Ugrás a tartalomra

Igazi közösségépítő ember volt

Dr. Szöllősy Vágó Lászlóra emlékeztek a Lányi Ernő IME-ben

Dr. Szöllősy Vágó László elsősorban népművelőnek tartotta magát, mert ez a fogalom tudta csak felölelni mindazt, amivel élete során foglalkozott. Vasárnap a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületben rá emlékeztek: ezen a napon lett volna a 77. születésnapja, és vasárnap volt napra pontosan 7 hónapja, hogy elhunyt.
– A Kárpát-medencében mindenütt ismerték dr. Szöllősy Vágó László nevét. Egész életében a nemzete kulturális felemelkedését szolgálta. Felesége,Veronika mindenben társa volt – így vezette be Miklenovics Aranka, a művelődési egyesület művészeti vezetője az Akiket szeretett, akik szerették című emlékműsort. Elsőként gyermekei, Szöllősy Vágó Janka és János idézték fel édesapjuk emlékét. Janka elmondta, hogy azt hitte, ők egy átlagos család, János pedig azt, hogy kisgyermekként azt érzékelte, apja mindenkire nagyon sok időt, energiát, szeretetet fordít, gyerekeire pedig kevesebb idő jut, mint amennyit ő, a kisfia szeretett volna, és azt is vázolta, hogyan jutott el ifjú felnőttként addig, hogy megértette apja életcélját, és meg is szerette mindazt a tevékenységet, amellyel foglalkozott. Dr. Nagy Kornél a magyarkanizsai éveket idézte, amikor a Kodály zeneegyesületben a szimfonikus zenekarban Laci bácsi fuvolán, harsonán játszott, később karmester lett, szólamokat írt, szervezett, igazi közösségépítő ember volt. Szöllősy Vágó a 70-es évek közepétől a kilencvenes évek elejéig a

Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében dolgozott, ezt az időszakot Valihora István idézte fel. Szöllősy, Gombás Gabriella és ő közösen megírták például a Zabavári történeteket, amelyben a pártvezetőség nagy lakomáit pellengérezték ki, más alkalommal pedig a politikai beszédek közhelyeit figurázták ki. S a szerkesztőség több munkatársa tagja volt a Szöllősy Vágó alapította Galagonya együttesnek. Soós János és Mária a Népkör Művelődési Egyesületben ismerkedett meg a Szöllősy Vágó házaspárral, ők négyen alkották a Ballangó együttest, amelynek több mint 700 fellépése volt, fáradhatatlanul járták a dél-bánáti, nyugat-bácskai falvakat, s nemcsak a Kárpát-medence számos pontján, hanem még Lengyelországban is felléptek. Szöllősy Vágó László húsz évig volt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára, Dudás Károly, a szövetség elnöke idézte fel az együtt töltött évtizedeket, azt, hogy Szöllősy Vágó volt az, aki az 1952-es rendezvény mintájára megálmodta a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokat, a kórustalálkozót, a színjátszó találkozót... Dudás Károly fontosnak tartja, hogy a VMMSZ alapítson egy díjat, amely Szöllősy Vágó László nevét viseli majd. Sutus Áron gyerekként citerázni tanult Laci bácsitól, majd évekig a VMMSZ-ben mellette dolgozott. Egy megható, megkapó alkalmi írással emlékezett Szöllősyre. Az emlékezők között volt Kálóczy Katalin, aki két éve egy életútinterjút készített Szöllősy Vágó Lászlóval.

Szerző (Forrás)
m.k. , Magyar Szó
Többi hír