„Szabadka polgármestere megfeledkezett a csapatjátékról”

A VMSZ 16 tagú szabadkai képviselő-testületi frakcióján belül egy kilenctagú Magyar Mozgalom platform alakult. A kilenc képviselő ellen a párt fegyelmi eljárást indított. Maglai Jenő többször is jelezte, támogatja a platform tagjait. Ezek után olyan hírek röppentek fel, miszerint a párt meneszti őt a polgármesteri székből. Ezekről és az aktuális szabadkai politikai helyzetről kérdeztük Bunford Tivadart, a VMSZ szabadkai városi szervezetének elnökét, a kérdésekre e-mailben válaszolt.

A legutóbbi városi-képviselő testületi ülés óta kiéleződtek a politikai viszonyok Szabadkán. Arról hallhatunk, hogy a hatalmi koalíció megingott a VMSZ-es belharcok miatt. Ön hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet?

– Elviseljük, mert mindez újabban a szabadkai magyar politika része lett – és Ön ezt kiválóan fogalmazta meg, ezek a magyar politikai viszonyok csak Szabadkát érintik. Ami a hatalmi koalíciót illeti, nekem úgy tűnt a legutóbbi VKT ülés szavazásait illetően, hogy a viszonyok kiegyensúlyozottak. Önnek más a benyomása? Egyébként, ha humorosan akarnám megfogalmazni a választ, akkor azt mondanám, megtisztelő számomra, hogy a Magyar Mozgalom újságírója kérdez erről engem, és hozzátenném, hogy azért megtisztelő, hogy megkeresett, mert például a Hét Nap, ahol éppen olvasható volt egy „nyíltan és őszintén” beszélgetés a szabadkai polgármesterrel, aki több alkalommal emlegetett engem név szerint, nem keresett meg engem. Ami azért érdekes, mert a nyáron még ők is majdnem nyakukat szegték, annyira futottak, hogy el ne vesszen a sajtószabadság, és hogy akinek a nevét említik, az a sajtótörvényre hivatkozva ugyanott, ugyanakkora terjedelemben megjelenhessen. Ezt azért mondtam el, mert körülbelül ilyenek a szabadkai magyar politikai viszonyok: vannak tegnapi bajtársaink, ma még párttársaink, évtizedekig VMSZ-tagok, akik mostanra szinte civilek lettek, de főként szakemberek, akik előrukkoltak mindenfélével, hogy aztán saját maguk cáfolják mindazt. A sajtószabadság mellett a legjobb példa, hogy nem indulnak választáson, de most talán mégis.

Pásztor István azt nyilatkozta, hogy amennyiben Maglai Jenő támogatja a városi képviselő-testületen belül létrehozott MM-platformot, mennie kell. A polgármester azóta több sajtónyilatkozatban jelezte, hogy kiáll a kilenc képviselő mellett, akik ellen fegyelmi eljárás indult. Szándékozik-e a VMSZ leváltani Maglai Jenőt a polgármesteri tisztségről? 

– 2013-ban Maglai Jenő azért lett polgármester, mert Pásztor István ezt politikai tárgyalások eredményeképpen elérte, ne tegyünk úgy, mintha erre nem emlékeznénk. Nekünk, a VMSZ-ben nem célunk a polgármester elmozdítása annak ellenére sem, hogy ő mindent elfelejtve, legfőképpen a csapatjátékot, menet közben mezt váltott. Viszont az Ön által megidézett Pásztor István kijelentéshez kapcsolódva akkor én felteszem a kérdést: nem ez volna az egyetlen helyes és erkölcsös cselekedet? A polgármester nem lehet a platform tagja, mert nem tagja a frakciónak, ezt ő is tudja, Ön is tudja, mindannyian tudjuk. 

Igazak-e azok a hírek, miszerint az erre irányuló háttéregyeztetések már folyamatban vannak?

