You are here

Interjú Deli Andorral, a Fidesz—KDNP listáján a 11. helyen szereplő, vajdasági jelölttel, aki második mandátumára készül.

A legtöbb kettős állampolgár, regisztrált vajdasági magyar számára nem kérdés, hogy szavaz-e a május 26-ai európai parlamenti választáson — hangsúlyozza a politikus, és hozzáteszi, az sem kérdés, hogy a Fidesz—KDNP-re voksolnak-e. Az a kihívás, hogy mindenki érvényes szavazatot adjon le, azaz szabályosan töltse ki a választópolgár azonosításához szükséges nyilatkozatot.

Az 1500 km-re levő Brüsszel csak fizikailag van messze

Deli Andor az EP április közepi, ebben a mandátumban utolsó plenáris ülése után csatlakozott a vajdasági kampányhoz, melyet a Vajdasági Magyar Szövetség szervez.

— Nagyon vártam, hogy ez bekövetkezzen, és élvezem, hogy intenzíven, nagyon sok emberrel, nagyon sok helyen járok. Örülök, hogy sok emberrel beszélgethetek, hogy meghallgathatom őket, válaszolhatok a kérdéseikre, hogy eljutok a legkisebb falvakba is, nem csak a nagy központokba, Szabadkára vagy Újvidékre.

* Felismerik önben az EP-politikust, aki öt évvel ezelőtt innen, Vajdaságból ment ki a távoli Brüsszelbe?

— Sok embert érdekel az uniós színtér, sokan érzik úgy, hogy közük van hozzá, őket is érinti, mi történik az EU központjában, függetlenül attól, hogy Brüsszel 1500 km-re van tőlünk. Egyre többen ismerik fel, hogy az, ami ott történik, lassan, de biztosan a jövőt határozza meg. Magyarország helyzete vagy Szerbia csatlakozása kapcsán foglalkoztatja őket ez a téma. Mindkettő aktuális, akkor is, ha tisztában vannak azzal, hogy az unió lassan dönt!

* Mi az a három dolog, amely meghatározta a mandátumát az ön megítélése szerint?

— Első helyen azt emelném ki, hogy volt alkalmam bemutatni Brüsszelben a vajdasági magyar közösséget, elmagyarázni, hogy kik vagyunk, miért kerültünk Szerbiába, hogy is vagyunk mi kettős állampolgárok, és miként vagyunk még mindig magyarok. Ezek csak számunkra evidens dolgok, a brüsszeli politikusok számára ezt „le kell rajzolni”. Utána ott van a parlamenti munka, melyet sosem szeretek kisajátítani, hiszen csapatmunka volt, amit a magyar delegáció — az anyaországi néppárti, illetve az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai kollégákkal közösen — végzett a kisebbségi tematikában. Ezen elsősorban a saját közösségeink bemutatását, a problémák ábrázolását értem, annak megmagyarázását, hogy mi történik egy-egy pillanatban, hiszen tőlünk is számos alkalommal jöttek vendégek oktatási, tájékoztatási témakörben, illetve a Magyar Nemzeti Tanács két alkalommal is beszámolhatott saját eredményeiről vagy a folyamatokról, melyek Szerbiában kisebbségi téren történnek. Harmadikként a szerb csatlakozás előmozdítását mondanám. Az EP-ben sikerült bekerülni egy, a bővítést támogató politikusi hálózatba. Vannak, akik az uniós jövő szempontjából fontosnak tartják az uniós térkép kiteljesedését a nyugat-balkáni országokkal. Azokat is próbáltuk motiválni, akik kevésbé rajonganak a bővítésért, mint például a franciákat, a hollandokat vagy a németeket. Számomra különösen fontos és hasznos része volt a történetnek a Szerbiával, a szerb kormányzattal, a szerb nagykövetséggel kialakult kapocs, illetve az, hogy lehetőséget láttak abban, hogy egyedüli szerb állampolgárként ott vagyok az EP-ben. Egyre jobban éltek a lehetőséggel, hogy igazi munkakapcsolatot alakítsunk ki, és kölcsönösen próbáltuk segíteni egymást. Ez a mi érdekérvényesítésünknek is hasznos idehaza.

Mennyit nyom a latban 70 000 szavazat?

— Teljesen egyértelmű, és az eddigi európai színterű vitákat látva nyilvánvaló, hogy Európa egyfajta jövőkeresésben van. Számunkra, a mi közösségünkben eddig nem is adatott meg az a lehetőség, hogy ebben a vitában részt vegyünk, beleszóljunk. Azt gondolom, hogy éppen a jövőre való tekintettel kell szavazni, azért, hogy egy olyan Európánk legyen, ahol jól fogjuk magunkat érezni, ahol a mi helyünk is megvan és megmarad. Most van itt az alkalom arra, hogy ebbe a jövőbe mi is beleszóljunk a 70 000 regisztrált választópolgárunk szavazatával. Ha az 500 milliós összlakossághoz viszonyítjuk ezt a számot — persze a szavazótábor ennél kisebb —, akkor ez nagyon kevésnek tűnhet. Viszont nem egységes európai választásról van szó, ez az 500 millió ember nem ugyanazokra a listákra szavazhat, hanem minden tagállamban nemzeti szinten folynak a megmérettetések. Ebből adódóan a magyar választáson a potenciális 70 000 voks igenis számít, és sok esetben mandátumok sorsáról tud dönteni. A 2014. évi választáson is néhány száz szavazaton állt, hogy a Fidesznek nem lett egy 13. mandátuma is. Tehát 70 000 voks épp hogy nem mindegy!

