You are here

Deli Andor: A horvát program egyik sarkalatos pontja a bővítés

Horvátország a napokban átvette Finnországtól az uniós elnökséget. Az ebből az alkalomból szervezett zágrábi ünnepségről tudósító nemzetközi sajtó fontosnak tartotta kiemelni, hogy a rendezvényen már új arcok képviselték az Európai Uniót, méghozzá egy meglehetősen nehéznek ígérkező ciklus kezdetén. „Össze kell szoknia az új brüsszeli csapatnak, miközben haladniuk kell a Brexittel, és kezelniük annak minden következményét, továbbá nem kizárt az Unió keleti bővítése sem, amely előkelő helyen szerepel a horvát vezetés tervei között” – hangsúlyozta tudósításában az Euronews. A hírportál Andrej Plenković horvát miniszterelnököt is idézte: az elnökség megkoronázza Horvátország történelmének legutóbbi szakaszát.

Arról, hogy mit hozhat Szerbia számára a horvát elnökség, valamint a csatlakozás modalitásának az átalakításáról és a kilátásba helyezett újabb időkeretről, továbbá Miroslav Lajčák nyugat-balkáni különmegbízottá való esetleges kinevezéséről Deli Andor európai parlamenti képviselő nyilatkozott lapunknak.

Mit várhat Szerbia a horvát elnökség időszakától, tekintettel arra, hogy Horvátországgal továbbra sem ápol felhőtlen kapcsolatokat?

– Horvátország 2013-ban csatlakozott az Európai Unióhoz és most kapott először lehetőséget arra, hogy az EU Tanácsának soros elnöke legyen az elkövetkező fél évben. Egyértelmű érdeke a horvát kormányzatnak, hogy sikeres legyen a kitűzött programpontok és prioritások megvalósításának tekintetében, hiszen a sikeres uniós elnökség nemcsak egyfajta presztízskérdés, hanem kihatással van egy adott tagállam megítélésére, illetve politikai befolyására. A horvát program egyik sarkalatos pontja a bővítés, azaz ennek a holtpontról való kimozdítása. Mivel a bővítési politika több mint két ország kétoldalú kapcsolata, bízom abban, hogy a horvát vezetőség is így fog tekinteni erre.

Andrej Plenković kifejtette, hogy reményei szerint a májusi zágrábi EU-csúcson nemcsak a nyugat-balkáni országok csatlakozásának új metodológiája kerül elfogadásra, hanem ezeknek az országoknak a vonatkozásában újabb időkeretet határoznak meg az uniós vezetők. Mit hozhat érdemben egy újabb időkeret, hiszen ilyen már a múltban is volt, vagy ezt már az új metodológia függvényében kell értékelni?

– Nagyok az elvárások a zágrábi csúccsal kapcsolatban, sőt, néha olyan érzésem van, hogy egyesek mindent erre az egy lapra tesznek fel. Ugyanakkor még nagyon sok az ismeretlen tényező és még több a tennivaló a terepen. Az új összetételű Európai Bizottságnak az elkövetkező hetekben kell előállnia egy új javaslattal. A Várhelyi Olivér biztos által irányított munkacsoport olyan megoldásokon dolgozik, amelyek egyrészt eloszlatják a francia és a holland kételyeket, ugyanakkor növelni tudják a tárgyalási folyamat hatékonyságát. Minden valószínűség szerint nem fogják egy kalap alá sorolni a már tárgyaló Szerbiát és Montenegrót az integrációs tárgyalásokat még meg sem kezdő Albániával és Észak-Macedóniával, vagy a tagjelölt státusszal sem rendelkező Bosznia-Hercegovinával és Koszovóval. Tehát több vágányon haladnak majd a dolgok, ami miatt nem lesz egyszerű, de nem is reménytelen. Az időkeret meghatározásáról, vagy annak újraszabásáról azonban csak mindezeknek az új elemeknek az ismeretében lenne méltányos beszélni.

Nem hivatalos sajtóértesülések szerint Miroslav Lajčák kinevezésével az EU egy új tisztséget emelhet be rendszerébe, a nyugat-balkáni különmegbízott tisztségét. Vannak-e értesülései ezekkel a hírekkel kapcsolatban? Milyen érdemi hozadéka lenne az említett tisztségnek, részben annak tükrében, hogy az USA-nak már van nyugat-balkáni különmegbízottja, de a Belgrád–Pristina párbeszédért felelős különmegbízottja is, mégis túlzás azt állítani, hogy ennek lett volna bármi hozadéka.

– A külpolitika malmai lassan őrölnek és sok bennünk a szimbolikus gesztus, amelyeknek azonban nagyon is valós politikai üzenetei vannak. Magyarán, az USA által kinevezett tisztségviselők a konkrét megbízatásukon túlmenően egyfajta jelzés voltak az EU irányába, miszerint: látjuk, nem vagytok a helyzet magaslatán és úgy gondoljuk, (ismét) szükség van az amerikai segítségre. Erre volt egyfajta reflexreakció, hogy az EU-nak is lesz saját különmegbízottja. Egyébként erről azóta nem hallani semmit, teljes a csend, senki sem emlegeti a különmegbízottat.

A Belgrád–Pristina párbeszédben több mint egy éve nem történt semmi. Értékelése szerint mit tett eddig az EU a felek holtpontról való kimozdításának érdekében, illetve lehetőségében áll-e egyáltalán, hogy érdemben befolyásolja ezt a folyamatot?

– Sajnos az EU az elmúlt időszakban nem igazán volt a helyzet magaslatán, ezt támasztja alá az előző kérdésére adott válaszom is az amerikai megnyilvánulások kapcsán. Az EU-nak nem sikerült feloldania a Koszovó által kirótt vámok kérdését sem, annak ellenére, hogy egyértelmű volt, hogy a szerbiai áruk diszkriminációja teljesen ellentétes minden érvényben lévő régiós szabadkereskedelmi egyezménnyel, mint amilyen például az EU által is támogatott CEFTA. Persze a helyzetet nem tette egyszerűbbé az sem, hogy tavaly Koszovóban választásokat is tartottak, most pedig éppen Szerbia készül választásokra és a kormányok választási időszakban nem folytatnak lényegi tárgyalásokat. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy 2020 jelenthet áttörést, ha a kampányok idejét követően elkezdődnének a lényegi egyeztetések. Az új uniós Bizottság részéről is hangzottak el olyan megnyilvánulások, melyek szerint szeretnének áttörést elérni az idei év folyamán.

 

Szerző: 
Magyar Szó, Pesevszki Evelyn