A csapatjáték a nyerő

Az elmúlt időben forrongás tapasztalható a vajdasági magyar politikai színtéren, a Vajdasági Magyar Szövetség tisztségviselői egymásra mutogatnak, fegyelmi eljárás indul Varga László ellen, aki a pártfegyelemmel szembemenve kiteregette mindazt, amivel nem ért egyet a felmerülő kérdésekkel kapcsolatban. Miavecz Béla temerini közjegyző, a történelmi VMDK volt tagja és a VMSZ temerini szervezetének alapítója, régóta politikai vizeken evez. Miavecz urat a legújabb vajdasági magyar politikai fejleményekről, a párton belüli érvényesülés titkairól és az Európa Kollégiumról faggattuk. Mi a jobb a vajdasági magyarok szempontjából, ha egy erős párt képviseli őket, vagy ha több kisebb párt harcol a jogaikért? – Egy párt életében a legfontosabb dolog a párt elfogadtatása a választókkal, ez így működik mindenhol a világban. Soha nem éltem a politizálásból, azért léptem be a politikába, hogy tudásom szerint közösen tegyünk valamit a vajdasági magyarságért. Sokakban felvetődik a kérdés, hogy mi a jobb, több magyar párt, vagy egy erős. Én úgy gondolom, hogy nincs azzal semmi gond, ha több vajdasági magyar párt politizál, az lenne a gond, ha csak egy lenne. A választásonkénti megmérettetés nagyon jó dolog, és az egyedüli fokmérője annak, hogy kinek mennyi a támogatottsága. Én úgy gondolom, hogy a VMSZ az eddigi politizálása során nem játszotta el a bizalmat. Az utóbbi hónapokban a VMSZ körül forr a víz, belső nézeteltérések keletkeztek, mi az oka ennek, nincs pártfegyelem, vagy talán más valami áll mögötte? – Párton belül létezik egy statútum, van szabályzat, működési szabályzat, minden tagnak kötelessége a pártfegyelemhez tartania magát. Én úgy gondolom, hogy a VMSZ egy kimondottan demokratikus párt, mivel tagságában a vajdasági magyarság minden rétege képviselt. Azt állítom, hogy soha senki – a VMSZ helyi szervezetétől kezdve az elnökségig vagy a tanácsig – nem volt akadályozva, hogy párton belül elmondja a véleményét, viszont minden pártban felelniük kell azoknak, akik pártonkívüli tevékenységükkel a saját pártjuk ellen tevékenykednek, burkoltan vagy nyíltan. A párton belül mindenki elmondhatja a véleményét, csak az a kérdés, hogy el tudja-e fogadtatni a véleményét, álláspontját a többséggel, a többséget pedig a párttagok és a pártvezetés képezik. Én az elmúlt időben nem nagyon hallottam különvéleményeket, építkezésre alkalmas, közösségileg elfogadható javaslatokat. Aki a párt támogatásával vezetői pozícióhoz jut, annak kutyakötelessége a pártfegyelmet betartani, és elsősorban a saját szavazóbázisát megbecsülni, valamint szolgálni a vajdasági magyar szavazókat. Azok, akik most lázadoznak a pártban, álombeli munkahelyekhez jutottak a pártnak köszönhetően, és most ellene fordultak. Nem azért került oda valaki, mert ő a csúcsértelmiség, vagy mert ő a nagy szakértő. Egy pártban nem az a döntő, hogy ki a nagy egyéniség, hanem az, hogy ki az, aki a párton belül a közösség érdekében tud dönteni, és aki el tudja magát fogadtatni. Akkor az a legfontosabb egy párttag számára, hogy csapatjátékos legyen? – Igen, és el kell fogadnia, hogy van csapatkapitány. A csapatkapitány az a mindenkori pártelnök. A csapatkapitány csapata az elnökség, valamint a tanács. Senkit sem hatalmaz fel egy pár év politizálás arra, hogy kiemelkedő szakértőnek érezze magát, és arra sem, hogy sértődött