Kinek eladó a termőföld?

Elfogadta a földtörvény módosítását a szerbiai parlament

Éles szóváltások; rendreutasítások; kell-e nekünk akkor az EU, vagy sem?; ki mikor volt hatalmon, és akkor mit tett/nem tett?; most ki kapott felhatalmazást a választásokon, és mire?… A megszokott mederben folyt a vita a szerbiai képviselőházban a földtörvény módosításáról.

Végül természetesen „átment”, így szinte lehetetlen uniós állampolgárnak termőföldet vásárolnia Szerbiában, hangoztatják a támogatói. Szeptembertől ugyanis elméletileg szabad a vásár — de milyen feltételekkel? Erről kérdeztem Fremond Árpádot, a Vajdasági Magyar Szövetség szakpolitikusát, köztársasági képviselőjét.

Előtte azonban nézzük, mi köze a szerbiai termőföldhöz az EU-nak, és miért pont szeptember elseje volt a vízválasztó?

Szerbia 2008. április 29-én írta alá a stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval. Fontos mérföldkőnek számított ez az ország uniós útján. Ez a dokumentum rendelkezik a többi között arról, hogy lehetővé kell tenni az uniós állampolgárok számára a szerbiai termőföld megvásárlását. Egészen pontosan így fogalmaz a IV. fejezet 63. cikkének 3. bekezdésében: „E megállapodás hatálybalépésétől kezdődően Szerbia engedélyezi az Európai Unió állampolgárai számára ingatlan szerzését Szerbiában, érvényes eljárásainak teljes és célszerű alkalmazása mellett.

A megállapodás hatálybalépését követő négy éven belül Szerbia fokozatosan kiigazítja az Európai Unió állampolgárainak Szerbiában való ingatlanszerzésére vonatkozó jogszabályait, hogy azok a saját állampolgáraira vonatkozóval azonos elbánást biztosítsanak.” Az ingatlan alatt természetesen a termőföld is értendő. S miért 2017. szeptember 1-je? Mert a megállapodást minden tagállam parlamentjének ratifikálnia kellett. Utolsóként Litvánia tette ezt meg 2013 augusztusának végén. S innen indult az a bizonyos négy év, vagyis így jutunk el 2017. szeptember 1-jéig.

Az ellenzék szerint szemfényvesztés az egész, hiábavaló a parlamenti vita, a hatalom megtéveszti a polgárokat, amikor azt állítja, megvédi a szerbiai termőföldet a külföldiektől. Az EU-ellenes pártok ezúttal is hangsúlyozták, hogy véget kell vetni az uniós csatlakozási folyamatnak. Branislav Nedimović miniszter emlékeztetett arra, hogy az egyezmény aláírása után Szerbia vízummentességet kapott az EU-tól, az IPARD-program forrásaira az itthoni mezőgazdasági termelők is pályázhatnak. A törvénymódosítással kijavítják a stabilizációs és társulási szerződés hibáit, és előnyösebb helyzetbe hozzák a hazai mezőgazdaságot — fogalmazott.

* Milyen nehézségeket gördít a törvény az uniós állampolgárok szerbiai földvásárlása elé?

— A módosítás lényege az, hogy uniós állampolgár akkor vásárolhat termőföldet Szerbiában, ha legalább tíz éve itt él…

* Életvitelszerűen?

— Igen, életvitelszerűen az adott kataszteri község területén, ahol a földet venni szeretné. Legalább tíz éve aktív státussal rendelkező gazdasága van, megfelelő eszközökkel, gépekkel, legalább három éve műveli azt a területet, amelyet meg szeretne vásárolni. Ez esetben is legfeljebb két hektárt vehet. Emellett az államnak elővásárlási joga van. Ezzel ellehetetlenült az uniós állampolgárok földszerzése — hangsúlyozta Fremond Árpád.

* Miért támogatta a VMSZ?

— Azért, mert megfelel annak az álláspontnak, amelyet évek óta képviselünk. 2013 végén beszéltünk először a képviselőházban arról, hogy négy évünk van arra, hogy megpróbáljunk valamit tenni a termőföldjeink megvédése érdekében. Amikor az állami földek bérleti jogát szabályoztuk, akkor elfogadták azt a módosítási javaslatunkat, hogy csak azok pályázhassanak, akik három éve az adott kataszteri község területén élnek, és gazdaságuknak három éve aktív a státusa. Állami földet pedig csak az a kistermelő vehet, akinek harminc hektártól kevesebbje van, és öt éve az adott kataszteri községben kell élnie, hogy egyáltalán pályázni tudjon. Ezeket a szigorításokat a VMSZ javasolta. Ezzel az állami földeket megvédtük. A mostani törvénymódosítás, amely kizárólag a magántulajdonban levő földek eladására vonatkozik, hasonlóakat tartalmaz.

* Lett volna érdeklődés uniós állampolgárok részéről?

— A jelenségtől tartani kell, mert nem mindegy, hogy valaki az Európai Unióban 20 000-25 000 eurót ad egy hektár földért, vagy mindössze 5000-7000-et Szerbiában.

* EU-kompatibilis ez a módosítás?

— Elküldték az EU számára a tervezetet, az elkövetkező időszakban meglátjuk, milyen reakciók lesznek. Nekünk elsősorban a hazai termelőkre kell koncentrálnunk, és arra, hogy megvédjük a mi természeti kincsünket.

* Csak az uniós állampolgároktól kell megvédeni a földet?

— Az elmúlt időszakban sok kritika fogalmazódott meg, hiszen államközi megállapodás jött létre az Egyesült Arab Emírségekkel, ami minden törvényt felülír. Akkor ellenzékben voltunk, az egyezményt nem támogattuk, és a jövőben sem támogatnánk hasonlót. Szerencsére nincs jele, hogy ilyen egyezmények napirenden szerepelhetnének.

* A mostani szigorítás csak természetes személyekre vonatkozik. Mi a helyzet a jogi személyekkel? 

— Jogi személyek esetében húsz-huszonöt éve ugyanazok a feltételek, a magánosítás idején is ezek voltak életben, vásároltak olyan cégeket, amelyek tulajdonában termőföld is volt. Ez egy olyan félelem, kritika, amelyet az ellenzék folyamatosan felhozott, akkor viszont, amikor ő volt hatalmon, semmit nem kezdett vele. Egyébként, aki akart, a 2000-es évek elején már megjelent, ezek a külföldi cégek itt alapítottak vállalatokat, itt adóznak, és itt foglalkoztatnak embereket.

* Mennyi szerbiai termőföld van idegen kézben?

— Ez a jelenlét elenyésző ahhoz képest, hogy a hazai nagymágnások és a hazai nagycégek kezében hány ezer hektár van. Emellett szorgalmazzuk a mielőbbi természetbeni vagyon-visszaszármaztatást, hogy a földek visszakerüljenek a jogos tulajdonosokhoz. És a súlyos aszálykárokra is felhívtam a figyelmet, a miniszter pedig azt mondta, folyik a felmérés, és készül az intézkedéscsomag.