You are here

Interjú Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével

A külhoni magyar közösségek megtartását, erősítését célzó projektumok támogatásáról döntött két héttel ezelőtti ülésén a magyar kormány több mint kétmilliárd forint értékben, jelentette be a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen rögtönzött sajtótájékoztatón Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke. A VMSZ elnökével a kerekasztalon elhangzottakról, a menekültáradatról, a magyar közösségek megtartását megcélzó projektumokról, a Bíró Károly Alapítványról és a vajdasági magyar közéletben tapasztalható forrongásokról beszélgettünk.

Ön a múlt héten, a Kárpát-medence több, meghatározó politikusával részt vett a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen megrendezett hagyományos nemzetpolitikai kerekasztalon. Vajdasággal kapcsolatban miről esett szó?

– A szabadegyetemen több panel foglalkozik nemzetpolitikával. A panel, amelyen pénteken részt vettem, az rendszerint a határon túli közösségek helyzetértékeléseiről, vagyis a kihívásokról, a reményekről, a célkitűzésekről szól. Az utóbbi másfél évben a dolog természeténél fogva a kárpátaljai magyar közösség problémája érdemelt ki kiemelt figyelmet, hiszen jelenleg ő van a legnagyobb veszélyben. A vajdasági magyar közösség helyzete folyamatosan nagy érdeklődésnek örvend, de nemcsak a szóban forgó panellel kapcsolatban, hanem a gazdaságpolitikai, a nyugat-balkáni uniós felzárkózási, valamint egyéb más panelek keretein belül is. Beszámolóinkat egyfajta elismerés is kísérte, hiszen bármennyire is elégedetlenek vagyunk helyzetünkkel, politikai szempontból jelentős tiszteletnek örvend a vajdasági magyar közösség, olyasmiket sikerült ugyanis az elmúlt években megvalósítanunk, amelyekről mások még beszélgetni sem kezdtek el. Vajdaságról beszélve kiemeltem a megbékélés folyamatának vége felé közeledését, azt, hogy tavaly október végén megszületett a három közigazgatási döntés hatályon kívülre való helyezése, valamint, hogy a szerb miniszterelnök az ártatlan szabadkai áldozatok előtt fejet hajtott november másodikán. Ez számunkra nagy megnyugvást jelent, sőt kijelenthetjük, hogy ez magyar–szerb civilizációs tett. Ennek példaértékűnek kell lennie az egész Kárpát-medencében.

Milyen megoldás képzelhető el a menekültáradat jelentette problémára?

– Ezt lokálisan nem tudjuk megoldani, csupán mérsékelhetjük, minimalizálhatjuk a negatív következményeit. A probléma egy világpolitikai lépéssor következménye, és ezt a kérdést csak a világpolitikai játékosok tudják megoldani. Amikor erről beszélek, nem tudom megkerülni azt az állapotot, amellyel nap mint nap találkozom, és nem tudom háttérbe szorítani a félelmet, amely az emberben a jelenség növekedése folytán megjelenik. Okkal és joggal aggódik az ember Európa miatt, de az a nyomás, amelynek Szerbia és Észak-Vajdaság ki van téve, elviselhetetlen. Az üggyel kapcsolatban soha nem akartam kikerülni a kerítés kérdését. A korábban megfogalmazottak mögött, függetlenül attól, hogy azok annak idején kiverték a politikai biztosítékokat, ma is állok. Magyarországnak szíve-joga így megoldani a helyzetet. Ez a saját belügye. Azt remélem, hogy a felépülő kerítés azt a helyzetet teremti meg, hogy amennyiben egy úton akadály jelenik meg, akkor nem erre fognak jönni az emberek. Ez a menekültáradat egy matematikai pontossággal leszervezett folyamat, ahol a megjelenő százak és ezrek GPS-koordináták alapján mozognak, és jól tudják, hogy itt át lehet jutni.

Tusványoson Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral megtartott sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy a külhoni magyar közösségek megtartását, erősítését célzó projektumok támogatásáról döntött nemrégiben a magyar kormány. Mire fordítják Vajdaságban a támogatást?

