You are here

Interjú Tomik Nimróddal, a VMSZ topolyai szervezetének új elnökével

Tomik Nimród okleveles történész, közösségünk aktív társadalmi mozgatórugója, sikeres mezőgazdász és vállalkozó. A Vajdasági Magyar Szövetség topolyai szervezetének új elnöke, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnöke 2014 óta, és a Topolyai Gazdakör alelnökeként is igyekszik az élet napsütéses oldaláról megélni a mindennapi kihívásokat, és ebben családja – két kislánya és a felesége – támogatását is élvezi. Vallja: csak jókedvvel érdemes bármibe belefogni, mert annak van hosszú távú eredménye.

– Több generációs topolyai családban születtem 1980-ban, a kilencvenes évek káoszában a családom átköltözött a magyarországi Madarasra, ezért csak az általános iskola 7. osztályáig jártam itthon iskolába. Édesapámnak hazahúzott a szíve, és hamarosan visszaköltözött.

Baján jártam középiskolába, és itt körülbelül 3 évig cukrászként is dolgoztam. 2008-ban szereztem oklevelet a Szegedi Bölcsészkaron történelem-magyar szakon. Időközben megismerkedtünk, majd összekerültünk a párommal, szemünk fénye a két kislányunk, Eszter 9, Enikő pedig 5 éves az idén – kezdte bemutatkozását Tomik Nimród.

Szegedi évei alatt hogyan képzelte el a jövőjét?

– Igazából már akkor sem az volt a célom, hogy kint maradjak, és miután Anikóval megismerkedtem, egyértelművé vált, hogy nekem itthon a helyem. Abban az időben kaptam több állásajánlatot, tanítottam például a község iskoláiban is. Egy idő után bevonzott magához a mezőgazdaság, ami egyébként a tágabb családunknak – édesapámnak és a bátyámnak is – az egyik fő tevékenysége.

Mennyire lehet összehangolni a mezőgazdasági tevékenységet a társadalmi szerepvállalással?

– A mezőgazdaságot akkor lehet sikeresen művelni, ha az ember nincs teljesen magára utalva. A családban egy vágányon, de mindenki a saját területére összpontosítva végzi a dolgát. A mezőgazdaság szerencsére nem annyira köti le az embert, mint, mondjuk, egy fix munkahely, ezért jut időm másra is. Amikor hazajöttem, igyekeztem kihasználni a korábbi kapcsolataimat, ezt a több nagyszerű embert tömörítő Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság tekintetében is tudom kamatoztatni. A Topolyai Gazdakör körülbelül hat éve alakult újjá, és igazán nagyszerű, hogy itt is nagyon jó társaság jött össze, vagyis értelmes emberek, akik a jó cél érdekében értékes dolgokat tudnak létrehozni. A korabeli cikkek szerint a szervezetünket több mint 120 évvel ezelőtt alapították azok a gazdálkodók, akiknek az utódai ma is meghatározó személyiségei a mai gazdakörnek, a mi családunk mellett többek között a Kisimrék, Hajtmanok, Palusekek.

A Vajdasági Magyar Szövetség topolyai szervezetének elnökeként milyen irányba képzeli megvalósítani céljait, illetve a szervezet tevékenységét?

– Számomra a helyi politizálás jelent csak kihívást, nem tervezem tartományi vagy szélesebb körben kibontakozni. Az a célom, hogy megmozgassam a topolyai tagságot, hogy szívesen járjanak azokra a gyűlésekre, ahol jól is érzik magukat, mert pozitív hozzáállással könnyebben tudunk valami értékeset létrehozni. Jelenleg az egyik legnagyobb kihívása a topolyai szervezetnek az aktív utánpótlás kinevelése.

Úgymond, kiöregedett az ifjúsági szervezetünk, illetve sokan el is költöztek Topolyáról. Felvettem a kapcsolatot néhány felsőfokú végzettségű fiatallal, akik itt élnek, és van bennük hajlandóság bulit vagy más megmozdulást szervezni. Nincsenek sokan, de ha már pár fiatal hajlandó együtt gondolkodni, akkor sok mindent elérhetnek.

Fontos még, hogy a szomszédos községek tapasztalataira, a tanácsaikra is tudjunk építkezni, hiszen a régióban – határoktól függetlenül – szinte ugyanazokkal a gondokkal állunk szemben.

Az itt élő emberekből nagyon sok pozitív energiát elszív az a tény, hogy az ifjúság túlnyomó hányada nem a mi vidékünkön látja és tervezi a jövőjét. Mi jelenthet reményt?

– Talán az jelent reményt ebben a jelenlegi helyzetben, hogy ha egy vállalat a jövőben meg akarja tartani a jó munkaerőt, akkor tisztességesen meg kell majd fizetnie, és meg is kell becsülnie emberileg is. Ezt a személyes tapasztalataim alapján mondom.

Vidékünkre korábban jellemzőek voltak a ma már eltűnőben levő kisgazdaságok. Milyen megoldást lát ezeknek a családoknak a helyzetére?

– A szemléletváltás jelentheti itt is a megoldást, persze csak azok számára, akik hajlanak rá. Ma már nem fizetődik ki kis területen mezőgazdasággal foglalkozni.

Az idősebbek számára, akik már nem akarnak újba fogni, megoldás lehet, ha kiadják a földjüket bérbe. A rugalmasabb fiatalok pedig bátran forduljanak a gyümölcstermesztés vagy a konyhakertészet felé, hiszen jelenleg több pályázat is ezt igyekszik támogatni – hallottuk Tomik Nimródtól, a Vajdasági Magyar Szövetség topolyai szervezetének elnökétől, aki a rövidesen sorra kerülő helyi közösségi választásokra készülve igyekszik friss lendületet vinni a szervezet tevékenységébe.

Szerző: 
Magyar Szó, K. P. D.