A létrás ember

Létrás embernek neveztem el magamban. Szabadkán a Belgrádi úton, a Zöldike piac közelében vagy a kórház sarkán lehet vele találkozni, amint szerényen, nem tolakodóan, csak úgy egyszerűen a jelenlétével hívja fel portékájára az arra járók figyelmét. Aki meglátja, mindjárt gondolhatja róla, hogy ez az idős ember ily módon igyekszik némi kis nyugdíj-kiegészítésre szert tenni. Vannak személyek, akikre azt szokták mondani, hogy a jég hátán is megélnek. Utasi Mihály, a létrás ember, ha nem is szó szerint a jég hátán, de ehhez hasonló körülmények között munkálkodik. Az utcán dolgozik, ott van a „műhely”-e, a Belgrádi úton, az OMV benzinkúttal szemben. Egy lebontott ház üres telkének a járda felőli részén húzódik meg, s egyetlen hokedlin, kézi szerszámokkal készíti a létra alkatrészeit: fűrészeli, gyalulja, csiszolja őket.

* Nem éppen kényelmes ez a „műhely” különösen ilyen hűvös, esős időben — szólítom meg.
— Nem kényelmes, de nincs más lehetőségem. Itt lakom a közelben a feleségemmel, egy kilencemeletes ház első emeletén. A lakásban nem lehet ilyen munkát végezni, mert zajjal jár. A ház többi lakóját zavarná a fűrészelés, a kopácsolás. Még így is van, aki irigyli, hogy én ezzel a munkával megkeresek egypár dinárt. Főleg olyanok irigykednek, akik nem szeretnek dolgozni. Ezek már a kommunális rendőrséget is rám küldték, amiért itt az utcán dolgozom. Ők meg, amikor kijöttek, s megnézték, mit csinálok és hogyan, azt mondták, folytassam csak ott, ahol megfelelő helyet találok. Én továbbra is készítem és árulom a létrákat, mert szükség van a nyugdíj pótlására. Eladni őket azonban nagyon nehéz, mert nem sokan vásárolnak létrát. A termékeimet kissé arrább, egy fának nekitámasztva árulom. Főleg a szobafestők, kőművesek, villanyszerelők meg a gyümölcstermelők keresnek föl. Van, hogy egy héten sikerül eladni kettőt, de van, hogy két hónap alatt kel csak el ennyi. Havonta 3000—5000 dinárral tudom pótolni a nyugdíjat.
A bevétel többi részét be kell fektetnem újabb anyag vásárlásába.

* Milyen méretű létrákat készít?
— Leginkább 1,60—2,20 métereseket, négy- vagy hatfokosakat.

* Mi az eredeti szakmája?
— Asztalos vagyok. Csizmadia Gyula asztalosmesternél voltam inas, nála tanultam ki a szakmát. Azután harminchat évig a Nova budućnost bútorgyárban dolgoztam. Most már tizenhét éve nyugdíjas vagyok. Télen nem lehet itt az utcán dolgozni, ezért előre elkészítek öt-hat létrát, hogy akkor is legyen mit árulnom.

* Van-e a vásárlóknak valamilyen külön igényük?
— Igen, de azokból sokat nem tudok kielégíteni, nincs hozzá kellő szerszámom. Meg hát úgy terveztem, hogy csak az idén dolgozom még, azután abbahagyom, mert már hetvenhét éves vagyok.

Utasi Mihály bácsitól létrát a 024/559-079-es telefonszámon lehet rendelni.