– Ez egy olyan csomag, amelyről a döntés két nappal a tusványosi rendezvény megkezdése előtt született meg. A támogatás nemcsak Vajdaságra, hanem Erdélyre és Felvidékre is vonatkozik. Vajdaságban négy projektum kap az idén 850 millió forint értékben támogatást. A legnagyobb projektum a nagybecskereki iskolanővérek zárdaépületének megvásárlása, ahol a közép-bánáti régió részére egy közösségi központ létrehozását képzeltünk el. Ez egy, a város központjában lévő nagyon szép, 2-2,5 ezer négyzetméteres épület. A püspökség és a VMSZ együttes indítványára megszületett döntés szerint a püspökség megveszi az épületet, és hosszú távon közösségi kézben tartja. Az, hogy milyen tartalmakat kap majd az épület, a közép-bánátiak feladata meghatározni, de talán közösségi feladat is kell hogy legyen, mert az épületnek Közép-Bánát világítótornyává kell válnia. Felmerült már leánykollégium létesítésének ötlete, de egyházi múzeum létrehozásának ötlete is. Ebben az épületben lehetne elképzelni a nagybecskereki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület jövőjét, de kisebb kiállítótermet, konferencia-központot vagy egy pici szállodát is létre lehetne hozni, hogy az épület eltarthassa magát. Még az idén el kell készülnie a felújítási tervnek, hogy a következő két évben fel lehessen újítani. Ez egy nagy volumenű, régóta dédelgetett álom, amire a magyar kormány 650 millió forintot, vagyis 2 millió eurót ad. Második projektum az Európa Kollégium, amelynek az idei működtetésére 65 millió forintot fordít a magyar kormány, a továbbiakban pedig évente 200 millió forintot, vagyis megközelítőleg félmillió eurót szán arra, hogy közösségi működtetésben tartsa a vajdasági magyar közösség egyik legnagyobb fejlesztését. A Pannon Rádió és Televízió működéséhez szükséges eszközök biztosítására 60 millió forintot juttat a magyar kormány. Százmillió forintos összeget kapott a tanya- és peremvárosi gondnoki rendszer felállítása és működtetése. Öt-öt vajdasági önkormányzat területén 15 olyan terepjáróra van szükség, amellyel a legfélreesőbb helyeken is a magányos idősek segítségére siethet a munkába álló 21 szociális munkás. A rendszerrel nem kívánjuk kiváltani a karitatív szervezeteket, sem az állam feladatát, hanem a közösségünk tagjainak problémájára fókuszálva akarunk rásegíteni. Ez a pénz nemcsak a gépjárművek beszerzését, hanem az emberek munkaviszonyba állítását és kiképzését is lehetővé teszi. Az a célunk, hogy a legrászorultabbakra is hetente egyszer, rendszeresen ránézzen valaki, számon tartja őket, orvosságot vigyen nekik, elvigye őket orvoshoz, vagy fát vágjon nekik. Ilyen programot a Kárpát-medencében még nem láttam.

A VMSZ vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája és az ahhoz tartozó akcióterv július 22-e óta olvasható a VMSZ honlapján. Milyen visszajelzések érkeztek róla?

– Komoly elemző és építő jellegű visszajelzések érkeztek, olyanok, amelyeken látszik, hogy több órát szántak a megírásukra. Ez hihetetlenül pozitív élmény. Mindez azt bizonyítja, hogy vannak emberek, akik számára ez fontos kérdés, és nemcsak véleménynyilvánítás formájában, hanem partnerként is részt vennének a megvalósításában. Ezek a vélemények azért is fontosak, mert a dolog lényegéről szólnak, és nem a hónapokkal ezelőtti, mára kifulladt mocskolódásról. Kora ősszel egészen biztosan el tudjuk a program némelyik elemét indítani. Ki kell találni még a működtetés módozatait, szabályait, az intézményrendszerét, meg kell felelni az uniós szabályoknak, a magyar szabályoknak és az itthoni szabályoknak, hiszen visszatérítendő hitelekről van szó, amely miatt ezek nem tartalmazhatnak hibalehetőséget. Igaz, hogy mi kezdtünk hozzá a legkésőbb egy ilyen program elkészítéséhez, de a megvalósíthatóság szempontjából mi jutottunk el a legmesszebb.

A VMSZ Tanácsa július derekán határoztatot hozott arról, hogy létrehozza a Bíró Károly Alapítványt. Mivel foglalkozik az alapítvány?

– A döntés arról szól, hogy a VMSZ 21 év politizálást követően létrehozza a saját pártalapítványát. Azért választottuk ezt a nevet, mert a térség 110 éves politikai múltját végigtekintve Bíró Károly személye közel áll ahhoz, amit mi képviselni szeretnénk. Őáltala vált Szabadka szecessziós ékszerdobozzá, ő volt az első világháború befejezése és szerb megszállók megérkezése előtt az utolsó polgármester. Bíró Károly teljesítménye alapján mérce kell hogy legyen az alapítvány, de a VMSZ számra is. A városnak és a közösségnek nagy adóssága van felé, nincs róla elnevezett szabadkai utca, de köztéri szobra és kultusza sincsen. Az alapítvány olyan szakmai műhelyeket, kerekasztal-beszélgetéseket, képzéséket, konferenciákat hivatott támogatni, amelyek keretében a nemzeti identitás megőrzésének összes lehetséges vetületével, a kisebbségi autonómia, illetve az autonómiák teljes kérdéskörével, az EU-integrációval, a politikai rendszer- és alkotmánymódosítás kérdéseivel, gazdaság- és területfejlesztéssel, környezetvédelemmel foglalkoznak. Ezen az alapítványon keresztül erősítenénk meg a néppárti kapcsolatrendszerünket, a Néppárthoz tartozó többi pátnak ugyanis van hasonló alapítványa. Az alapítvány pályázatokból szerez majd a pénzt, a többi között a Konrad-Adenauer-Stiftung alapítvánnyal és a Robert Schuman Intézettel együttműködve.