– Ez nem más, mint a szabadkai polgármester saját maga által felröppentett hír. Ezt erőlteti a „baráti” sajtónak számolatlanul adott interjúiban. Az egyes szám első személy került nála előtérbe, ami a saját politikai marketingjének a része, az önkormányzati választásokra való felkészülése. A valóságban semmiféle háttéregyeztetés az ő rovására nem történik. Maglai Jenő heti szinten részt vesz a VMSZ elnökségi ülésein, mi, szabadkai elnökség is meghívjuk beszélgetni, ügyeket végigtárgyalni. Csak éppen ilyenkor általában hallgat, mint a Törley-házról. Ha így nézzük, akkor eltávolodtunk egymástól, elváltak az útjaink, ez nyilvánvaló. Attól még ő Szabadka polgármestere. Ezen a VMSZ semmiképpen nem kíván változtatni. Maglai Jenő viszont, miután az ő másik elnöke, a Magyar Mozgalom társelnöke kijelentette, hogy szinte biztosan indulnak a választáson, még mindig nem tudja, vagy nem akarja eldönteni, hogy akkor ő hol áll. Civil mozgalmas-e, vagy a VMSZ politikai ellenlábasa, egyszemélyes intézmény-e, vagy a demokrácia őre, aki ugyan a saját embereit magára hagyja, de mindvégig a VMSZ elnökségi tagja marad. Ezek az ő személyes döntései, semmi közük a polgármesteri székhez, ahová a VMSZ segítette, és a pártnak semmi politikai oka arra, hogy onnan, fél évvel a választások előtt, elmozdítsa.

Ön többször is azt nyilatkozta, hogy Maglai irányítása alatt a városban jó irányba indultak el a dolgok. A menesztése nem okozna károkat a VMSZ-nek is?

– A VMSZ-nek a legtöbb kárt az okozta, amit egyes szabadkai párttagok tettek a magyarcsernyei közgyűlés előtt és azt követően. Hogy érthető legyen, mi történt, azt kell megérteni, hogy Szabadkán egyesek fejében megállt az idő. Náluk a VMSZ egy szabadkai párt, és az ő funkcióik örökre vagy majdnem örökre szólnak: Maglai Jenő 11 évig volt városi elnök, Csúszó Endre legalább 20 éve városi tanácsnok, bár lehet, hogy még több, egyszerűen visszakereshetetlen a nyilvántartásban, hogy mióta. Az elmúlt nyolc évben a VMSZ visszafordíthatatlanul megváltozott, vajdasági magyar párt lett. Közben azok, akik évtizedeken keresztül nem merészkedtek a tagság közé, viszont a legmagasabb pártfunkciókat természetesen maguknak akarták, amint a döntéshozást is, meggyengültek. Ezért aztán létrehozták a mozgalmat, hogy azon keresztül kényszerítsék rá saját magukat a pártra, de elsősorban a VMSZ elnökére. Erről szól a mozgalom, ezért házalnak. Saját múltbéli pozícióik visszaszerzése a cél, miközben a szájuk tele van azzal, hogy a fiataloknak kell esélyt adni. Könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy 1994 óta Csúszó mellett hány fiatal rúghatott labdába, próbálhatta ki magát a városháza padsoraiban Makkhetesről?! Amit a polgármesterről állítottam, azt csapatjátékosként nyilatkoztam, és állok is mögötte. Viszont én most azt látom, hogy a szabadkai polgármester egy hős Superman sebességével egyedül épít, bont, vásárol, zárja le a fél várost, aztán a másik felét. Miközben a valóságban az történik, hogy mi, mint párt, heteken, hónapokon át dolgozunk a városi ügyeken, például azon, hogy a köztársaság újra finanszírozza a Népszínház építését. Nem szép, amit tesz, de megértjük, keserű emberi tapasztalatként elraktározzuk. Nincsenek ugyanis Supermanek. Csapatok vannak.

A már említett képviselő-testületi ülésen és azóta is több alkalommal elmondta Maglai Jenő, hogy a Törley- és Buday-ház lebontása teljesen törvényes volt, ezért nem lát ebben semmi problémát. Hogyan értékeli ezt a kijelentést?

– Engem két dolog döbbentett meg ebben az ügyben. Az egyik a mód, ahogyan ezt megtudtam: a Pannon TV híradójából. Berohantam a városba, már csak a falak álltak. Hívtam a polgármestert, hogy megkérdezzem, mi történik itt, de nem vette fel a telefont, nem hívott vissza. Ezt követte a sajtóközleményem, majd az elnökségi döntésünk, ezt követően pedig a vkt-s döntés, amely a VMSZ követelését támogatta a polgármesteri elképzeléssel szemben. A másik dolog, ami engem megdöbbentett, és amit szintén a bontást követően tudtam meg: hogy nem kerülhetett volna sor a bontásra, ha a polgármester 2015 szeptemberében nem old meg egy jogi jellegű problémát – én elhiszem, hogy remek ügyvéd, de polgármesterként az volna az elsődleges feladata, hogy megőrizze Szabadka arculatát, nem pedig az, hogy hozzásegítsen annak lerombolásához. Ami a Petőfi utcában történt, az lehet, hogy jogilag rendben van, de egy hatalmas pofon elsősorban a magyaroknak, de mindenki másnak is, aki szereti Szabadkát.

