Az eredményes munka alapfeltétele

A Szerbiai Képviselőház tíz nappal ezelőtt elfogadta a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását és kiegészítését. Ezzel a jogszabállyal egyidejűleg a kisebbségi kerettörvényről, a hivatalos nyelv- és íráshasználatról, valamint az anyakönyvekről szóló törvények módosítását is megszavazta a képviselőház. A megejtett módosításokról, illetve jelentőségükről mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilatkozott lapunknak.

A törvényhozás milyen mértékben foganatosította a nemzeti tanácsok koordinációja által megfogalmazott, hétpontos észrevételt?

– Jelentős mértékben, hála annak a találkozónak, amelyen Ana Brnabić kormányfő, valamint az illetékes minisztériumok és a nemzeti tanácsi koordináció képviselői vettek részt, mielőtt még a kormány elfogadta volna a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának javaslatát, továbbá a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői által beterjesztett módosítási javaslatoknak, amelyek szintén elfogadásra kerültek.

Az eddig hatályos törvényes szabályozáshoz képest melyek a legjelentősebb változások, amelyeket a törvénymódosítással foganatosítottak?

– A nemzeti tanácsok nem az alkotmánybíróság által javasolt módon kerültek definiálásra, tehát nem mint „nem állami testületek”, hanem mint a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogának megvalósítását szolgáló és segítő szervezetek.

Azzal a megfogalmazással pedig, hogy a nemzeti tanácsok tagjai kötelesek részt venni a nemzeti tanács munkájában, az eddigi gyakorlathoz képest erősödik testületi és közéleti státusuk.

Testületi tagságuk továbbra sem összeférhetetlen a politikai pártokban való tagsággal és részvétellel, sőt még a pártfunkciókkal sem, ám a nemzeti tanácsban betöltött tisztség (elnöki és végrehajtó bizottsági) összeegyeztethetetlen bármelyik pártban betöltött vezetői tisztséggel. A közvita egyik legnagyobb eredménye az, hogy a nemzeti tanácsi tagság nem összeférhetetlen a nemzeti tanács kiemelt jelentőségű és társalapított intézményeinek igazgatási szerveiben betöltött funkcióval. Ennek köszönhetően vált lehetővé, hogy azok a személyek, akik egy-egy nemzeti tanács csúcsintézményének az élén állnak, és akik a legtöbbet tehetnek a kisebbségi oktatásért, kultúráért, tájékoztatásért és hivatalos nyelvhasználatért, egyidejűleg a nemzeti tanács tagjai is lehetnek. A törvény értelmében az összeférhetetlenség veszélye még akkor sem áll fenn, ha a nemzeti tanács olyan pályázatokról, támogatásokról és finanszírozásról dönt, amelyekben az említett intézményvezetők közintézményei érintettek. A nemzeti tanácsi vagyon sorsának rendezése is kedvezően alakult, hiszen a nemzeti tanácsok megszűnése esetén az anyaországi és egyéb adományokból származó ingó vagyontárgyak és ingatlanjavak nem kerülnek állami tulajdonba, ehelyett a nemzeti tanács által meghatározott, a kisebbségi nemzeti közösséget szolgáló szervezet tulajdonába kerülnek. A kiemelt jelentőségű oktatási intézményeket sikerült megfelelő módon újrafogalmazni, ezzel összhangban pedig a nemzeti tanácsok visszaszerezték azt a jogosultságukat, hogy javasolják az önkormányzatot képviselő három iskolaszéki tagot. A kiemelt jelentőségű művelődési intézmények definiálása is elfogadhatóvá vált már a közvita során, ezzel pedig sikerült megóvnunk intézményhálózatunkat, de megvédtük az intézményigazgatással kapcsolatos nemzeti tanácsi jogkört is a kormányfői egyeztetésnek és a módosító indítványoknak köszönhetően. Összegzésként tehát: nem csökken a nemzeti tanácsok jogköre, állami felügyeletük pedig csak olyan arányban nő, amennyire azt egy közszolgálatiságot ellátó szervezet munkájának átláthatósága és figyelemmel kísérése megköveteli és elvárja.

