You are here

A mögöttünk álló esztendő eredményeiről és a következő év kihívásairól Czegledi Rudolffal, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnökével beszélgettünk

Két sikeres választás és számos megvalósult fejlesztési projektum jellemezte a vajdasági magyarság számára a 2018-as évet, amelynek bár voltak negatív momentumai, összességében igen sikeresnek értékelhető, mondja Czegledi Rudolf, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, aki szerint mindezen eredmények nem valósulhattak volna meg a Vajdasági Magyar Szövetség erőteljes és határozott fellépése nélkül. A következő év azonban újabb kihívásokat rejteget közösségünk számára.

Miket tart a 2018-as év legfontosabb eredményeinek a vajdasági magyarság szempontjából?

– Az idén két olyan választásra is sor került, amelyek a vajdasági magyarság szempontjából meghatározóak voltak. Az áprilisi magyarországi országgyűlési választás kapcsán rendkívül fontos volt számunkra, vajdasági magyarok számára, a nemzeti oldal győzelme, és az, hogy ezáltal folytatódhasson az a nemzetpolitikai irányvonal, amely az elmúlt évek során jellemezte a magyar kormány munkáját, hiszen valamennyien láthatjuk, mennyit tett az Orbán-kormány a külhoni magyarságért, beleértve a vajdasági magyarságot is. A nemzeti oldal kétharmados győzelme mindenképpen bizakodásra ad okot számunkra a jövőt illetően is, hiszen egészen biztosan folytatódnak azok a programok, amelyeket az elmúlt négy évben a vajdasági magyarság megerősödése érdekében közös erővel elindítottunk. A novemberi nemzeti tanácsi választás esetében ugyancsak rendkívül fontos volt az, hogy olyan eredmény szülessen, amely lehetővé teszi a megkezdett munka folytatását és az eddig elért eredmények továbbépítését. A választási kampány, amely a Magyar Összefogás listája részéről az elmúlt négy évben elért eredmények összegzésére épült, egyértelműen bebizonyította, hogy az MNT számos olyan eredményt tudott felmutatni, amelyek megkérdőjelezhetetlenek, és ezt a választók is értékelték.

A két választás mellett igen fontos eredménye a 2018-as évnek az is, hogy annak az igen kemény munkának, vagy ha úgy tetszik, harcnak köszönhetően, amit a Vajdasági Magyar Szövetség a vajdasági magyarság megmaradásért folytat, olyan komoly terület- és településfejlesztési projektumok valósultak meg, mint amilyen például Magyarkanizsán a szennyvíztisztító építésének megkezdése és az oktatási intézmények felújítása; Kishegyesen az egészségház felújítása; Topolyán a termálkút kifúrása és a hotel épülete rendezésének megkezdése; Bácskossuthfalván az új kút kifúrása; Csókán a vízvezeték-hálózat felújításának megkezdése; Óbecsén az általános iskola felújítása, valamint több oktatási intézmény részleges felújítása; Péterrévén a vízgyár próbaüzemének a megkezdése; Szabadkán a Népszínház felújításához kötődő projektum folytatása, az Y-elágazás folytatása és a zsinagóga felújításának befejezése; Palicson a wellnessközpont kialakításának megkezdése; Törökkanizsán az ivóvízhálózat felújítása vagy a Tallián-kápolna felújítása; Tiszakálmánfalván a csatornahálózat bővítése; Temerinben a járdák kiépítése; Nagykikindán a Fejős Klára Általános Iskola felújítása; Szajánban a játszótér kiépítése; Székelykevén az általános iskola felújítása; Magyarcsernyén a Petőfi Sándor Általános Iskola felújítása; Magyarittabén a művelődési ház felújítása; Zomborban a Bezdán felőli út felújításának megkezdése és a Sztapár–Doroszló-vízvezeték kiépítése; Zentán a gimnázium épületének és a Jézus szíve templomnak a felújítása, vagy a hőerőtelep kiépítése; és a sort szerencsére még nagyon sokáig folytathatnánk, hiszen számos fontos projektum valósult meg a mögöttünk álló esztendőben.

Külön ki kell emelnem az egyházi létesítmények felújítása érdekében kifejtett erőfeszítéseinket, amelyek óriási jelentőséggel bírnak nemcsak az egyházak fejlődése, hanem a hit és ezáltal a közösség megtartása szempontjából is. A beruházások mellett jelentős eredménynek tekinthető az is, hogy az intézményeink a 2018-as évben is zökkenőmentesen működhettek, legyen szó akár az oktatási, a művelődési vagy az egészségügyi intézményekről, amelyek esetében sehol nem merültek fel olyan komoly problémák, amelyek esetleg gátolták volna a működésük zavartalanságának fenntartását. Mindez annak köszönhető, hogy a vajdasági magyarságnak a Vajdasági Magyar Szövetségen keresztül olyan erőteljes fellépése van, amely lehetővé teszi ezeknek az eredményeknek az elérését, hiszen kétségtelen, hogy ilyen volumenű projektumok csakis határozott elképzelésekkel, komoly érvekkel, megfelelően előkészített projektumokkal, sok-sok kitartó munkával, valamint esetenként erőteljes küzdelemmel és harccal valósulhatnak meg.

