You are here

És nemcsak könyv, hanem valóban rengeteg minden.

Magam sem hiszem el, ha nem látom, mennyi áru fér egy könyvesbolt polcaira. Főleg úgy, hogy a több ezer terméket kínáló, hangulatos üzlet egyáltalán nem látszik zsúfoltnak. Éppen ellenkezőleg: rendezett, vidám, hangulatos, van benne valami egyedi báj. Akárcsak a nevében: Lilás.

Zombor központjában üde, kis színfolt a Lilás. Szlákó József és felesége, Angéla családi vállalkozása a napokban ünnepelte huszadik születésnapját. Története jól példázza, hogyan kell észrevenni az újabb és újabb kínálkozó lehetőséget, és megragadni. Érdekes hasonlattal élt József: azt mondta, a vállalkozólét olyan, mint a kacsalábon forgó kastély — úgy tűnik, egylábú, közben ott van a másik is, csak éppen felhúzva, lépésre készen, vacillál, merjen-e egyet előre lépni...

— Húsz évvel ezelőtt mindketten a Forum könyvkereskedésben dolgoztunk. Ezt úgy indítottuk be, hogy egy ideig be volt zárva, pedig ez számított az egyetlen könyvkereskedésnek, ahol könyvet, annak idején lemezt és kazettát lehetett venni. Kaptam egy ajánlatot, hogy vegyük át, de mondtam, nem értek hozzá, sohasem foglalkoztam kereskedelemmel. Aztán mégis... Akkor már együtt jártunk Angélával, így az első naptól fogva ketten vezettük a kereskedést — idézte fel a kezdeteket József.

— Én gyógyszerészetre jártam, ő pedig tanítónak tanult — teszi hozzá Angéla. — A könyveket mindketten nagyon szeretjük, és az emberekkel való kommunikációt, a tanszereket is. Amikor a Forum üzletét már nem bővíthettük tovább, felvetettem, hogy nyissunk egy saját könyvkereskedést.

Akkor már benne voltunk ebben a munkában, tapasztalattal a hátunk mögött, viszont azokban az években, 1998-ban — a katasztrofális gazdasági helyzet ellenére — mégis belevágtunk. Úgy gondoltam, ha már csináljuk, legyen a sajátunk!

Viszont könyvekből, főleg magyarokból sem akkor, sem most nem lehet megélni, így egyre bővült a kínálat — mesélik. — Egy kicsit érdekes a helyzet, mert a vevők elvárják, hogy legyen, de a kereslet nem túl nagy. A magyar könyvekre gondolok, a szerb nyelvűekkel más a helyzet. Ami a magyar kiadványokat illeti, harminc kiadóházzal dolgozunk együtt, köztük természetesen a Forummal is.

Topolyán van egy házaspár, mely Magyarországról hoz be könyveket — velük is együtt szoktunk működni, meg szükség esetén az újvidéki Atlantis kiadóházzal, melynek érdekes könyvei vannak, főleg gyerekeknek, és mi is ebben az irányban gondolkodunk.

Azt nem sikerült kiderítenem, mennyi magyar könyvet tudnak egy héten eladni. Vendéglátóim szerint így nem érdemes felmérni, hiszen a magyar gyermekkönyvek főleg az ünnepek előtt kapósak, karácsonykor, húsvétkor. Hozzáteszik, sokkal több szerb kiadvány fogy, arányaiban is. Ha könyv, akkor persze tankönyv is — ez biztosan kell. Viszont az utóbbi években sajnos egyre kevesebb...

— A szerb és a magyar iskolák is vásárolnak tőlünk tankönyveket, nemcsak Zomborban, hanem Apatin és Hódság egy részén is. Viszont az utóbbi időben Vajdaság-szerte az a gond, hogy nagyon kevés a gyerek. Azért beszélek erről, mert ez szorosan összefügg a könyvek eladásával.

Doroszlón már nem lesz felső osztály, Szilágyin már jó néhány éve nincs, egyre kevesebben és kevesebben lesznek — sorolja József. — Terjeszkedhetnénk tovább, mivel a fiunk egy olyan szoftvert készített, amely lehetővé teszi, hogy hajszálpontosan és majdnem gombnyomásra csináljunk mindent, ezért is tudjuk itt, Zomborban úgy megszervezni a rendelést és a tankönyvcsomagok átvételét, hogy most már nincsenek végeláthatatlan sorok, mint azelőtt.