* Nagyon kemény időben, választási kampányban vagyunk benne, ha azt vesszük figyelembe, hogy arról döntünk, merre tartson az EU. Óriási politikai változásoknak vagyunk az alanyai, régi szövetségek eshetnek szét, illetve újak jöhetnek létre — ebben Magyarország is fontos szerepet tölt be. Egyelőre azt sem tudni, hogy végül is a Fidesz—KDNP — és ezáltal ön is — melyik frakcióban ül majd. Ez foglalkoztatja önt?

— Még mindig ott vagyunk a néppárti frakcióban — az az igazság, hogy jelen pillanatban arra kell fókuszálnunk, hogy minél jobb eredményt érjünk el a magyar EP-választáson a Fidesz—KDNP-listával. Mert minél több a szavazat, annál nagyobb a támogatás. Ez adhat utána erőt, illetve teremthet tárgyalási pozíciót a Fidesz részére, amikor a néppárttal való viszonyát rendezi. Május 26-áig nem tartom relevánsnak ezt a kérdést. Majd meglátjuk az eredmények fényében. A néppárttól is függ, attól, hogy milyen irányba fogja a koalíciós tárgyalásokat vinni, hiszen ez nagymértékben meg fogja határozni a döntést.

Politikai korrektség és címkék

* A Fidesz—KDNP a felmerülő európai partnerei — a francia Marine Le Pen, az olasz Matteo Salvini, az osztrák Heinz-Christian Strache — kapcsán már megkapta a szélsőjobboldali jelzőt.

— Az az igazság, hogy én azt láttam az elmúlt években, hogy van egy fogalomzavar. Sok esetben tapasztalható egyfajta félreértés: ha az ember kritikát mer megfogalmazni az EU működésével kapcsolatban, akkor rögtön euroszkeptikussá, populistává, szélsőjobboldalivá válhat az ellentábor szemében. Egyúttal viszont nagyon furcsa, hogy azok, akik támadnak, és azt állítják, hogy ők az igazi hordozói az európai értékeknek — mint amilyen a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága —, nem engedik meg a vitát bizonyos dolgokról. A politikai korrektség jegyében nem lehet kimondani, nem lehet nyíltan, egyenesen beszélni a gondokról — melyek azért nyilvánvalóan léteznek —, és én nem hiszem azt, hogy ez feljogosíthatja az ellentábort, hogy ilyen súlyos jelzőket használjon csak azért, hogy lejárassa, diszkreditálja a másik, szuverenista oldalt. 

* Az ön meglátása szerint is ez a választások tétje? A nemzetállamok megmaradása? 

— Igen, vannak, akik a nemzetek meghaladottságát hirdetik, azt állítva, hogy a nemzeteken túl kell lendülni, mert azok csupán egy XIX. századi, romantikus kategóriába tartoznak. Ezek a politikusok ezért ragaszkodnak vehemensen az úgynevezett Európai Egyesült Államok koncepciójához. Ők azt szeretnék, hogy csak egy európaiság létezzen, semmi más. A másik oldal pedig — és ide tartozik a Fidesz—KDNP is — azt állítja, hogy a nemzetállam mint koncepció nem meghaladott, sőt, a nemzetállamok azok az építőkockák, amelyekre az EU is épült, és továbbra is ezen az úton kell haladni, illetve inkább arra kell törekedni, hogy egy kettős mércéket mellőző, lojális, korrekt, egyenes kommunikációban és együttműködésben szülessenek meg a döntések, ne pedig egymásra ráerőszakolva. Számunkra, Magyarországra, a mi közösségünkre vagy akár Szerbia jövőbeli tagságára nézve mindenképp kedvezőbb, ha megmarad a tagállamok nemzeti önállósága, mindazonáltal az egymás iránti tisztelet is. Álláspontunk szerint attól, hogy valaki régi, alapító, nagy nemzetből származik, a szava még nem nyom többet a latban, mint például azé, aki például kelet-közép-európai tagállamból jön. A választás tétje az, hogy egyensúly alakuljon ki, és ezt én csak úgy látom elképzelhetőnek, ha megerősödik a nemzeti identitásokat támogató réteg. A migránskérdés egy cseppben a tenger. Jelen pillanatban ennél súlyosabb gondot nem látni, a közvélemény-kutatások szerint első helyen a bevándorlás áll, a másodikon pedig a terrorizmus. A klímaváltozás, a munkanélküliség kérdése, az inflációs félelem csak ezután következik.

 

Szerző: 
Hét Nap, Fehér Márta (Fotó: Szalai Attila)