You are here

Újvidék polgármesterével az 1944–45-ös ártatlan áldozatoknak felállítandó emlékműről is tárgyaltak a VMSZ városi szervezetének vezetői

Az újvidéki magyar bölcsődei csoportok, az 1944–45-ös megtorlások ártatlan áldozatainak felállítandó emlékmű, a magyar anyanyelvápolás beindítása a titeli és sajkáslaki általános iskolában – csak néhány téma, amelyről a VMSZ Újvidék Városi Szervezetének vezetői az elmúlt hetekben az illetékesekkel megbeszéléseket folytattak. Ezekről kérdeztük Vicsek Annamáriát, a VMSZ Újvidék Városi Szervezetének elnökét.

– A Vajdasági Magyar Szövetség Újvidék Városi Szervezete valójában azt a munkát folytatja a nyár folyamán is, amelyet az elmúlt években Erdély Lenke korábbi elnök vezetésével megkezdtünk a művelődés és az oktatás terén Újvidéken és a hozzá tartozó településeken. Az elmúlt hetekben fontos találkozókon vettünk részt Kiss Gyulával, a városi szervezet egyik alelnökével, aki a városi képviselő-testület tagja és a polgármester tanácsosa. A polgármesterrel való személyes találkozón átbeszéltük az újvidéki magyarság számára fontos projektumokat, és megállapodtunk abban, hogy a VMSZ új városi vezetése tovább fogja folytatni a megkezdett közös munkát, és ugyanazon az úton haladunk tovább, amelyet az elmúlt években irányadóként tekintettünk. Tárgyaltunk többek között az 1944–45-ös áldozatoknak felállítandó emlékműről, továbbá az újvidéki magyar bölcsődei és óvodai hálózat alakulásával kapcsolatban. Ezenkívül a titeli iskolaigazgatóval körbejártuk a magyar anyanyelvápolás beindításának lehetőségeit Titelen és Sajkáslakon, valamint fontos témaként említhetjük Újvidék Városnak a kulturális projektumok támogatására vonatkozó pályázatait, hiszen ezek fogják megteremteni a pénzforrást az év végéig a civil szervezeteink működéséhez.

 A POLGÁRMESTER TÁMOGATJA

Az ön által felsorolt témák, projektumok milyen szempontból jelentősek a városban és a környékbeli településeken élő magyar ajkú lakosság részére?

– 1944–45 ártatlan áldozatainak Újvidék magyar lakossága évek óta szeretne emléket állítani, és a hosszú évek előkészítő munkája az elmúlt hónapokban ért be. A VMSZ köztársasági képviselői abban segítettek, hogy az illetékes minisztériumtól megkapjuk a jóváhagyást az emlékmű felállításához. Ezt követően a városi képviselő-testület megszavazta, ami valójában a köztársasági mellett egy erős községi politikai érdekképviseleti erőt mutat. A polgármester személyesen is biztosított bennünket arról, hogy teljes mértékben továbbra is támogatja 1944–45 ártatlan áldozatainak felállítandó emlékművet, majd a további részletekről tárgyalhattunk a szobor készítőjével, Szilágyi Lászlóval.

 ANYANYELVÁPOLÁS

Azon dolgozunk, hogy a titeli és sajkáslaki általános iskolában sikerüljön beindítani a magyar anyanyelvápolást, vagyis bevezetni a magyar nyelv a nemzeti kultúra elemeivel nevű tantárgyat. Erről tárgyaltunk – Kiss Gyula mellett Erdődi Edvina, újvidéki VMSZ-tanácstag, az MNT alelnöke részvételével – a titeli iskola igazgatójával és a polgármesterrel. A titeli szervezetünk tagjai előtt most fontos feladat áll: ahhoz, hogy Titelen is beindulhasson az anyanyelvápolás, még néhány titeli érdeklődő családot kellene megnyerni az ügynek a már meglévők mellé, ugyanis, ha megvan legalább 5 alsós vagy 5 felsős tanuló, az oktatási minisztérium engedélyezni tudja a magyar anyanyelvápoló csoportokat. Sajkáslakon nagyobb az érdeklődés, ott 16 tanuló választotta ezt a tantárgyat. Megfelelő létszámú jelentkező esetén az állami költségvetésből lehet majd megoldani a titeli és sajkáslaki tanulók magyartanulását. Meg kell jegyeznünk: nagy kihívás újraindítani a magyar tannyelvű oktatást ott, ahol már évtizedek óta nincsenek magyar osztályok, és ahol már egy teljes generáció – a jelenlegi iskoláskorúak szülei – egyáltalán nem beszéli a magyar nyelvet. Első lépésként azonban jelentős a magyarul beszélő nagyszülők unokái számára megteremteni a magyar nyelv elsajátításának lehetőségét. Ezzel kapcsolatban több szülő is támogatását fejezte ki, így bizakodva tekintünk arra, hogy sikerül megerősíteni e települések magyarságát.