Pásztor István pártelnök a héten jelentette be, hogy indul a magyar kormány által biztosított 50 milliárd forintos támogatási program. Ebben milyen lehetőségeket lát?

– A Vajdasági Magyar Szövetség elnökének, Pásztor Istvánnak volt az ötlete a vajdasági magyar gazdasági és térségfejlesztési stratégia, de sokkal korábban, mint ahogyan elkezdődött rajta a munka. Már 2008-ban, amikor a VMSZ minden községi szervezetét meghívta, hogy közösen beszéljük át a magyar közösséget érintő projektumokat, hogy egységesen, minden régiót fejlesztve, áttekinthető, jogilag rendezett dokumentációval jelenjünk meg a Tartományi Nagyberuházási Alapnál, ezt a fajta építkezést alapozta meg. Ebből a gondolkodásból nőtt ki a Vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája. A magyar kormány bizalma pedig nem magától van: egyrészt nagyon sok szűrőn ment át a dokumentum, és itt rettenetesen büszke vagyok Nagy Imre tanár úrra, akinek a vezetésével úgy dolgozott ez a vajdasági magyar szakember csapat, hogy a Kárpát-medencében elsőként a határon túli közösségek közül egy vállalható és támogatható anyagot tudtunk az asztalra tenni. A támogatás mögött egyértelműen ott van Pásztor István elnök nyolc év alatt megismert munkabírása, elkötelezettsége, szavahihetősége és a felelősség. Én büszke vagyok arra, hogy a VMSZ ezt elérte. Vállalkozó vagyok, tudom, miről beszélek: ahhoz, hogy ezt az 50 milliárd forint összegű, különböző konstrukcióban lehívható támogatást jól tudjuk felhasználni, szükségünk van a felelősséget vállaló vezetőre, a csapatra és a csapaton belüli bizalomra. Minden sikernek egyik alapköve a bizalom. 

Az Ön vállalata a Masterplast, amely egyike a térség legjobban működő vállalkozásainak. Szándékozik-e pályázni erre a programra?

– Sok keserű pillanatot okoztak nekem a nyáron azok, akik számos más magyar vállalkozó mellett az én nevemet is megjáratták a sajtóban a munkaanyag felhasználásával. Természetesen a VMSZ-ben hamar rájöttünk, ki volt a munkaanyag kiszivárogtatója, bár akkor leginkább azon törtük a fejünket, miért volt ilyen alattomos károkozásra bárkinek szüksége. Ma már ez is világos. De hogy konkrétan válaszoljak a kérdésére: tulajdonomban levő cég nem fog pályázni. Nem azért, mert vállalkozóként ez nem volna nekem is nagyszerű lehetőség, hanem azért, mert a szabadkai városi szervezet elnöke vagyok. Viszont a fiam, Olivér, aki Mosonmagyaróváron végzett agrármérnökként, honosította a diplomáját, itthon akar mezőgazdasági vállalkozóként boldogulni, ha pályázik, azt örömmel fogom venni. Most nősült, a lakodalomban a barátai, magyarországiak, vajdaságiak, magyarok, horvátok, szerbek, együtt mulattak, örültek. Vállalkozók, fogathajtók, harminc körüliek, meg akarnak itt kapaszkodni, fejlődni akarnak, sikeresek lenni. Előnye nem kell hogy legyen, az már megvan eleve, hiszen én sokkal többet tudtam neki segíteni. De nem akarom, hogy hátránya legyen csak azért, mert az én gyerekem. Ez is téma volt a nyáron. Azt hiszem, ezt a fajta irigységet le kell vetkőznünk, hogy sikeres közösség tudjunk lenni. Főleg, mert nem azok tették szóvá, akik nála dolgoznak, vagy akiknek majd ő ad munkát, vagy együttműködnek vele, hanem azok, akik saját maguk a rendszerből és a VMSZ-ből élve lettek vállalkozók, kihasználva a ’90-es évek adta lehetőségeket.