legyen akkor, ha a véleményét a párton belül nem tudta elfogadtatni. Nem mondhatja azt, hogy a pártom nem hajlandó erre vagy arra, vagy hogy hiába mondtam nekik, és akkor közleményekkel fordul a közvéleményhez. Senki sem mondhatja csak úgy magára, hogy „csak én vagyok értelmiségi”, ez nagyon bántó a többiekre nézve, az ilyen emberek nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, mert minden úton-módon kiemeltnek érzik magukat, és ki szeretnék magukat emeltetni a közösséggel csak annak alapján, hogy magukat csúcsértelmiséginek minősítik. Egy pártban mindig van belső ellenzék, azért léteznek a gyűlések, hogy ott összeszedjék a csapatokat, és akinek erősebb a csapata, az van hatalmon. A VMSZ-ben néhány hónappal ezelőtt választási konferenciát tartottunk, az lett volna a legsimább dolog, hogy elnökjelöltet állítson az a néhány ember a VMSZ-ben, akik lázadoznak, és párton belül megméretkezzenek, de ez nem történt meg. Ugyanezek az emberek támogatták az elnökjelöltet, még fel is szólaltak, hogy támogatásukról biztosítsák Pásztor Istvánt, aki az egyetlen jelölt volt. Én bizonyos árulásnak tartom azt, amikor valaki a magyar szavazatoknak és a pártnak köszönhetően – és nem a diplomájának köszönhetően – komoly, hihetetlen jó pozícióba kerül, és néhány év után egyszerűen elfelejti azt, hogy miért került oda. Ön az Európa Kollégium megépítésének a kezdeményezője, nem volt egyszerű összehozni, de végül is sikerült. – Amikor egyetemre jártam Újvidéken, akkor még gólyabált sem szerveztek, a magyar egyetemisták szétszórva éltek, én csak a Jogi Karra járó magyar egyetemistákat ismertem meg, de a többi értelmiségi fiatallal nem ismerkedtem meg. Az Európa Kollégiumról az ötlet akkor született, amikor én még dél-bácskai és szerémségi elnök voltam, az 1995 körül lehetett. Az ötletemet bemutattam a körzeti elnökségnek, és óriási meglepetést keltett, hogy egy tiszta magyar egyetemista kollégiumot szeretnék kieszközölni. Sok magyar is azt mondta az elején, hogy ez nagyon rossz ötlet, csak egy álom. Ennek ellenére nagyon jó csapatban voltam, amelynek tagja volt többek között Bunyik Zoltán, Galambos László, Erdély Lenke, és ezek az emberek felvállalták a kollégium megvalósításának az ötletét. A legnagyobb gond akkor az volt, hogy hol építsük meg, hiszen nincs ingatlanunk, egy megfelelő telek egymillió euróba került. Beszéltünk a református püspökkel is, ő is odaadta volna a telket, de az sokkal kisebb volt a katolikus egyház telkénél. Időközben megalapítottuk az Európa Alapítványt, majd a katolikus egyháztól Pénzes püspök úr ideajándékozta a katolikus egyház telkét. Először csak 150 személyes kollégium volt tervben, de akkor Bunyik Zoltán az elnökség és az én tudtom nélkül a tartományi kormány ülésén megemelte 350-re, így lett az Európa Kollégiumból ekkora épület. Az anyaország adta az első pénzösszeget a tervek kidolgozására, majd a legnagyobb részét a Nagyberuházási Alap pénzelte, természetesen a VMSZ-nek köszönhetően, amely nélkül annak idején nem volt meg a demokratikus többség a tartományi parlamentben. A Magyar Nemzeti Tanács ebbe már csak akkor kapcsolódott be, amikor protokollt kellett aláírni a tartományi kormánnyal, a munka nagy részét az Európa Alapítvány és a VMSZ vitte végbe. Meg kell jegyezzem még egyszer, hogy a püspök úr ajándéka nélkül nem lett volna Európa Kollégium.