Mivel megjelentek Újvidék Város pályázatai kulturális projektumok támogatására, fontosnak tartottuk, hogy ne csak tájékoztassuk erről a lehetőségről az újvidéki és Újvidék-környéki civil szervezeteket, hanem meghívtuk ezek képviselőit egyeztetésre. Az összejövetelen a vezetők bemutatták szervezetük programjait, és hogy milyen módon járulnak hozzá az újvidéki magyarság megerősítéséhez. Ezt követően Kiss Gyula ismertette a pályázattal kapcsolatos fontos tudnivalókat, jómagam pedig a városi szervezet elnökeként biztosítottam a szervezetek vezetőit, hogy továbbra is megteszünk mindent annak érdekében, hogy sikeresen szerepeljenek a pályázaton, ugyanis kiemelten fontosnak tartjuk művelődési egyesületeinket és civil szervezeteinket, amelyek Újvidék, Tiszakálmánfalva, Piros és Káty területén szerveznek a magyarság számára jelentős művelődési programokat – tájékoztatott bennünket Vicsek Annamária, aki a következőket is elmondta:

– Az óvoda igazgatónőjével is voltunk megbeszélésen, amelynek a fő témája a magyar bölcsőde bővítése volt, illetve a pályázaton be nem jutott gyermekek felvétele a bölcsődei csoportokba. Évek óta nagy probléma, hogy a magyar csoportként feltüntetett óvodai csoportokba olyan gyermekek felvételét is kérik a szüleik, akiknek a családja egyáltalán nem beszél magyarul. Csupán azért kérik felvételüket ebbe a csoportba, mert nagyobb esélyt látnak arra, hogy gyermekük óvodai elhelyezést kapjon a többszörös túljelentkezés miatt. Ezt sajnos meggátolni nem tudjuk, hiszen a szülőnek törvény adta lehetősége és joga oda íratni a gyermekét, ahova akarja. A nyelvileg vegyes csoportok az óvónőket is nehézség elé állítják, hiszen nehéz egy kétnyelvű csoportban megvalósítani a pedagógiai munkát. De logopédusként is mindig azt hangsúlyozom, fontos, hogy a magyar ajkú óvónők csak és kizárólag magyarul beszéljenek a csoportjukban – hiszen a korai nyelvelsajátítás törvényszerűségeit ismerve is állíthatjuk, ilyen kicsi korban a gyermek szivacsként teszi magáévá azt a nyelvet, amelyet rendszeresen hall, és várható, hogy a szerb anyanyelvű gyermekek is 3–4 hónapon belül – ha még nem is használják aktívan – de megfelelő szinten meg fogják érteni a magyar nyelvet ahhoz, hogy a csoportban magyarul is megvalósítható legyen a foglalkozás, a pedagógiai munka. És nem utolsósorban, csak ilyen módon valósul meg a magyar tannyelvű óvodai nevelés és oktatás a magyar gyermekek, vagy a kétnyelvű, magyar–szerb vegyes házasságban nevelkedő gyermekek számára, akiket a szüleik pontosan azért írattak be a magyar csoportba, mert magyar nyelven akarják biztosítani gyermekük számára az óvodai nevelést-oktatást. Pontosan ezért tárgyaltunk az óvodavezetővel arról, hogy azok a gyermekek kapjanak elsőbbséget a második beiratkozási körben a váróslistások közül, akikről biztosan tudjuk, hogy magyar anyanyelvűek.

 A MAGYAR CSALÁDOK IGÉNYEI

A személyes találkozások során milyen megoldásokat javasolt a város illetékeseinek? Szeptembertől mire számíthatnak a szülők?

– Mivel a szülők a telepi óvodát szerették volna a magyar bölcsődei csoport helyszínéül, ebben az irányban tárgyaltunk. A polgármester megértette a magyar bölcsőde fontosságát és támogatta, hogy a telepi Dunavirág óvodában legyen magyar csoport. Sajnos azt az épületet bővíteni nem lehet, hozzáépíteni új épületrészt, vagy ráépíteni még egy emeletet nem lehet, tehát az épület meglévő kapacitásait tudjuk csak használni, átszervezni. Ugyanakkor az államigazgatásban még érvényben lévő létszámstop miatt új dolgozókat sem tud az intézmény munkába állítani. Ezért az egyetlen megoldás most az, hogy a Sava Kovačević utcai bölcsődei csoport egyik magyar ajkú óvónőjét áthelyezik a telepi magyar csoportba. Ez a változás első látásra a másik csoport rovására történik, hiszen nem minden óvónő beszéli majd a magyar nyelvet abban a csoportban, azonban az egész újvidéki magyar közösség szempontjából ez egy borzasztóan fontos lépés, hogy szeptembertől két olyan csoportunk is lesz, ahol magyarul szólnak a gyermekekhez. Az óvoda igazgatójával is tárgyaltunk, hangsúlyoztuk, hogy fontos lesz magyar ajkú, megfelelő végzettségű óvónőkkel pótolni még a magyar csoportot, hiszen ez most csak átmeneti megoldás. Korábban is volt már ilyen, amikor a másik bölcsődében csak egy magyar ajkú óvónő volt a négyből. Mivel ezzel egyidejűleg a tiszakálmánfalvi óvodában is dolgoznak városi költségvetésből a magyar bölcsődei csoport kialakításán, ezúton is szeretnénk jelezni, hogy a közeljövőben szükség lesz olyan óvónőre Újvidék területén, akinek egészségügyi középiskolai nővér-óvónő a végzettsége, hiszen a bölcsődei csoportba ez a szükséges végzettség. Jövő tavasszal pedig az lesz a fontos feladatunk, hogy az áprilisi pályázat megjelenése előtt felmérjük a bölcsődés korú gyermekek szüleinek igényeit, hogy aztán a városvezetés felé tudjuk tolmácsolni a szülők szükségletét annak vonatkozásában, hogy vajon mindkét magyar csoportra szükség lesz-e, vagy elegendő lesz-e, ha a Telepen működik egy magyar csoport, hiszen 2009-ben, amikor a magyar bölcsődét beindítottuk, ez volt az elsődleges terv. Fontosnak tartjuk a polgárok igényeihez, az újvidéki magyar családok szükségleteihez igazítani azt, amit a városvezetéstől kérünk, amit célul tűzünk ki az elkövetkező időszakban – mondta Vicsek Annamária.

 

Szerző: 
Magyar Szó, Bozsoki Valéria