A legfontosabb: anyanyelven

Vicsek Annamária, aki az előző mandátumban a VMSZ parlamenti képviselőjeként foglalkozott többek között az oktatási kérdésekkel, múlt heti kinevezése óta pedig az oktatási minisztérium államtitkáraként követheti figyelemmel az iskoláskor előtti, általános iskolai, a középfokú, az inkluzív oktatás alakulását, emellett a külföldön megszerzett felsőoktatási oklevelek honosítása és elismertetése is érdeklődése homlokterében áll.

– Ezek azok a témák, amelyek a VMSZ kampányprogramjában is benne voltak, valamint a Szerb Haladó Párttal kötött koalíciós szerződésben is szerepelnek. Az elmúlt napokban kikristályosodott az oktatási miniszter részéről, hogy az iskoláskor előtti, az általános iskolai és a középfokú oktatás, valamint az inkluzív oktatás lesz az én területem, ami azért jó, mert ezeken a területeken keresztül bekapcsolhatom mindazt, ami a VMSZ számára fontos. És ami minden évben fontos volt a számunkra, az a kis létszámú osztályok problémája, ami minden tanév elején jelentkezik. Az idén is vannak olyan osztályok, amelyek pénzelése esetében a miniszter jóváhagyása kell. Tavaly ez a folyamat október közepéig, majdnem november elejéig elhúzódott. Most kíváncsian várom, hogy milyen lesz a végkimenetel. Hiszen új miniszterünk van, akinek olyan prioritásai, víziói vannak, amelyek az oktatás szempontjából általánosságban véve nagyon jók, a vajdasági magyar kisebbségnek is sok szempontból is sokat jelent majd, és a vajdasági magyar pedagógusok szempontjából is jelentős lesz. De addig, amíg ez be nem indul, illetve nem lesz látványos eredménye az új ötleteknek, azokat a dolgokat kell elviselni, amelyek a korábbi minisztérium, illetve az oktatással kapcsolatos törvényhozás hozadékai – részletezte Vicsek Annamária, aki így folytatta: – Fontos a szerb, mint nem anyanyelv oktatása. Az előző mandátumban az oktatási minisztériumban létrejött egy olyan munkacsoport, amely kidolgozta a standardokat. Hiszen vannak olyan gyerekek, akiknek a környezetében mindenki magyarul beszél és csak kevésszer találkoznak a szerb nyelvvel. Az ő esetükben teljesen más követelmények, módszerek, tankönyvek szükségesek, mint azoknál, akik közvetlen környezetében sok a szerb ajkú lakos, szinte mindennap hallják a szerb szót.

A standardok kidolgozását milyen lépés követi? Mikortól tanulhatják a diákok az új tantervek alapján a szerb nyelvet?

– A standardok meghatározása csak az első lépés volt, a következő lépésben egy új tantervet kell kidolgozni, ami konkrétan ezekre a standardokra vonatkozik. Ez a terület lesz az, amivel kiemelt figyelemmel fogok foglalkozni, hiszen a koalíciós szerződésünkben is megfogalmaztuk, hogy 2017 szeptemberétől az új tantervet kell, hogy kövesse a szerb nyelv, mint nem anyanyelv tantárgy tanítása. Vagyis van egy tanévünk arra, hogy ez megszülessen. Illetve ez a tanév áll a rendelkezésünkre, hogy az új tankönyvek is elkészüljenek. Mindkét esetben reális időtartamról beszélünk, hiszen az új tankönyvtörvény értelmében, amikor megjelenik a pályázat az új tankönyvek megjelentetésére, a következő tanévtől lesz érvényes az adott tankönyv.

A kisebbségi tanácsok, így a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Vajdasági Pedagógiai Intézet is be van kapcsolva ezekbe a folyamatokba. A kidolgozott standardokat is elküldték minden érintett intézményhez. De mint minden tanterv esetében, ezt a tantervet is az Oktatás és Nevelés Fejlesztésével Foglalkozó Intézet dolgozza ki, az Országos Oktatási Tanácsnak kell elfogadni azt.

Visszatérve a kis létszámú osztályokra: javult a helyzet a tavalyi évhez képest?

