You are here

A vidékünkre manapság jellemző elvándorlásnak a szórványban sokkal súlyosabbak a következményei, hiszen a kis közösségekben két-három ember hiányát is nagyon megérzik,...

...arról nem is szólva, hogy a folyamat veszélybe sodorja az iskolák, elsősorban a magyar osztályok, valamint a művelődési egyesületek megtartását. Ezen a helyzeten is igyekszik javítani a kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ, mely észak- és közép-bánáti szórványközpontként is működik.

A Facebook közösségi portálon nézegettem mostanában az adventi gyertyagyújtásokról meg a mézeskalácsfaluról készült szívmelengető felvételeket, továbbá a befagyott tavat, valamint a lámpafényben fürdő havas udvart megörökítő képekre is rácsodálkoztam.

A Torontál központban ugyanis a többi közt azon fáradoznak, hogy összetartsák a falu magyarságát, illetve megteremtsék a közösségi élet feltételeit. Emellett a falusi turizmus fejlesztéséről is nagyszabású terveket szövögetnek — erősítette meg beszélgetésünk során Talpai Sándor, a központ vezetője. 

A Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központot 2004-ben alapították. A vállalkozás a tájház kialakításával indult.

— A fő célunk már kezdetben is az volt, hogy a művelődési és a hagyományőrző rendezvényeken túl megalapozzuk a falusi turizmust. A tájház berendezése és az utána következő építkezések — például a szabadtéri színpad, a nyitott étterem, az emléktárgyakat árusító objektum, a dísztó a pavilonnal, a kis erdő a sétánnyal, padokkal, asztalokkal, a salakos teniszpálya — is ezt az elképzelést támogatták. Remélem, hogy mindez, a programjainkkal kiegészülve, érdekes lehet azoknak, akik Kisoroszra látogatnak.

A szomszédos ház megvásárlásával egyelőre két háromágyas szobát kínálunk szálláshelyként. A projektumnak kezdetben Kisoroszi kézművesfalu volt az elnevezése, melyen később egy kicsit változtattunk, de a kézművességet, a régi mesterségek megőrzését továbbra is kiemelt fontosságúnak tartjuk. Van egy hímző- és egy szövőműhelyünk, a most megnyert pályázatból pedig a fazekasműhelyünket alakítjuk ki.

A már meglevő felszerelés mellé beszereztünk egy elektromos korongot és egy égetőkemencét. Én abban is látok fantáziát, hogy bizonyos emberek, akik itt, falusi környezetben szeretnének néhány napot pihenni, közben a régi mesterségeket is kipróbálják. Tanfolyamot is indítottunk, a tizenkét jelentkező tíz hétvégén át sajátítja el a fazekasmesterséget, és előfordulhat, hogy egy-két személy a következő időszakban foglalkozásként űzi majd, esetleg ilyen vállalkozást alapít.

Talpai Sándor arról is beszámolt, hogy a baromfiudvar mellett birkáik is vannak, melyeket a legelőn akár meg is simogathatnak a gyerekek, valamint ló vásárlásán is gondolkoznak. A Kisoroszi Népművészeti Tábor, mely a szórványmagyarság legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, az idén lett nagykorú, azaz tizennyolc éves. Nyaranta több mint száz, főleg a szórványtelepülésekről érkező gyermek igyekszik elsajátítani a fazekasság, gyöngyfűzés, fafaragás, kosárfonás, nemezelés fortélyait.

— Számos, a magyar gasztronómiával foglalkozó összejövetelt is tartunk, ilyen a gulyásfőző fesztivál, a gombóc- vagy baracklekvár-készítő rendezvény, a Márton-napi program, az adventi vasárnapokon pedig közös gyertyagyújtásra várjuk a helybelieket.

Az idei Márton-nap abban volt különleges, hogy akkor ünnepeltük a katolikus templomunk felszentelésének 85. évfordulóját is. Az emléktárgybolt, amikor szükség van rá, kiállítóteremként működik, decemberben ott mutattuk be a mézeskalácsfalut, az eladásra kínált termékek — hímzett táskák, terítők, berkenye-, tök- és más lekvárok, illetve mindazok a falusi termékek, amelyeket az itteni asszonyok készítenek — folyamatosan megvásárolhatóak. A nyitott éttermet eljegyzések, születésnapok, halotti torok megtartására szoktuk kiadni.

Van egy saját, jól felszerelt konyhánk, a többi közt rostélyossal és pizzasütővel, 120 személyre tányérokkal, étkészlettel — ezt mind a Prosperitati támogatásából sikerült megvásárolni. Akik eddig igénybe vették, elégedettek voltak, és mindenkinek nagyon tetszett a szép környezet. Mások is tarthatnak itt tábort, mindent a rendelkezésükre bocsátunk. Ha szükséges, asszonyokat is találunk, akik vállalják a főzést. Természetesen a folytatáshoz is vannak elképzeléseink és ötleteink. A több mint tíz évvel ezelőtt elkészíttetett építészeti főtervben szereplők közül egy objektumot még nem sikerült létrehozni.

Ez 19 szobát, 300 férőhelyes nagytermet, konferenciatermet és megfelelő konyhát foglalna magában, illetve egy autóbusznyi ember elhelyezését tenné lehetővé. Szeretnénk kihasználni a magyar és a román határ közelségét, mert akár nemzetközi tanácskozások, előadások, képzések színhelye is lehetne az épület.

Egyúttal több kisoroszi ember — főleg a fiatalok, akiket szeretnénk itthon tartani — is munkát kaphatna, illetve sok család végezhetne szolgáltatást is, például kacsa- és libatenyésztést, konyhakerti vetemények termesztését. Az a tervünk, hogy abban az étteremben csak háztáji alapanyagból készült ételeket szolgáljunk fel. Ahol csak tudjuk, prezentáljuk ezt az elképzelésünket, és bízom benne, hogy anyaországi, valamint köztársasági forrásokból sikerül megvalósítanunk.

Talpai Sándor bizakodó gondolatokkal fejezte be a beszélgetésünket, melyek kiválóan illenek az új esztendőt váró hangulathoz:

— Annak ellenére, hogy fogyunk, van még erő a kisoroszi magyarságban. Úgy gondoljuk, a hagyományápoláson és a művelődésen kívül a gazdaságot is fejleszteni kell. A közösségnek szüksége van a különféle lehetőségekre, melyeknek kihasználásával a családok a szülőföldön maradhatnak, és boldogulhatnak. A falusi turizmus kiválóan alkalmas erre.

Szerző: 
Hét Nap, TÓTH Lívia