You are here

Interjú Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány ötvenmilliárd forintot hagyott jóvá a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési programra

A vajdasági magyarok olyan lehetőséghez jutottak a magyar kormánytól kapott 50 milliárd forint nagyságú összeg jóváhagyásával – amely vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési programra fordítható –, amilyen lehetőséget az elmúlt kilencven évben még soha sem kaptak. Az ötven milliárdos keretből húszmilliárd forintot nem kell visszafizetni, a másik harmincmilliárdos összeg pedig egy olyan hitelkonstrukció része, amely kedvező kölcsönökhöz ad hozzáférést. Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével arról beszélgetünk, hogy hogyan lehet ehhez a pénzhez hozzájutni, ki igényelheti, mire fordítható, mikor lesznek kiírva az első pályázatok, valamint arról is, hogy a legnagyobb vajdasági magyar párt ezen sikerének mi, vajdasági magyarok, más pártok tagjai és párton kívüliek mennyire örülünk.

Nagyon jó, hogy a vajdasági magyarság az elmúlt években jelentős támogatást kapott oktatási, művelődési, tájékoztatási célokra, de mindig ott volt még egy kérdés, az egzisztenciális ügyekben hogyan és milyen módon tud a vajdasági magyar politika, a VMSZ segíteni?

– Pontosan ezért fogtunk hozzá három évvel ezelőtt egy program előkészítéséhez, hogy erre a kérdésre is választ adhassunk. Ahhoz, hogy egy ilyen program létrejöhessen, ki kellett alakítani a VMSZ-en belül azt a mély meggyőződést, hogy a politikának, a politikában szereplőknek nem önmagukkal, nem egymással kell foglalkozniuk, hanem elsősorban azoknak a gondoknak a megoldását kell keresniük, amelyek felmerülnek azok részéről, akiknek az érdekében politizálnak. Ez vezetett el bennünket odáig, hogy ezt a programot előkészítsük úgy, hogy fel tudjuk keresni vele a magyarországi kormányt, és le tudjuk helyezni a kormány asztalára. Természetesen a magyar kormány részéről tizenöt éve folyamatos jelzéseket és biztatást kaptunk arra, hogy amiben tudnak, szakmailag segítenek, és ha a program elkészül, és a körülmények is megfelelőek lesznek, számíthatunk a támogatásukra.

Az ötvenmilliárd forint óriási összeg.

– Igen, ez egy Atlasz hegy nagyságú összeg, akkora, mint például a Tartományi Nagyberuházási Alap nyolcéves vagy Szabadka város négyéves költségvetése, hat szabadkai Népszínházat építhetnénk, több mint ezer művelődési házat újíthatnák fel belőle. Nagyon elégedett vagyok, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy boldog is, de nemcsak az összeg miatt, amelyik Atlasz nagyságú, hanem azért is, mert ez a döntés újra igazolta azt, amit az elmúlt öt évben folyamatosan tapasztaltunk, hogy a magyar kormány által kimondott mondatnak a cselekedet szintjén is van következménye. Egy mondatot könnyű kimondani, ígéretet könnyű adni, de akkor, amikor a döntést meg kell hozni, és a mögé a cselekedetet is oda kell helyezni, akkor derül ki valóban, hogy a kimondott mondat, ígéret mögött milyen szándék van. Ez az Atlasz hegységnyi lehetőség a kimondott mondat komolyságát, valóságtartalmát bizonyítja.

Sok munkát igényelhetett a program elkészítése.

– Száz embernek sok száz óráját vett igénybe, munkanapokat, hétvégéket. Óriási munka volt, ugyanis ilyet még nem csináltunk soha. Állami tisztségviselőként készítettünk hasonló programokat, országos, tartományi, önkormányzati szinten, de pártszinten, közösségként ilyet nem csináltunk. Amikor a program körvonalaiban elkészült, az utolsó egy, másfél évben rengeteg olyan lehetőség volt, ahol a dokumentumról beszámoltunk, ahol egy-egy eleméről beszéltünk és ezeknek a beszélgetéseknek köszönve ez a program csiszolódott. A programot a VMSZ készítette, de a mi filtereinken túlmenően, szakmai értelemben más filtereken is keresztül került. A program figyelembe veszi a szerbiai valóságot, illeszkedik mindazokhoz a fejlesztési elképzelésekhez, amelyek ebben az országban készültek el. Csupán a fókusz más, ugyanis mi azokra összpontosítottunk területileg is, a feltételezhető támogatók vonatkozásában is, akiknek a nevében politizálunk. A program készítésekor egyaránt figyelembe vettük a tömbben élő és a szórványban élő magyarok érdekeit. Ilyen vonatkozásban ez elsősorban a mi programunk, de nagyon sokan segítettek ötlettel, építő jellegű kritikával, véleménnyel.

Miért pont ötvenmilliárd? Miért nem kevesebb vagy több?

– Ez egy középtávú, ötéves fejlesztési terv, amelynek természetesen elkészítettük a pénzügyi részét is. A magyar kormány ezt mérlegelte és az összeg, amellyel programunkat támogatják, nagyobb az általunk elkészített pénzügyi keretnél. Elsősorban a hitelkeret vonatkozásában nagyobb annál az összegnél, amelyet mi leírtunk. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar kormány valóban azt akarja, hogy a vajdasági magyarok itt érvényesüljenek, itt kapaszkodjanak meg, itthon maradjanak.

Melyek a program megvalósításának következő lépései?

