Ugrás a tartalomra

Közhangulat-mérgezés

Ki és miért nem örül a vajdasági közösséget érintő átfogó anyaországi fejlesztéseknek?

Sertéstelep-átadóra vitték a gyerekeket biodíszletnek. Ezzel a címmel tudósított az Index magyar internetes hírportál a minap sorra kerülő doroszlói sertésfarm átadásáról. A címet és a tudósítást a Prosperitati Alapítvány közlemény formájában lereagálta, egyebek mellett kifejtve, hogy a család becsületébe gázolt a magyarországi hírportál, hiszen a hét gyermek, akit biodíszletnek nevezett az újságírónő, a családi vállalkozást működtető három Holló testvér gyermekei voltak.

– Az elmúlt időszakban számos alkalommal találkoztunk azzal, hogy a Vajdaságban megvalósult magyarországi beruházásokról sajtóorgánumok ilyen és ehhez hasonló formában tudósítanak – mondta Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja és a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője, aki szerint ez nem egyedi eset, hanem folyamat, amiről beszélni kell.

– Egy évtizede még közmegegyezés tárgya volt, hogy a fejlesztések, legyenek azok tornaterem-átadók, mezőgazdasági fejlesztések vagy templomfelújítások, a közösséget erősítik. És abban sem volt vita, hogy azok, akik a fejlesztéseket végigvitték, jelen legyenek az átadókon, azokkal együtt, akiket a fejlesztések érintenek – iskolában, óvodában a gyerekek között. Az elmúlt időszakban azonban, ahogy itt Vajdaságban, úgy Magyarországon is az ellenzéki média a feladatának érzi, hogy mérgezze a közhangulatot, ahogyan ebben a cikkben is. Néhány tényszerű adat közlése mellett, a gyermekek szereplése lett kiragadva, a részletek ismerete nélkül. Ha a részletek megismerésére lett volna ambíciójuk, akkor tudták volna, hogy családról van szó, a család által szervezett ünnepi átadóról, ahova meghívtak bennünket, ahova nagy örömmel mentünk és ahol szívélyesen fogadtak bennünket. A jelenlevőknek felemelő érzés volt az átadás pillanataiban, ahogy a három testvér a feleségeikkel és gyerekeikkel büszkén álltak és várták, hogy hivatalosan is átadásra kerüljön a sertésfarm. A díjátadó üde színfoltja volt a hét kicsi gyermek megjelenése doroszlói népviseletben. A szülők ezt így látták helyesnek. Lehet ezt kiforgatni, és a szülők ítélőképességét megkérdőjelezni, de ez nem erről szólt és nem ezt kellene kihangsúlyozni, hanem azt, hogy egy kis közösségben nagy projektum valósul meg, amely számos ember megélhetését biztosítja, és ezt támogatja Magyarország Kormánya. Hiszen ez is hozzájárul ahhoz, hogy Doroszlón továbbra is élhessenek ezek a családok, akik vállalkoznak, gazdálkodnak és ezekben a vállalkozásokban dolgoznak. Szerintem ez a fontos. Ha pedig a szülők úgy látták jónak, hogy így mutassák ki, mennyire büszkék, azt gondolom, hogy az szívük joga – hallottuk Juhász Bálinttól, akinek elmondása szerint létező tendencia, hogy a közösségünk előrelépését szorgalmazó törekvések negatív bírálatot kapnak.

– Az elmúlt időszakban, hosszú évtizedek után, olyan projektumok valósulnak meg – kezdve az óvodafejlesztésektől, a művelődési egyesületek infrastrukturális fejlesztésén és szakmai támogatásán egészen az ösztöndíjprogramig, beleértve a gazdaságfejlesztést vagy akár a falugondnoki szolgálatot –, amelyek valóban segítik a vajdasági magyar közösség szülőföldön való boldogulását. Ennek ellenére szinte folyamatosan gúny tárgyává teszik, jelen esetben a gyermekeket, de a Magyar Nemzeti Tanács óvodafejlesztési programjának megvalósulása során is, úgymond pellengérre állították azokat is, akik részesei voltak a megvalósult projektumnak és azokat is, akik megvalósították, harcoltak és küzdöttek a projektumokért. Mindenképpen negatív kontextusba próbálják helyezni ezeket az ügyeket, olyan hangulatot próbálnak kelteni, ami elvonja a figyelmet arról, hogy igenis fontos előrelépések történnek, konkrétan emberek életét segítő projektumok valósulnak meg. Gyakorlatilag kettős beszédet is alkalmazva, hiszen ami tíz évvel ezelőtt nem volt probléma, mondjuk a tartományi kormány aktuális vezetése által megvalósult játszótéri fejlesztési átadások alkalmával, az most az óvodaprogram kereteiben, nem olyan régen már problémává vált. Ugyanígy, ha néhány évvel ezelőtt ugyanazok az emberek gyárakat nyitottak Vajdaságban, azt nem tartották problémának, manapság pedig, amikor a vajdasági magyar közösség nagy léptékű fejlesztéseket valósít meg, az már egyeseknek problémát jelent. Azt sulykolják az emberekbe, hogy ez mind természetes, ez mind jár, sőt inkább kevés, sokkal több kellene. Ahelyett, hogy a realitás talaján mozogva elismernék, hogy nagyon sokat kellett tenni és küzdeni azért, hogy egy ilyen gazdaságfejlesztési- vagy egyéb program megvalósuljon itt Vajdaságban, elvitatják azoktól, akik részt vettek benne, akár kormányzati szereplőként, akár helyi szakpolitikusként, hogy megjelenjenek az ünnepélyes átadáson. Azt gondolom, hogy a közhangulat ilyen módon történő mérgezése, nem a szülőföldön való boldogulást segíti. Inkább azt sulykolja az emberekbe, hogy innen el kell menni, mert nem történik semmi sem – fejtette ki Juhász Bálint, aki hangsúlyozta, hogy konkrétan ez esetben családokat sértettek meg.

– Három fivér viszi a vállalkozást, akik büszkék arra, hogy hosszú évek munkája eredményeképp ilyen nagy léptékű projektumot valósítottak meg, büszkék a gyermekeikre és a doroszlói hagyományos, egyedülálló népviseletükre is. Mégsem arról beszélünk, hogy egy kis közösség, mint amilyen a doroszlói, négymillió eurós fejlesztést valósított meg, ezáltal több ember jut munkahelyhez és megközelítőleg nyolcvan családi gazdaság tud sertéstenyésztéssel foglalkozni, biztos piacra találni, plusz bevételt megvalósítani és megélni belőle. Ehelyett negatív kontextusban a gyermekekre terelték a figyelmet és az ünnep hangulatát mérgezték meg. Aki az átadón készített képeken keresztül betekintést nyert az eseménybe, láthatta, hogy valóban ünnepi pillanatok voltak. Azt gondolom, hogy érdemes lenne legalább a minimum közös nevezőt megtalálni, kimondani azt, hogy a határon túl a szülőföldön való boldogulás segítése fontos cél. Azt, hogy száz évvel a nemzeti tragédia után is itt magyarok élnek, óvodába, iskolába, egyetemre járnak, gazdálkodnak és vállalkoznak, őrzik a nyelvet és kultúrát. Ezek a projektumok valóban fontosak, mert rólunk szólnak és értünk vannak. A Kárpát-medencei magyarság összetartozását jelképezik. Fontosak azért, hogy ahol élünk, ott megmaradhassunk – mondta a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője.

 

Szerző (Forrás)
Magyar Szó, Lukács Melinda (Fotó: Ótos András)