Ugrás a tartalomra

A térség és a vajdasági magyarság mindennapjai

Exkluzív interjú Pásztor Istvánnal

A Duna Televízió díjával minap kitüntetett vajdasági magyar politikussal, a legerősebb, legmeghatározóbb délvidéki magyar érdekképviseletnek, a Vajdasági Magyar Szövetségnek az elnökével, Pásztor Istvánnal a Hirado.hu exkluzív interjút készített.

 

  • A balkáni helyzet mindig képlékeny szokott lenni. „Délen” mindig történik valami. Ön miként látja a szerbiai belpolitika helyzetét?

– Aránylag stabilnak élem meg a szerbiai belpolitika helyzetét, függetlenül attól, hogy nap nap után a médiát kísérve, arra odafigyelve az embernek lehet olyan érzése, hogy nagy csatározások vannak, de a mostani körülmények között ez inkább egy hatalomgyakorlási eszköz. Itt is megvan az ellenzék, és az ellenzék megpróbálja erkölcsileg, teljesítményben és szervezetileg is meghatározni, de nemigen tudja definiálni önmagát. Elég stabil parlamenti többség van. Nem látok olyan jeleket, amik arra mutatnának, hogy ez az állapot belátható időn belül megváltozna. Ennek a politikai mezőnek, ennek a politikai főáramlatnak egyik résztvevője a Vajdasági Magyar Szövetség. Köztudott: nekünk az az érdekünk, hogy a parlamenti ciklus végigmenjen, érdekünk továbbá, hogy – ha csak egy mód van rá – ne legyenek előre hozott parlamenti választások. Ebben a politikai konstellációban, ami benne van a koalíciós megállapodásunkban, azt maximálisan megpróbáljuk érvényesíteni, ebből a legtöbbet megvalósítani. Különös tekintettel arra, hogy talán fel fog gyorsulni Szerbia uniós csatlakozása, ami azért lenne hasznos, mert így a régóta függőben lévő problémákat talán hatékonyabban tudjuk majd orvosolni.

  • Mi a helyzet a térség mindennapjaival?

– Amennyire stabilnak tekinthetem a szerbiai belpolitikai állapotokat, annyira instabilnak, folyamatos feszültségeket hordozónak tűnik nekem a nyugat-balkáni térséget uraló atmoszféra. Mindezt figyelembe véve Szerbiának kulcsfontosságú szerepe van, s velük együtt nekünk az a legelemibb érdekünk, hogy ez a térség stabil maradjon. A feszültségeket a politikai párbeszéd, a kompromisszumkeresés útján próbálják kezelni. Itt nyitott kérdések és folyamatosan fel-fellángoló feszültségforrások vannak, Horvátország és Szerbia vonatkozásában. A boszniai helyzet a daytoni megállapodás óta rendre magában hordozza, mintegy kódolva a problémákat. Külön gondot jelent a szerb–albán kérdés, Koszovó ügye, Macedónia megint egy külön történet a saját maga valóságában. Ha erre az egészre még púpként rárakjuk a migrációs kérdést, a migrációs útvonal meglétét: mindez arra utal, hogy ez egy forrongó, a felszín alatt izzó, fortyogó, lávaszerűen bármikor föltörhető problémahalmazzal küszködő régió. Nekünk húsba vágó érdekünk, hogy ezek a feszültségek a felszínre kerülve ne robbanhassanak ki, mert néhány évtizeddel ezelőtt láttuk, mihez vezet ez itt a Balkánon.

  • Önmagukat szeretik a „balkáni visegrádi négyekként” aposztrofálni. Jelesül a bolgárok, a macedónok és a montenegróiak a szerb vendéglátójukkal – Belgrádban, Vucic szerb elnök mint házigazda – asztalhoz ültette a már uniós közösségbe tartozó és az oda igyekvő fél Balkánt. Miként látja a külpolitikát folytató Szerbia lehetőségeit?

– Mindenki keresi a saját maga térségi pozícióját, én jónak látom azt, ha Szerbia ebben a nyugat-balkáni együttműködésben erős szerephez jut. Nekünk, magyaroknak, a régió, az észak–déli együttműködés szempontjából is hasznos és ez egy természetes állapot. Jó, hogy a szerb köztársasági elnök ebben egy proaktív szerepet vállalt.

  •  Önről köztudott, hogy személy szerint is erős motorja volt a mára beérni látszó magyar–szerb megbékélési folyamatnak, aminek látványos hozadékát épp a két ország, a két nép jelenkorunk példa nélkülien jónak mondott viszonyrendszerében lehet csak megérteni. Ha most önnek számot kellene vetnie a délvidéki magyarság aktuális helyzetét illetően, mit emelne ki az elért eredmények tükrében?

– A legnagyobb eredménynek tartom ennek a kegyelmi állapotnak a megteremtését. Mert a délvidéki magyarság most ebben van. A szerbiai magyar közösség jelen pillanatban biztonságban van. Nem bizonytalansági tényezőként, rizikófaktorként vagyunk számontartva, mint ahogy arra évtizedeken keresztül folyamatosan példa volt, hanem közösségileg és egyénileg is megbecsültek vagyunk. Kegyelmi  állapot: mert a politikai pozicionáltsága a vajdasági magyarságnak a Vajdasági Magyar Szövetségen keresztül a törvényhozásban és a alkalmazásban is olyan, hogy ami reálisan megvalósítható azt meg is tudjuk valósítani. Ez persze nem azt jelenti hogy mindig ideális megoldásokat tudunk elfogadni, de a pozícióinkat meg tudjuk tartani, sőt gyakran tovább is tudjuk fejleszteni. Ez – annak ismeretében, ami például Ukrajnában, Romániában vagy Szlovákiában történik – mindenképpen üdvözítő.