– Annak a listának, amelyet a tartományi oktatási titkárságtól, illetve a Magyar Nemzeti Tanácstól megkaptam, az érdekessége az, hogy nem teljes az átfedettség a tavalyi intézményekhez képest. Vannak olyan intézmények, amelyek a tavalyi listán rajta voltak, most nincsenek, és vannak, amelyeknél nem jelentkezett tavaly gond, most pedig igen. Ennek ellenére számszerűen körülbelül ugyanannyi iskola kérvényezte a kis létszámú osztályok jóváhagyását, mint a múlt évben. Sajnos azonban a racionalizáció miatt egyre szigorúbb feltételek mellett vonnak össze osztályokat. Tavaly még meghagyták azokat az osztályokat, amelyekben 12-13 gyerek volt, most pedig azokat is össze kellene vonni. Érkeztek olyan kérvények, amelyek nem az alsó osztályok, hanem a felső osztályok jóváhagyására vonatkoznak. De el kell mondanom, hogy az a legfontosabb, hogy a gyermek jogai ne sérüljenek. Így ha van két osztály, ugyanazon az osztályfokon, és mindkét osztályban 12-13 gyerek van, és ezt vonják össze, az nem olyan nagy probléma, mint abban az esetben, ahol csak egy osztályt nyitnak, és nem hagyják jóvá azt 7 tanuló esetében sem. Ebben az esetben sérül a gyermek anyanyelven folyó oktatáshoz való joga. Két osztály összevonása sem kedvező helyzet, de ebben az esetben a gyermek továbbra is az anyanyelvén tanulhat. Felmerült a minisztérium részéről az a lehetőség is, miszerint a nagy városokban a kis létszámú osztályokat iskolák között vonják össze, ami teljes mértékben elfogadhatatlan a számunkra, ugyanis a gyakorlat az mutatta, hogy abban az iskolában, ahol megszüntetnek egy kisebbségi osztályt, hiába található a város másik részén kisebbségi nyelven oktatás, a szülő a közelebb található iskolába, szerb nyelvű osztályba íratja a gyermekét. Vagyis az ilyen jellegű összevonásokat semmiféleképpen nem támogatjuk.

Említette, hogy az új miniszter prioritásai között szerepelnek olyanok is, amelyek kedveznek majd a kisebbség nyelvén folyó oktatásnak is.

– Az az irány, amit a minisztérium célként tűzött ki maga elé, nem a magyarságra irányul, de nekünk is jót fog tenni. Például, a 2020-ig terjedő oktatási stratégiában azt fogalmazták meg, hogy növelni kell az óvodába járó gyerekek részarányát, hiszen jelenleg a gyerekek 30 százaléka jár óvodába. Az iskola-előkészítő esetében jobb a helyzet, a gyerekek 98 százaléka jár előkészítőbe, hiszen az kötelező. Vagyis a fiatalabb korosztályokat kellene jobban bevonni az óvodai nevelésbe és oktatásba. Jelenleg gondot jelent ennek az elképzelésnek a megvalósítása, hiszen nincs elég intézmény, és nem lehetne ezt a több ezer gyereket elhelyezni. Az egyik stratégiai megoldás, hogy az iskola-előkészítő csoportokat azokba az iskolákba vigyék át, ahol erre van hely, hiszen korábban is volt már erre lehetőség és működött egyes iskolákban Vajdaság-szerte. Így az iskolán belül, óvodai program szerint tanulhatnak az iskola-előkészítős gyerekek. Az óvodában így felszabadult helyeket pedig fiatalabb gyerekkel lehetne megtölteni.

A másik stratégiai változás szerint a szülőket nagyobb mértékben kellene bevonni az oktatással kapcsolatos döntésekbe. Eddig a szülők a szülői tanácson keresztül tehettek javaslatokat, közvetíthettek kéréseket mindenek előtt az igazgató felé. Most pedig egy olyan szervet szeretne kialakítani, amelynek több feladata és több joga is lenne. A szülők ennek a változásnak örülnek, hiszen több problémát eddig nem tudtak megoldani, mert nem vették figyelembe a szülők véleményét. A pedagógusok ugyanakkor nem biztos, hogy örülnek neki, hiszen már így is sokszor úgy érzik, hogy a szülőknek túl sok beleszólásuk van az oktatással kapcsolatos dolgokba.

A minisztérium azonban még csak másfél hónapja dolgozik az új miniszter irányítása alatt. Vagyis még nagyon az elején járunk az új törekvések elindításának.