A Magyar Nemzeti Tanács, azaz a magyar közösség szempontjából mit emelne ki lényegi változásként? Közösségünk vonatkozásában csorbultak-e a szerzett jogok, vagy esetleg éppen ellenkezőleg?

– A Magyar Nemzeti Tanács szempontjából a szerzett jogok nem csorbultak, az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is adva lesz minden feltétel az eredményes munkához, sőt már a törvény tervezetébe sikerült korábban nem létező jogosultságokat beiktatni. Így a jövőben egy-egy nemzeti tanács például javasolhatja az oktatási miniszternek bizonyos anyaországi továbbképzések hazai elismertetését (akkreditálását). Ennek köszönhetően tovább bővülhet a tanárok anyanyelvi képzési és licencszerzési esélye. Úgyszintén javasolhatjuk az oktatási miniszternek az anyaországi és külföldi tanulmányi versenyeken szerzett díjak itthoni pontozását, ezzel is ösztönözve a továbbtanulási szándékot diákjaink körében. Ezentúl például a Magyar Nemzeti Tanács javasolhatja, hogy melyek azok a törvények, amelyeket az államigazgatási és helyi önkormányzati minisztérium köteles lesz magyar nyelvre is lefordíttatni és közzétenni. Ezzel a nemzeti tanács által eddig is végzett törvényfordítási gyakorlat jogszerűsége tovább erősödik.

Mi változik a külön kisebbségi választói névjegyzékbe való feliratkozásnak, illetve a névjegyzék frissítésének a tekintetében?

– A kisebbségi külön választói névjegyzéket az illetékes állami szervek hivatalból frissítik és naprakészen tartják, összekapcsolva az általános választói névjegyzékkel. Reméljük, hogy így megszűnik a nemzeti tanácsi választási folyamat 2014-ben észlelt legnagyobb hiányossága is. Az ezzel kapcsolatos büntetőrendelkezések olyformán egészültek ki, hogy a névjegyzék naprakész állapotának hiányát a törvény szigorúan bünteti. Ezek olyan változások, amelyeket a választópolgárok nem érzékelnek, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ne történhessen meg, hogy a szavazás napján a választóhelyen értesüljön arról bárki is, hogy mások mulasztása miatt nem élhet a szavazati jogával.

Mit tudni a nemzeti tanácsi választások kiírásának, illetve megtartásának időpontjáról?

– Az államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter még a törvény elfogadása előtt több alkalommal, egyebek között nálunk tett szabadkai látogatásakor is azt nyilatkozta, hogy a közvetlen nemzeti tanácsi választásokat legkésőbb november elejéig le kell bonyolítani. Ez azt jelenti, hogy a választásokat legkorábban július végén, illetve legkésőbb augusztus második felében ki kell írni.

Nemcsak a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosult, hanem a kisebbségi kerettörvény, a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény is. Emellett az anyakönyvekről szóló törvény módosítása is meghatározó a kisebbségek szempontjából. Ezen törvénymódosítások csokrából mely rendelkezéseket tartja a legfontosabbnak?

– Régi vágyunk teljesül ezeknek a törvényeknek a meghozatalával, hiszen mind a részarányos foglalkoztatás, mind pedig a kisebbségi választói névjegyzékre való feliratkozás leegyszerűsödik azáltal, hogy szabad akaratunkból nemzeti hovatartozásunkat ismét megvallhatjuk, ami a jövőben a kisebbségi joggyakorlás és a kisebbségi nemzeti közösségekkel szembeni pozitív diszkrimináció egyik legfontosabb eszköze lehet.

Ennek a jognak a bevezetését szolgálta az anyakönyvekről szóló törvény módosítása is. A másik jelentős változás az, hogy ezentúl a hivatalos nyelvhasználat nem kizárólag a helyi önkormányzatok szintjén, hanem annál alacsonyabb – települési – szinten is megvalósulhat. Ennek köszönhetően olyan szórványtelepüléseken is, ahol eddig nem volt mód a magyar nyelv hivatalossá tételére.

Ezeken a településeken lehetővé válik, hogy az utcanévtáblákat, valamint a közintézmények elnevezését hamarosan magyar nyelven is olvassuk, a kisebbségi jogok és szabadságjogok védelméről szóló törvény, valamint a hivatalos nyelvhasználati törvény módosításaival összhangban.