Az eredmények mellett jellemezték-e az évet kifejezett kudarcok, vagy olyan dolgok, amiket bár szerették volna, még nem sikerült megvalósítaniuk?

– A kudarc talán kissé erős kifejezés, nem érzem úgy, hogy bármilyen tervünk vagy elképzelésünk kudarcként kellene, hogy éljen bennünk. Természetesen vannak olyan projektumok, amelyeknek a megvalósítása különféle okok miatt késik, ezek azonban azért nem tekinthetők kudarcoknak, mert a folyamatok minden ilyen projektum esetében elindultak, és biztosak vagyunk abban, hogy eredményhez is vezetnek. Mindezek ellenére voltak olyan eseményei a 2018-as évnek, amelyek ugyan véleményem szerint nem tekinthetők kudarcoknak, ám amikor visszagondolunk rájuk, az lehet az érzésünk, mennyivel jobb lett volna, ha nem úgy történtek volna, ahogyan történtek. Az egyik ilyen például az, hogy annak ellenére, hogy összességében mind a magyarországi országgyűlési választás, mind a nemzeti tanácsi választás sikeres volt a vajdasági magyarság szempontjából, az alacsony részvételi arány arra utalt, sokan még mindig nem ismerték fel annak fontosságát, hogy éljenek a választás és ezáltal a saját sorsuk alakításának lehetőségével.

A másik ilyen jelenség, amely megítélésem szerint némiképp ugyan lassult az elmúlt évekhez képest, mégis negatívumként élhet bennünk, az az elvándorlás folyamata. Bízunk abban, hogy ez a tendencia a jövőben változni fog, hiszen már vannak pozitív példák, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ez egy igen összetett társadalmi folyamat, amit nem lehet egyik napról a másikra megállítani. A harmadik ilyen jelenség, amelyet ugyan szintén nem nevezhetünk kudarcnak, mégis rossz szájízzel tekinthetünk vissza rá, az a nemzeti tanácsi választás kampánya, amelynek során sokféle támadás, rágalom és gyalázkodás érte a Vajdasági Magyar Szövetséget és annak elnökét, Pásztor Istvánt, aki ennek ellenére nyilvánosan kezdeményezte azt, hogy zárjuk le ezt a fejezetet, majd tiszta lappal indulva, legalább a vajdasági magyarság legalapvetőbb érdekeinek megvalósítása érdekében fogjunk össze, és közös erővel harcoljunk tovább közösségünk megmaradásáért, ám csakhamar megérkezett az ellenzék válasza, amely arra utalt, hogy a továbbiakban is elzárkóznak az együttműködés lehetőségétől, és tovább folytatják azt a harcot, amely meggyőződésem szerint az önmegsemmisítés felé vezeti közösségünket, hiszen úgy vélem, ha az alapvető nemzeti érdekekben nem tudunk egyetérteni, és nem tudunk azokért közös erővel kiállni, akkor ezek a belső harcok az előbb-utóbb az önmegsemmisítés felé vezetnek majd el bennünket.

Az anyaországi politikum képviselői ennek ellenére több ízben is olyan közösségként említették a vajdasági magyarságot, amelyről más határon túli közösségek is példát vehetnek. Ön milyennek látja a jelenlegi helyzetet, milyen potenciált lát közösségünkben?

– Az eddig elért eredmények és az előttünk álló lehetőségek tükrében azt látom, hogy a vajdasági magyarság igen életerős közösség, amely ragaszkodik a hagyományaihoz, ragaszkodik a szülőföldjéhez, ragaszkodik a megmaradásához. Szerencsére közösségünk tagjainak túlnyomó többsége felismerte, hogy mindezt kizárólag összefogással tudjuk megvalósítani, és ilyen szempontból a Kárpát-medence egyéb területein élő magyar közösségek számára is példaértékű lehet az, amit képviselünk, illetve az is, amit létrehoztunk. Magam is több ízben tapasztaltam az anyaországi nemzettársaink részéről, hogy sokan azért szeretnek eljönni hozzánk, mert – ahogyan mondják – itt érzik igazán magyarnak magukat. Egyértelműen látok tehát olyan potenciált közösségünkben, amely nemcsak a megmaradás, hanem a fejlődés felé is vezethet bennünket, és ehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy bár vannak olyan erők, amelyek a széthúzást tűzték zászlajukra, a vajdasági magyarok túlnyomó többsége az összefogásban hisz, és azért is száll síkra.