Amikor bejön a vevő, meglepődik ezen.

Nálunk az a szabály, hogy ha betér a vásárló, és azt mondja például, hogy matematikakönyvet kér, akkor előbb azt kérdezzük meg, hogy melyik iskolába, melyik osztályba lesz. Az adatbázisunkból ugyanis pontosan tudjuk, hogy melyik iskola melyik tanára mit kér. A nagy roham idején kibéreljük a horvát kultúrotthon nagytermét, mely itt van az udvarban, és a tankönyveket ott forgalmazzuk.

Olyankor még többen vagyunk, az ifjúsági szervezet közvetítésével kisegítőket is felveszünk, illetve a gyerekeink is beállnak a pult mögé, a párjukkal együtt — bár most már ők is mindannyian dolgoznak, úgyhogy az idén ez nem aktuális...

Azt hiszem, ebben vagyunk mi különösek. A felelősség a miénk, hiszen szeptember 1-jére a tankönyveknek ott kell lenniük a diákoknál, bárhogyan szervezzük is — magyarázzák egymást kiegészítve. 

* Lesz kinek továbbadni a Lilást? 

— A fiunk és a lányunk gyerekkoruk óta segítettek nekünk. Szerintem valamilyen formában lesz ennek folytatása. A fiunk Prágában él, ott dolgozik, viszont programokat készít nekünk, s ezáltal hozzájárul a vállalkozásunk fejlődéséhez. A lányunk tavaly is velünk dolgozott a szezonban. Mindketten a szívükön viselik a Lilás sorsát.

A lányunk valamelyik nap mondta, hogy mindenképp szeretné valamilyen módon folytatni. Ő most Szegeden él, valószínű, hogy ez a jelenlegi forma nem lesz működőképes, de hát a jövő nem is erről szól. Az internet egyre inkább teret hódít, az emberek kényelmesebbek.

— Valamilyen módon már próbálkozunk ezzel, van egy bemutatkozó weboldalunk, ezt szeretnénk továbbfejleszteni. A Facebookon is ott vagyunk, egy kis képpel, szöveggel, nem szeretnénk túl sokak lenni, de azért fontos, hogy az emberek tudják, mi is létezünk — meséli Angéla.

— Volt egy elképzelésünk, öt-hat évvel ezelőtt elkészítettünk egy webshop oldalt, de végül semmi sem lett belőle. Ez talán az én hibám volt, mert ez nem egy egyszerű munka, még egy embert követel, nem is volt tökéletes, és mivel úgy éreztem, hogy ez így nem lesz jó, leállítottuk, mert egyébként azt vallom, hogy jobb valamit nem csinálni, mint rosszul. Viszont valószínűleg ez lesz az egyik következő lépés... — vette át a szót József.

— Mindig újítunk. 2010-2011 óta fénymásolunk, akkor költöztünk ebbe a nagyobb üzletbe, és eldöntöttük, hogy jó, akkor most bővítünk. És persze, ami még ehhez társul, spirálozás, borítók készítése... Három évre rá vettünk egy gépet fiskális termoszalagok gyártására, hátul, az udvarban kapott helyet a termelőrészlegünk.

Az elmúlt év folyamán sikerült a Prosperitati segítségével újabb gépet vásárolnunk, ezáltal gyorsabban, minőségi terméket készítünk, emellett pedig a szalagok hátlapjára különféle reklámokat, üdvözleteket is tudunk nyomtatni. Majd tovább gondolkoztunk, hogy mit lehetne még csinálni.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél sikerült támogatást nyernünk, abból újabb gépeket vettünk, ezekkel lehet csészére, pohárra, tányérra nyomtatni, illetve nagyméretű képeket és plakátokat is tudunk készíteni. Megérte ez a lépés, legalábbis reméljük — zártuk a beszélgetést Szlákó Józseffel és Angélával.

Ha Zomborban járnak, ne hagyják ki a Lilást!

A könyveken és a tankönyveken kívül tanszert, irodai eszközöket és kellékeket, valamint ajándéktárgyakat is árulnak a Lilásban. Ám a kis- és nagykereskedés mellett a szolgáltatás felé is nyitottak.

Szerző: 
Hét Nap, Fehér Márta