– Az elkövetkező három évben valósul meg a program. A pénz éves bontásban érkezik, de ezek az évi szinten kiutalt pénzek is akkora sziklatömbök az Atlasz hegységből, amelyekkel az ambíciókat meg lehet valósítani. Január végéig be kell fejeznünk a rendszer finomhangolását, ezt követően pedig az első pályázatok meghirdetését. Hangsúlyoznom kell, hogy az egész tervnek teljes terjedelmében, minden elemében jogszerűnek kell lennie. Meg kell felelnie a szerbiai előírásoknak. Teljes mértékben átláthatóvá kell tenni, eltökélt szándékunk, hogy nyilvános, mindenki számára hozzáférhető legyen. Az elkövetkező napokban, hetekben rengeteg olyan lehetőséget fogunk teremteni, ahol a projektumról, annak részleteiről, megvalósításáról közvetlen beszélgetéseket folytathatunk majd az érdeklődőkkel, érdekeltekkel. Ez az elkövetkező időszak legnagyobb feladata.

Remélem, hogy január végén az első pályázatok is megjelennek. Azt szeretném, ha a pályázatok után minél hamarabb megköttetésre kerülnének a szerződések, és a kifizetés is gyors lenne. Például azok az igénylők, akik a mezőgazdaságban dolgoznak és sikeresen pályáznak, már a tavaszi munkálatokra megkapják a pénzt. A pályázások, a vállalkozások típusát, nagyságát illetően nincsenek megkötöttségek, az egész gazdasági spektrum számára, amelyikkel a vajdasági magyar közösség foglalkozik, ezek a lehetőségek hozzáférhetők lesznek. Területi vonatkozásban sincsenek megkötöttségek. Ez a program elsősorban a magyar vállalkozókat próbálja helyzetbe hozni, erősíteni, de nem kizárólag őket, ugyanis nem zárjuk ki azokat sem, akik velünk együtt élnek. Például, ha egy magyar vállalkozó beszállítója nem magyar, számára ugyanolyan fontos, mintha magyar volna, ezért másoknak is lehetőséget kell adni, hogy pályázzanak.

Ki kezeli majd a pénzt, ki bírálja el a pályázatokat?

– A pénzt nem a VMSZ fogja kezelni, hanem egy olyan intézményrendszer, amely az ide vonatkozó döntéseket meghozza. A hitelkonstrukció tekintetében nagy valószínűséggel belgrádi székhellyel létrejön egy bank is. A pályázatok elbírálása kizárólag szakmai elvek alapján történik. Az, hogy valaki melyik párt tagja, e pályázatok elbírálása során nem játszik szerepet, csupán az a szempont, hogy a pályázó mennyire komoly vállalkozó, bizonyított-e már, alkalmaz-e embereket, és mi az a terv, amit az asztalra tesz. Már előre visszautasítom a még meg nem jelent vádakat, amelyekről tudom, hogy majd elhangzanak ezzel kapcsolatban, és ismétlem, hogy minden nyilvánosan fog történni és szakmai elvek alapján. Elmondhatom azt is, hogy Vajdaság területén hét-nyolc irodát nyitunk, ahová majd be lehet kopogni, felvilágosítást, segítséget kérni.

Mit gondol, tudunk-e élni a felkínált lehetőséggel?

– Március 15-én, amikor az újságíródíjat adták át, többen is a magyarok elköltözéséről, elvándorlásáról beszéltek, és azt mondták, hogy erre azért kerül sor, mert a magyar politika nem tesz semmit annak érdekében, hogy ezt megfékezze. El kell mondanom, hogy már akkor folyamatban volt a program elkészítése, de most jutottunk abba a helyzetbe, hogy az életszerű problémákra reális válaszokat, megoldásokat adjunk. Azt remélem, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni fognak az emberek. Az ötvenmilliárd forint borzalmasan nagy összeg, ezt fel kell tudni használni, nem elherdálni, nem fölélni, hanem olyan programokba helyezni, amelyek újabb értéket teremtenek. Ezért a vállalkozói rétegnek nagyon nagy a felelőssége. Ez az a pillanat, amelyre az ókoriak azt mondták, Hic Rhodus, hic salta. Itt van most Rhodus, itt kell most ugrani! Most már adatott a lehetőség, hogy mindenki megmutassa, milyen elképzelése van.

A magyar kormány döntéséről már szerdán értesülhettek a vajdasági magyarok. Felhívták-e azután az emberek, gratuláltak-e a sikerhez?

– Sokan gratuláltak, VMSZ-tagok is, de rengeteg hívást, SMS-üzenetet kaptam olyan honfitársaimtól is, akik nem a VMSZ tagjai, vállalkozóktól, ismerősöktől, barátoktól, de olyanoktól is, akiknek telefonszáma számomra ismeretlen.

És azok az emberek, akikkel az utóbbi időben, hogy fogalmazzak így, némi nézeteltérés alakult ki?

– Nem. Nem hívtak fel, nem jeleztek semmit, annyit sem mondtak, hogy örülünk neki. Remélem, hogy nem következik majd be az, hogy ez a siker is egy iszapbirkózásos csatározásnak a mezejévé válik. A vajdasági magyar emberek mindennapjain nem lehet közéleti kávéházat működtetve javítani. Ott születhetnek építő jellegű gondolatok, de lássuk őket. Most, amikor egy ilyen óriási lehetőség birtokában vagyunk, azt hiszem, hogy ránk, politikusokra is érvényes a Hic Rhodus, hic salta mondás. Ha nem tudsz hozzájárulni, legalább szurkoljál, hogy sikerüljön, gyakoroljál önmérsékletet és ne romboljál.

Szerző: 
Németh Zoltán, Magyar Szó (Fotó: Ótos András)