Úgy vélem, hogy azok számára, akik a szülőföldjükön szeretnének boldogulni, adottak a lehetőségek, amelyek a jövőben várhatóan még tovább fognak bővülni, és ez reményeim szerint hozzájárulnak majd az elvándorlás mértékének csökkenéséhez is. Ennek a folyamatnak fontos elemét képezi a Prosperitati Alapítvány tevékenysége, amelynek eredményei megkérdőjelezhetetlenek. Éppen ezért nagyon fájó számomra, amikor egyesek azt mondják, hogy mindez csupán a szavazatszerzést szolgálja. Az efféle vélekedések ugyanis azt bizonyítják, hogy vannak, akik ügyet sem vetnek azokra a fiatalokra, akik a magyar kormány támogatása nélkül talán egész életükben nem juthattak volna saját házhoz, vagy talán egész életünkben tudták volna megteremteni annak a lehetőségét, hogy saját vállalkozást indítsanak, és azt eredményesen működtessék, így viszont megadatott nekik. Úgy gondolom, hogy ezek olyan eredmények, amelyek felett nem lehet elsiklani, és amelyeket nem lehet megkérdőjelezni.

Az ünnepi időszak nemcsak a visszatekintésre, hanem az előretekintésre is kiváló lehetőséget kínál. Ön miket tart a 2019-es év legnagyobb kihívásainak, akár a Vajdasági Magyar Szövetség alelnökeként, akár magánemberként?

– Jövőre ismét fontos választás előtt állunk, az európai parlamenti választás előtt, amelyen most már mi, magyar állampolgársággal rendelkező vajdasági magyarok is részt vehetünk. A választás egész Európa jövője szempontjából meghatározó lesz, hiszen arról kell döntenünk, hogy hozzájárulunk-e az európai keresztény kultúra elvesztéséhez vezető folyamatok folytatásához, vagy síkra szállunk azok megállításáért, illetve megfelelő mederbe való tereléséért. Abban bízunk, hogy ennek fontosságát a vajdasági magyarok is felismerik, és nagy arányban járulnak majd az urnák elé. Emellett természetesen 2019-ben is kiemelt figyelmet szentelünk a településfejlesztési projektumok megvalósításának, hiszen minden olyan településen, ahol a Vajdasági Magyar Szövetség jelen van, sikerült előkészítenünk olyan projektumokat, amelyek az adott település, illetve ezáltal az ott élő közösség fejlődését is szolgálják. Természetesen az új projektumok mellett a már megkezdetteket is folytatni szeretnénk. Néhány példát említve: várhatón befejeződik az Y-elágazás, sőt reményeink szerint a Népszínház felújítása is; megkezdődik a Szabadka–Zenta és a Szabadka–Szeged vasútvonal felújítása; ugyanakkor említhetném az oktatási és egészségügyi intézmények, illetve az egyházi létesítmények felújításának folytatását is, amelyek mind-mind meghatározó jelentőséggel bírnak az adott településeken élők mindennapjai szempontjából. Magánemberként úgy érzem, a következő évben is sok-sok munka és küzdelem vár ránk, hiszen ahogyan eddig, ezután is napról napra meg kell vívnunk azokat a harcokat, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy közösségünk megmaradjon és fejlődni is tudjon.

Ha már a magánember is előtérbe került, Ön miként éli meg az ünnepi időszakot, politikusként mennyire van lehetősége arra, hogy átadja magát a családnak és az ünnepi időszak meghittségének? 

– Ilyenkor sajnos sokkal kevesebb idő jut a családra, mint szeretném, hiszen az év végén talán még több a rám váró feladat, mint az év többi részében. Nagyon sok rendezvény van ilyenkor, ami természetesen nagyon örömtelinek tekinthető, hiszen ezek is a közösségünket erősítik, jómagam pedig kötelességemnek érzem, hogy ha csak lehetőségem van rá, megjelenjek ezeken, ezzel is biztosítva az adott közösséget a támogatásomról. Éppen ezért hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezúton is köszönetet mondjak a családomnak, amiért megértik, hogy az ünnepi időszakban is nagyon sokféle elfoglaltságom van, és mindenben töretlenül támogatnak. A szenteste természetesen nálunk is minden évben családi körben zajlik. Ezt valamennyien nagyon fontosnak tartjuk, hiszen úgy véljük, ezt az ünnepet a szeretteinkkel eltöltött pillanatok teszik igazán meghitté és bensőségessé. A Magyar Szó olvasóinak is azt kívánom, hogy amennyiben módjukban áll, teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy szeretteik körében, meghitt és bensőséges hangulatban élhessék meg a karácsonyi ünnepeket, az új esztendő pedig legyen boldogságban, sikerekben és egészségben gazdag mindannyiuk számára!

 

Szerző: 
Magyar Szó, Máriás Endre (Fotó: Herédi Krisztián)