Kegyelmi állapotban vagyunk olyan szempontból is, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely az egyetemes nemzetben gondolkodik, számba vesz bennünket, velünk együtt tervezi a jövőt. Kegyelmi állapot, mert Magyarország gazdasági teljesítménye olyan, hogy a határon túli magyar közösségeket nemcsak erkölcsileg, politikailag, hanem anyagilag is tudja támogatni. Kegyelmi állapot az is, hogy az anyaország és Szerbia között ilyenek az állapotok, amilyenek, ráadásul Szerbia valamilyen módon mégiscsak közeledik az unióhoz, és ezt a helyzetet muszáj kihasználnunk mert ez nem fog örökké tartani. Addig kell ütni a vasat, ameddig meleg. Addig kell letisztáznunk az ügyeinket, ameddig arra lehetőség van.

  •  Mit tart a délvidéki magyarság legnagyobb problémájának?

– A folyamatok alakulása mentén mégis megfigyelhető egyféle kitapintható hitehagyottság. Az elhagyatottság érzékelhető a közösségen belül. Ez részben azért van, mert a közvéleményt formáló erők jelentős része – ahogy Magyarországon is – háttérbe, ellenzékbe szorult. Az ellenzékiség áttevődött a média világába, ahol a politikai ellenfeleink megpróbálnak ellenzéki politizálást folytatni. Részben így hatnak a közhangulatra. Ennek tetejébe sajnos itt is tapasztalható egy felfokozott elvándorlási kedv, ami nem pusztán vajdasági probléma, hanem most már globális jelenség. Igaz, sokan elmentek, de messze nem annyian, amennyit egyes „jóakaróink” prognosztizáltak. Ők azok a szakértők, akiknek csak az a jó, ha valami rossz.

  • Meg lehet őket cáfolni?

– Meg. Nekünk most egy aránylag egzakt rálátásunk van a folyamatokra, ugyanis az elmúlt egy-másfél hónapban bejártuk a vajdasági rónát, és a választási regisztráció  apropóján jóformán mindenkit megkerestünk, és megtalálva a közösség tagjait viszonylag pontos adatokkal rendelkezünk a délvidéki magyarság erejéről, arról, hogy hányan mentek el. Jóval a képzelten felüli a létszámunk jelenleg is. Ezt nem azért mondom, mert nem fáj azoknak a hiánya, akik elmentek, hanem azért mert még így erős a közösség, sokan maradtunk. Ez a kép árnyalt is, mert egyrészről a már említett apátiát lehet tapasztalni. Ugyanakkor másrészről meg kitapintható az életerő, ami a gazdaságfejlesztési program révén áramlik ide, a déli végekre. A mi közösségünk kemény, kapaszkodó fajta. Ez ad értelmet a közösségi szerepvállalásnak. Ezt kell erősíteni. Nem elkedvetleníteni, hergelni kell az embereket, hanem biztatni és jövőképet teremteni számukra.

– A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jelenleg egymaga tölti be a délvidéki magyar politikai palettát, ami korábban jóval színesebbnek hatott. Különféle formációk jöttek létre. Volt hogy féltucatnyi ilyen-olyan magyar opció létezett egyszerre, egymás rovására. A helyi magyarság alig győzte kapkodni a fejét. Hogy fordul a VMSZ 2018 januárjára?

– Túl vagyunk a belső megtisztulásunk csatáján. Konszolidálódtak a párt belső viszonyai. Kellő idő múltán mindenki megmutatta mit képvisel. Kibújt a szög a zsákból. Láthatta a közvélemény kinek milyen belső energiái vannak. Mi ugyanazon az úton vagyunk, amin eddig is voltunk. A pártütő csoport pedig az elmúlt évben ide-oda csapódott a politikai mezőben, mint a vasorrú bába a mágneses viharban. Hol magyarok, hol polgárok, hol civilek, hol álcivilek, hol nemzetiek voltak. Olykor a magyarországi liberális oldallal kokettáltak, de volt rá példa, hogy a budapesti szélsőjobb rendezvényein vendégeskedtek. A délvidéki közvélemény hamar átlátott rajtuk, amit semmi sem bizonyít jobban, hogy a helyi közösségi választások alkalmával az említett alternatíva egyik bástyájának vélt Zenta városában a VMSZ-nek 39 pozíciót sikerült megszereznie, míg nekik – kettőt. Oda kell figyelni ugyan arra, mit mondanak, mert mindenkinek a véleménye számít, de nem akarok árnyékbokszot folytatni súlytalan politikai ellenfelekkel.

  •  Ön politikusként és mint délvidéki magyar ember – ne válasszuk szét most a kettőt – elégedett-e?

– Igen. Nem az abszolút teljesítménnyel, mert végül is azzal az ember soha nem lehet elégedett, mert itt ideális megoldások nincsenek. De ha figyelembe veszem milyen döntéseket kellett – csak az elmúlt egy évben – meghozni, akkor elmondható: stratégiailag jó döntéseket hoztunk, kutyaszorítókból megerősödött pozíciókkal kerültünk ki. Határozott elképzeléseink vannak, amik találkoznak azzal az elvárással, amit a délvidéki magyar emberek megfogalmaznak. Ezeket meg tudjuk valósítani, mert a mindennapi eredmények, a mindennapi emberekről szólnak. Aki ezzel nem elégedett, azzal valami baj van.

 
Többi hír
Az adai Damjanich-emlékműnél szombat délután emlékeztek meg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésé
Adán koszorúzással és ünnepi műsorral emlékeztek meg a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról