You are here

"A jövőben a tanulás pontosan úgy történik majd, ahogyan az internetet használjuk" Mit jelent ez? Hogyan változik az oktatás, mikét módosítja a projektmódszer?

A Vajdasági Pedagógiai Intézet differenciált tantervéről, a szerbiai, vajdasági magyar pedagógusokról és magyar oktatásról is beszél a korábban gyógypedagógusként dolgozó Vicsek Annamária, oktatási államtitkár a moderniskola.hu -nak adott interjújában.

–  Az NSKI-tól kapott számokat hogyan kell értelmeznünk, hányan vannak a többségi tanulók Szerbiában, milyen részt alkotnak  a magyarul tanulók az ország társadalmában?

Szerbia: 3873 intézményből 92 intézményben van alap- és középszintű magyar nyelvű képzés
o   Óvodások száma: 1480 fő (kétnyelvű 357 fő)
o   Diákok száma: 13 680 fő

Ebben a tanévben valamivel több, mint 540.000 általános iskolás és mintegy 250.000 középiskolás tanul a szerbiai állami oktatási intézményekben. Nem adna reális képet, ha százalékban akarnánk kifejezni a magyar tanulók számát, hiszen magyar tannyelvű iskolák csak a Vajdaság területén vannak, és jelentős a különbség a tömb és a szórvány számarányai között: a tömbben van olyan település, ahol a lakosság több, mint 90%-a magyar, itt értelemszerűen az iskolások zöme magyar osztályba jár, a szerb tannyelvű osztályok viszont kis osztálylétszámokkal működnek. És fordítva: a szórványtelepüléseken, ahol a lakosság zömmel szerb anyanyelvű, nem ritka, hogy egy-egy településen csak egy iskolában vannak magyar osztályok, ezek olykor csekély, 10 alatti létszámmal működnek, sőt kombinált osztályok is akadnak, mint például a maradéki iskolában, ahol két éve – több évtized kiesés után – sikerült ismét magyar osztályt is beindítani, s ahol 1-4. osztályig mindössze 5 tanuló jár egy kombinált osztályba.

Az óvodások esetében a kétnyelvű azt kellene, hogy jelentse, hogy nyelvileg vegyes csoportba járnak szerb és magyar gyermekek, de ezeknek a csoportoknak a működése kiforratlan és a magyar anyanyelvű gyermekek szempontjából igen hátrányos. Ugyanis sok magyar óvodai csoportba iratnak be szerb anyanyelvű kisgyermeket, mert csak ott van hely, és ha az óvónők nem elég határozottak, következetesek és kitartóak, hogy csak és kizárólag magyarul beszélnek a gyerekekhez, akkor a gyerekek alig fogják használni a magyar nyelvet a csoportban. Nem ez kell, hogy legyen a kétnyelvű csoportok lényege. És ezért áll ki a vajdasági magyar politikum évek óta azért, hogy az anyanyelven történő oktatási modell legyen az egyetlen elfogadható, a bilingválissal, a kétnyelvűvel szemben, hiszen ez utóbbi a horvátországi magyarlakta településeinek tapasztalatai alapján várhatóan a kisebbség asszimilációjához, a magyar oktatás fokozatos megszüntetéséhez vezetne. 

– Hogyan látja a szerbiai, ezen belül a vajdasági kisebbségi tannyelvű oktatás színvonalát? Mi jellemzi a vajdasági magyar pedagógus szervezetek munkáját,  mutassa be ezeket, kérem!

A szerbiai kisebbségi tannyelvű oktatás garanciája az ország alkotmánya mellett, nem csak a nemzeti kisebbségek jogait meghatározó és azokat védő törvényekben rejlik, hanem az oktatás egészére kiterjedő kerettörvény és a különböző oktatási szintekre vonatkozó törvények is biztos jogi hátteret nyújtanak a magyar tannyelvű oktatásnak, hiszen mindezekben megfogalmazódik az anyanyelvű oktatáshoz való jog.

A magyar tannyelvű iskolák egyébként kifejezetten minőséges, eredményes munkát végeznek, amit azért tudok biztonsággal állítani, mert a nemzetközi PISA vizsgálatokon elért, de a 8. osztályosok számára megszervezett, országosan egységesen lebonyolított záróvizsga eredményei alapján is számokban kifejezhető, bizonyítható. Érdekes elgondolkodni azon, hogy mi lehet ennek a hátterében. Egyrészt, minden bizonnyal az, hogy a magyar iskolák között ritka az, ahol teljes létszámmal, azaz 30 fővel működnek az osztályok, ami egyébként megnehezítheti az oktatás eredményességét. Kisebb létszámú osztályok esetében sokkal könnyebben felfigyel a tanár a tanulók nehézségeire, de a tehetségekre is, és kisebb osztálylétszám esetében több idő jut az egyéni odafigyelésre, szükség esetén a fejlesztésre, megsegítésre is. Másrészt meggyőződésem, hogy a vajdasági magyar pedagógusok figyelemmel kísérik a magyarországi szakirodalmakat, gyakran Magyarországra járnak továbbképzésre, talán ott is végezték felsőoktatási tanulmányaikat, szerencsésebb esetben vissza is tértek a szülőföldjükre és itthon vállalták a tanári hivatást, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Így egy nagyobb fokú nyitottságot és erősebb szakmai ismereteket, szaktudás birtoklását feltételezem bennük a többségi kollégáikhoz viszonyítva – ezt tapasztaltam néhány éve, amikor a több mint félszáz szakmai továbbképzést tartottam szerbül és magyarul is pedagógusoknak, amikor  érezhető volt a magyar és szerb óvodapedagógusok, tanítók és tanárok, közötti különbség ilyen szempontból.

A Vajdaságban több pedagógus szervezet, egyesület is működik, amelyek legfontosabb feladata talán pont a szakmai továbbképzések megszervezése, illetve az, hogy lehetőséget teremtsen magyarországi vendégelőadók meghívására, a tapasztalatcserére és az egymástól tanulásra, valamint a fejlesztő anyagok, tanítási segédletek egymás közötti megosztására. Ez talán hasonlóképpen működik, mint Magyarországon.

Amit azonban feltétlenül kiemelnék, mint a szerbiai magyar tannyelvű oktatás védőbástyáját, az azoknak az állami és egyéb politikai szerveknek a munkája, amely nélkül meggyőződésem, hogy az ukrán példához hasonlóan, veszélyeztetve lenne a magyar tannyelvű oktatás.

Jelentős tényező, hogy a vajdasági magyarságnak akkora a politikai ereje, hogy van egy olyan politikai pártja, amely köztársasági szinttől kezdve, a tartományi szinten át, a zömmel magyarlakta településeken is olyan létszámban képviselteti magát, amely lehetővé teszi, hogy ne csak ellenzékként “hangoskodjunk”, támadjunk, kritizáljunk, aminek – valljuk be – nem sok eredménye szokott lenni, hanem politikai erőnknek köszönhetően a Tartományi Oktatási Titkárságban is jelen vagyunk, amely szerv az oktatási minisztérium tartományi hatáskörökkel megbízott megfelelője, és nem utolsósorban fontos, hogy az Oktatási Minisztériumban is van államtitkárunk, de a tartományi és a köztársasági szintű parlamentben is vannak képviselőink, s ennek köszönhetően az elmúlt években a törvényhozás és a kisebbségi oktatás problémás pontjaiként ismert területeken, mint például a diplomahonosítás, a kis létszámú osztályok, az általános- és középiskolai intézmény-hálózat vonatkozásában is fontos előrelépések történtek, amelyek a vajdasági magyarság megmaradása és itthon maradása szempontjából is kulcsfontosságú.

Ki kell emelni a Magyar Nemzeti Tanács szerepét is, amely a szerbiai politikai rendszerben a kisebbségi önkormányzathoz hasonlítható. Ennek a szervnek a hivatalos nyelvhasználat, a művelődés és a tájékoztatás mellett az oktatás területén is jelentős a szerepvállalása, hiszen az állami szervek a kisebbségi nemzeti tanácsok véleménye, jóváhagyása, vagy javaslata nélkül nem hozhat meg bizonyos döntéseket, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Tanács az, amely a fent említett problémás területek megoldása irányában kezdeményező, figyelemfelhívó, esetenként felszólító, javaslattevőszerepében fejti ki politikai erejét a megoldás céljából.

– Milyen feltételek között zajlik a tanítás? Zajlik e valamilyen formában az ún. digitális átállás az oktatásban, és ha igen, hogyan?

Habár nagy különbségek tapasztalhatók az egyes térségekben, iskolákban, a tanárok kreativitása és leleményessége sok esetben pótolni tudja azt a hiányt, amit az oktatásra fordított állami pénzek csekély volta jelenti. Az állami büdzsét illetően megjegyezném, hogy az oktatásra fordított teljes évi összegnek alig 5%-át költi az állam az oktatás minőségének fejlesztésére, beruházásokra, felszerelésekre, technikai újításokra, stb., a többi pedig a tanügyben dolgozók béreit jelenti – ami természetesen nem azt jelenti, hogy a szerbiai tanügyi dolgozók sokat keresnek, hanem hogy az oktatásra nagyon kevés pénz jut az állami kasszából. Ettől függetlenül több helyütt tapasztalható, hogy az oktatási tárca adományozó cégek támogatásából jelentős fejlesztéseket biztosít – ilyen például a több száz kabinet felszerelése számítógépekkel. Ugyanakkor, ha az iskolák is ügyesen pályáznak, be tudják szerezni azokat a modern technológiai eszközöket, amelyekről mások csak álmodnak.

Ilyen módon történhetett meg, hogy a legdélebbi magyar településként számon tartott Székelykeveegyetlen magyar iskolájában az alig száz magyar diák számára 9 interaktív tábla is a rendelékezésére áll, ugyanakkor országszerte vannak iskolák, ahova több száz tanuló jár, és egyetlen ilyen táblájuk van, vagy esetleg egy sincs. Egyébként az Újvidéki Egyetem Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképzőjében igen jelentős hangsúlyt kap a modern technológiák alkalmazása az oktatásban, így az onnan kikerülő tanítók és óvodapedagógusok már a mindennapos munkájukban tudják majd alkalmazni ezeket. Persze nem elhanyagolható az a támogatás sem, amit a fentebb említett magyar politikum tartományi és köztársasági szinten évente kiharcol azért, hogy a tartományi, illetve köztársasági költségvetésből oktatási intézmények karbantartására, felújítására fordított eszközökből is megfelelő arányban jusson a magyar tannyelvű intézményekbe is.

-Milyen segítséget kapnak az anyaországból?

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az összes szerbiai nemzeti kisebbség közül mi, magyarok vagyunk azok, akik az anyaországtól, a magyar államtól a legszámottevőbb támogatást kapjuk, ami a szülőföldön boldogulást, az itthon maradást nagy mértékben segíti. A magyar kormány a Magyar Nemzeti Tanács közvetítésével számos anyagi és eszmei támogatást nyújt azoknak a magyar családoknak, akik a magyar tannyelvű oktatás mellett döntenek intézményválasztáskor.

Említhetnénk például a Szülőföldön magyarul támogatást, amelyet minden évben megpályázhatja az a család, akinek a gyermeke magyar óvodai csoportba, vagy magyar iskolába jár. A gyermeküket magyar tannyelvű iskolába beírató gyermekek családja számára a tanévkezdő tanszercsomag, a középiskolák esetében a tanítás feltételeinek a javítása jelentős felszerelésekkel, beruházásokkal, majd a későbbi korosztályban a felsőoktatási ösztöndíjprogram az, amely a családok számára azt jelzi, jó döntés a magyar tannyelvű oktatást választani.

Nem szabad megfeledkezni a Rákóczi Szövetségről sem, amely amellett, hogy évek óta tankönycsomagot adományoz a magyar tannyelvű iskolába beiratkozó elsősöknek, tavaly óta a magyar családok újszülöttjeinek egy gyönyörű, Első könyvem c. kiadvánnyal kedveskedik. Említenünk kell még a Petőfi Programot is, amelynek köszönhetően a vajdasági szórványtelepülésekre is eljutnak a magyar kultúra és oktatás “nagykövetei”, akik a helyi pedagógusok és művelődési intézmények munkáját segítik nagy mértékben.

– Milyen az információáramlás az anyaország és Önök között?  Milyen médiumot olvasnak? A moderniskola.hu hogyan segíthet az információáramlásban? Örömmel adunk hírt esetleg egy friss hír erejéig egy helyi kezdeményezésükről awww.moderniskola.hu oldalon. 

Meggyőződésem, hogy a pedagógusok szívesen és gyakran “lapozgatják” az online is elérhető tartalmakat. Érdekességként említeném A jelen és jövő pedagógusai Facebook-csoportot, amelyet valamikor 2010-ben a tanítóképzős hallgatóimnak csináltam, akiknek akkoriban speciális pedagógiát tanítottam, hogy megmutassuk, a Facebook nem csak bugyuta játékokra használható.

A (zárt) csoportnak azóta több, mint 2400 tagja van, és már nem csak vajdasági kollégák lépnek be, hanem (a mi viszonylatunkban) határon túli tagjai is vannak már. Örömömre szolgál, hogy a Modern Iskola is rendszeresen megosztja a csoportunkban a posztjait, így aki még esetleg nem követi a honlapját, akár itt is értesülhet újdonságokról, érdekességekről az oktatás terén.

– Ami a szerb mint nem anyanyelv tanítását illeti, “ebben az évben – sok éves munka eredményeként – végre meghozta a minisztérium a tantárgy hatékonyabb tanításához nélkülözhetetlen standardokat” – olvasható egy interjúban. Miként értékelhető ez? 

Ez egy óriási dolog a számunkra, aminek a jelentőségét sokan nem látják át. Pedig itt arról van szó, hogy az anyanyelven való oktatáshoz való jog teljes körű érvényesítése, amely mellett töredelmesen és folyamatosan kiállunk, semmit sem érne, ha eközben az állam nyelvét nem sajátítanák el gyermekeink, hiszen annak az ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szülőföldön, itthon, a Vajdaságban tudjunk teljes mértékben érvényesülni, ugyanis ennek nélkülözhetetlen eleme a munkába állás, ami az esetek zömében az ország nyelvének ismerete hiányában szinte lehetetlen.

Vajdasági Pedagógiai Intézet több, mint tíz éve felismerte ezt, és kidolgozott egy olyan differenciáló tantervet, amely figyelembe veszi, hogy más tanítási módszereket és más tantervet kell alkalmazni, illetve más követelményeket kell felállítani azon tanulók esetében, akik a tömbben élnek, ahol szinte mindenki magyar a környezetükben, és a mindennapok során alig hallanak szerb szót.

Ugyanakkor azok a tanulók, akik zömmel szerb nyelvű környezetben nőnek fel, szinte kiskoruktól fogva hallják, és el is sajátítják az államnyelvet, az ő esetükben is más követelményekkel, más módszerekkel kell hozzálátni az iskolában a szerb, mint nem anyanyelv tantárgy tanításához. Az évek óta tartó kezdeményezés az elmúlt években lépett jelentősen előre, amióta a vajdasági magyar politikum ereje akkora lett, hogy nem ellenzékként, hanem a kormány részeként tudunk politizálni. A standardok jóváhagyását követően az új tanterv került kidolgozásra, ami épp most fejeződik be, tehát belátható időn belül hivatalos bevezetésre kerül, illetve új tankönyvek is fogják segíteni a pedagógusok munkáját, így az államnyelv elsajátítását is.

 – Örömmel olvastam, hogy így nyilatkozott: “A vajdasági, magyar tannyelven is működő iskolák egyébként a minőség-ellenőrzés során kiemelten jól teljesítettek, ennek eredményeként a 66 jutalmazott iskola között 11 magyarul is tanító iskola volt, amelyek 80 ezer dinárnyi támogatást kaptak.” – mire fordítható ez az összeg, mi fog fejlődni? 

Az iskolák ezt a pénzt a tehetséggondozásra fordíthatják, amibe sok minden “belefér”: tanárok továbbképzése, taneszközvásárlás, a tantermek felszerelése. Nem egy nagy összegről van szó, de azt hiszem egy iskolának sokat jelent, ha a minisztérium a legjobb 60 középiskola közé sorolja.

A 21. századi oktatás elvárásainak megfelelően lépnek Önök is és bevezetik az ún. projektoktatást az általános iskolák első osztályában.  Mi a lényege és célja ennek az oktatásnak? Hogy jelenik meg ez a magyar nyelvű oktatási intézényekben? 

Az informatikai, a számítástechnikával kapcsolatos oktatás az elmúlt években lendült fel, aminek jelenleg az ettől a tanévtől az 5. osztályban kötelező tantárgyként bevezetett számítástechnika az első komoly, rendszerszintű lépése. Tehát mostantól a tanulók nemcsak az alapokat fogják megtanulni (az eddigi, választható tantárgy keretében külön lecke foglalkozott azzal, hogy mi az egér, mi a billentyűzet, stb…) amelyekkel a mai, “digitális bennszülöttként” ismert gyerekek már mind, szinte kivétel nélkül rendelkeznek, hanem a programozás csínját-bínját is el fogják sajátítani. A középiskolai szakirányok között is egyre több az olyan, a minisztérium által jóváhagyott szak, ami a számítógép-kezeléssel, programozással kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtja a középiskolásoknak, és ennek a fontosságát az oktatási miniszter mellett a miniszterelnökünk is személyesen, több helyütt, a médiákban kiemelte, személyes támogatásáról is tanúbizonyságot tett.

A projektoktatás valójában a projektmódszernek a kombinálása az internet és a számítástechnikai ismeretekkel. A következő tanévtől kerül majd bevezetésre az általános iskola első osztályában külön tantárgyként, külön kötelező heti óraszámmal. Célja, hogykülönböző témakörök, ún. projektek feldolgozásakor a tanulók csoportokban, mindenki a saját érdeklődésének, tehetségének, affinitásának megfelelően vegyen részt a projektben, amely során az interneten elérhető információk böngészése, elemzése, a fontosak kiszűrése, új tudástartalmak, új “produktum” létrehozása a cél, amit végül poszter, kiselőadás, prezentáció vagy más módon mutatnak be, és osztanak meg másokkal, hiszen ma már csak az a tudás számít, ami megosztható, amit más is fel tud használni, amit nem tartok meg csak magamnak. Véleményem szerint ez egy szuper klassz dolog, hiszen már évek óta azt hangsúlyozza a modern pedagógia-tudomány, hogy nem a reproduktív, ismétlő tudás, a fontos, hanem az elemző, értő, gondolkodással egybekötött, információkat értelmezni és feldolgozni tudó tanulás a fontos, hiszen az lehet csak eredményes. Nagyon szeretem az internet-analógiájára történő tanulás-meghatározást használni, a képzéseimen is szívesen beszéltem a pedagógusoknak arról, hogy a jövőben a tanulás pontosan úgy történik majd, ahogyan az internetet használjuk: keresünk, kutatunk (search), letöltjük és elmentjük amit fontosnak tartunk (download, save), létrehozunk egy új produktumot (ami copy+paste helyett ugyebár inkább edit-tel történjék…) majd ezt a végén elmentjük és megosztjuk másokkal, azaz feltöltjük és mások számára is elérhetővé tesszük (save as, upload, share) persze a megfelelő formátumban, a megfelelő platformokon. 

-Oktatási államtitkárként is megőrizte az Önben rejlő érző szívűgyógypedagógust, mit tart emberileg a legnehezebbnek ebben a felemelő, de nehéz feladatban és ki segíti a mindennapokban ebben? 

Tizenhat évig dolgoztam logopédusként gyerekekkel, amit nagyon szerettem, és ez a közvetlen kapcsolat az oktatásban-nevelésben borzasztóan hiányzik. Azt követően a Vajdasági Pedagógiai Intézetben szereztem tapasztalatot amely munkában a pedagógusok szakmai továbbképzéseiben vettem részt, s erről az időszakról is szép emlékeim maradtak. Akármennyire is azt gondoltam korábban, hogy a politika távol áll tőlem, és soha azelőtt meg nem fordult a fejemben, hogy politikus leszek, mégis idővel inkább oktatáspolitika volt mindaz, amit az újvidéki magyar oktatás megmaradásáért tettem egy kiváló csapat tagjaként, lehetőséget kaptam arra, hogy két évig köztársasági parlamenti képviselőként, s majd lassan másfél éve oktatási államtitkárként egy teljesen más, immáron politikai szinten tegyek valamit a vajdasági magyar oktatásért. A legnagyobb segítségemként mindenképp a csapatmunkát emelném ki, hiszen ebben a mezőnyben nem lehet egyedül harcolni. A Tartományi Oktatási Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács és a parlamenti képviselőkkel együttesen tudjuk mindazokat a fontos lépéseket megtenni, amelyek a vajdasági magyar oktatás megmaradásának a záloga. Ugyanakkor hozzáteszem: a pedagógusokkal, az intézményvezetőkkel, valamikori kollégákkal való kapcsolattartás szintén borzasztóan fontos, hiszen csak akkor tudok a “helyi” problémákról, a törvények gyakorlati megvalósulásáról, ha rendszeres kapcsolatban vagyunk, és a jelzéseik, problémáik, de ötleteik, javaslataik is eljutnak hozzám. Így akármennyire is kihívásokkal teli az államtitkári munka, ha érzem, hogy nem vagyok benne egyedül, akkor sokkal könnyebben veszem az akadályokat, és a közösen elért sikerek esetében is van kivel megosztani az örömömet.

 

 

 

Szerző: 
http://moderniskola.hu