túladósodott vállalatból ismét egy versenyképes és stabil anyagi helyzettel rendelkező céget teremtenek. Mondanom sem kell, ez nem volt könnyű feladat. Az ügyek rendezését és stabilizálását az is alaposan megnehezítette, hogy akkor nem volt négy évre kinevezett igazgatója, se főszerkesztője a cégnek, és a helyzetfelmérés után hamarosan kiderült, hogy a vállalatban rövid lejáratú hitelekkel próbálták megoldani a különféle beruházások lebonyolítását, ez viszont ellehetetlenítette az adósság rendszeres törlesztését. A foglalkoztatottak bérelmaradásával, a külmunkatársak tiszteletdíjának több hónapos késésével is szembesülnie kellett az új cégvezetésnek, ugyanakkor az adók és járandóságok törlesztése sem haladt a kellő ütemben. Nem maradt más hátra, mint az, hogy komoly megbeszéléseket kezdjünk a hitelező bankokkal, s ekképp próbáljunk maximálisan hozzájárulni a vállalat konszolidálásához. Most már könnyebb minderről beszélni, hiszen az elmúlt években sikerült az akkor megfogalmazott céljainkat megvalósítanunk: csökkentettük a havi kamat nagyságát, a külsős munkatársak létszámát, létszámstopot vezettünk be. Sikerült behozni a foglalkoztatottak bérelmaradását, kifizetni a külmunkatársak több havi tiszteletdíját, átütemezni a banki hiteleket, stabil gazdálkodási légkört teremteni. Ezáltal lehetővé tettük a versenypályázatokon való részvételt is, ugyanis veszteséges céggel aligha akar valaki üzletet kötni.

Nehezítette a helyzetet, hogy a Magyar Szó szerkesztősége négy helységben van, a nyomdának pedig két helyen van üzemrészlege. A Magyar Szó három fő forrásból tartja fenn tevékenységét: a napilap eladott példányszámából és a nyomdai szolgáltatásokból származó bevételekből, valamint a tartományi és az anyaországi támogatásokból. Tavaly bő hétmillió dináros nyereséggel tudtuk zárni az évet, ami igazolja, hogy a vállalat ezekben az években stabil anyagi helyzettel rendelkező céggé nőtte ki magát.

Szerző (Forrás)
Magyar Szó