Május közepén Orbán Viktor sajtófőnöke, Havasi Bertalan arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy Ön rövid időn belül előterjesztést tesz a magyar miniszterelnöknek a vajdasági sportélet fejlesztéseiről. Hol tart a munka?

– Az elképzelés kidolgozásával, be kell hogy valljam, késében vagyunk. Nem jutottunk még el odáig, hogy az ötlet kidolgozását papírra vessük. A felvetésről sok, sportban tevékenykedő emberrel is beszélgettem, és mindenhol legalább akkora nyitottságot kapott, mint a gazdasági fejlesztési program. A tradicionális magyar sportokat erősítenénk meg. Ezek jóformán ugyanazok a sportok, mint Magyarországon, vagyis a labdajátékokon túl az asztaliteniszre, úszásra, vízilabdára, súlyemelésre, ökölvívás és evezésre gondolunk. Olyan feltételrendszert szeretnénk létrehozni, amely által gyermekeink többet sportolnának, mint most. Várhatóan az ősszel egy szűkebb csapattal hozzá is fogunk a kidolgozásához. Itt elsősorban némi eszközbeszerzésre lesz szükség, például az öltözők, az edzőtermek felújítására, valamint olyan edzőgárdát kell létrehoznunk, amelynek nemcsak a munkáját tudjuk valamilyen úton-módon állni, hanem a továbbképzését is.


Varga László a VRTV-nek adott nyilatkozatában megjegyezte, hogy nem látja értelmét annak, hogy újabb magyar párt jöjjön létre, ehelyett az kellene, hogy újjászerveződjön a vajdasági magyar közélet. Mi a véleménye ezzel a kijelentéssel kapcsolatban? 

– Hetek-hónapok óta, nagyon nyögvenyelősen, lassan, akadozva, sok visszautasítással újabban már közvélemény-kutatásnak is mondva, zajlik egyfajta toborzó folyamat, amelynek mozgatói között egyrészt vannak VMSZ-tagok, másrészt olyan civilek, akiket senki nem él meg civilként, mi sem, akikhez eddig kötődtek, és azok sem, akiket újabban mint ,,másként gondolkozók”, ,,szabad véleményformálók” megkeresnek, hogy csatlakozzanak a vajdasági magyar közbeszédet, közéletet demokratizálni kívánó mozgalmukhoz. Az elmúlt években számos ilyen folyamatnak voltunk tanúi, ilyen szempontból ez semmi újat nem jelent. Ami érdekes, hogy ez a mozgalmi láz most olyanokon tört ki, akik az elmúlt tizenöt-húsz-huszonöt évben el nem mozdultak a politika, a VMSZ és a közélet élvonalából, és álmukban sem fordult velük elő, hogy bármit demokratizálni kívánjanak. Most, hogy egyrészt az idő megkerülte és túlhaladta őket – gondoljunk csak a sajtószabadság kapcsán megfogalmazott nyilatkozatukra, amely egy 1848-as szabadságdefinícióra hivatkozik –, másrészt pedig a jelen kihívásaira nincsenek életszerű, józan gondolkodásra mutató, a valósággal kommunikáló válaszaik, kénytelen üresben futni, frázisokra hivatkozva toborozni. De ez teljesen normális folyamat, nincs ezzel semmi baj, a baj az, ha félrevezetéssel próbálkoznak, amire nem egy alkalommal volt példa. Összességében mindez a VMSZ politikáját és lényegét nem érinti. Annak pedig, hogy végre megtudjuk, a jogtechnikán és elvi szabadságjogokon túl ők mit gondolnak a vajdasági magyarságot érintő problémákról, és képesek-e valódi megoldásokat javasolni, végső ideje.

 

Az elmúlt hetekben arra lehettünk figyelmesek, hogy a vajdasági magyar közéletben olyan kritikák jelentek meg a VMSZ-szel kapcsolatban, amelyeket többek között a párt tagjai fogalmaztak meg. Milyen folyamatok történnek a pártban?

– Az történik, ami eddig nem jellemezte a VMSZ-t. A demokrácia feletti aggódásban odáig jutottunk el, hogy az aggódókról sok mindent elmondhatunk, de hogy demokratikusak, azt nem. A VMSZ egy párt, a pártnak pedig megvannak a működési szabályai. A demokrácia feletti aggódásnak elsősorban ezeknek a szabályoknak a betartása feletti aggódást kellene jelentenie. A VMSZ-en belül folyamatosan létezett és létezik a másfajta gondolatok kimondásának, védelmének lehetősége. Az újszerű ebben a történetben az egyrészt az, hogy azok, akik vélemény- és álláspontkisebbségben maradtak, azok a demokrácia feletti aggodalmukban folyamatosan újra és újra visszahozzák azokat a témákat, amelyeket már megbeszéltünk, és álláspontot fejeztünk ki velük kapcsolatban. Másrészt az is újdonság, hogy a párt belügyeinek megtárgyalását a nagy nyilvánosság elé vitték ki.