You are here

Hat lépés távolság

Ha én magyar embert látok szerb pártnál, akkor mindig a hírhedt Camel cigi reklám jut eszembe a 60-as évekből, amely a reklámján az áll, hogy a legtöbb orvos ezt szívja. Mai fejjel nevetségesnek tűnik, de akkoriban még elhitték az emberek. Talán pár év múlva visszatekintve, mi is így leszünk az ilyenfajta „magyar” politikusainkkal.

                                *  

Én viszont, mégis csak azt mondom, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, mi, vajdasági magyarok. Néha homokszem kerül a gépezetünkbe, de sok mindenünk van, amire azért büszkék lehetünk, van nekünk is olyan csavaros eszünk, mint a székelyeknek. Most az cél, hogy 100 ezer szavazatot együtt egy helyre adjuk le, ami nem lehetetlen, hiszen maximum egy lépésre vagyunk egymástól!

Nem tudom, ki ismeri a „hat lépés távolság” elméletet, de nagyon egyszerű.  Karinthy egyik novellájában azt állította, hogy maximum hat lépésre van minden ember egy másiktól, kutatók be is bizonyították, hogy igaz. Tehát elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van.


Internetezés közben figyeltem fel arra, hogy ha vajdasági magyarokra keresek rá, akkor ez a távolság egyre redukálódik. Vagyis, eddig minden vajdasági magyarral van minimum egy közös ismerősöm. Ez talán annak az oka, hogy kevesen vagyunk, de én pozitív szemszögből vizsgálom, és azt mondom, hogy azért van, mert tartjuk egymással a kapcsolatot. Egyszerű emberekből állunk, földművesekből, tanárokból, szülőkből és gyermekekből. Törődünk, törődni próbálunk egymással.

Szerb szempontból ez zavaró lehet, hisz mi főleg a magunk dolgával foglalkozunk, saját értékeinket tartjuk szem előtt, nem holmi önző érdekből, hanem, mert a dolgoknak ez a rendje és a módja. Legjobb megoldás számukra, mint hogy befurakodnak közénk, szerb pártok magyar személyekkel kampányolnak, van, aki báránybőrbe bújtatott farkasnak hívja őket, vagy van, aki simán lejanicsározza őket (janicsár szerintem, nem meg felelő, mert a janicsároknak nem volt választási lehetőségük).

Ha én magyar embert látok szerb pártnál, akkor mindig a hírhedt Camel cigi reklám jut eszembe a 60-as évekből, amely a reklámján az áll, hogy a legtöbb orvos ezt szívja. Mai fejjel nevetségesnek tűnik, de akkoriban még elhitték az emberek. Talán pár év múlva visszatekintve, mi is így leszünk az ilyenfajta „magyar” politikusainkkal.

A Kárpát-medencéből nekünk sikerült a kisebbségi magyarok közül egyedül legitim nemzeti tanácsot kiharcolni. Irigykednek ránk Sepsiszentgyörgytől kezdve Dunaszerdahelyen át egészen Ungvárig.

Egy székely barátom is kifejtette, hogy milyen jó nekünk, hogy ezt elértük, mennyire büszkék lehetünk magunkra, hát dagadt is a májam rendesen, ilyenkor oly jó vajdasági magyarnak lenni. Egyet nem értett viszont az erdélyi ismerősöm, pedig mint mondta neki elég csavaros esze van, hogy az a másik magyar párt mért panaszolta be ezt az intézményt. Mit ne mondjak, vakargattam a fejem, de ésszerű választ én sem tudtam rá adni. Még, ha egy szerb párt csinál ilyet, akkor, rá tudnám mondani, hogy megint irigykednek, ami annak lenne a jele, hogy valamit jól csinálunk. Dehát a mi fajtánktól ez rosszul esett, na meg, hogy rá nemsokára összefogásra szólítanak fel minden magyart, nem tudom, hogy komolyan gondolták-e, vagy már elfelejtik azt, hogy ők áskálódnak, amikor magyar diákok ösztöndíjazásáról van szó.

Én viszont, mégis csak azt mondom, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, mi, vajdasági magyarok. Néha homokszem kerül a gépezetünkbe, de sok mindenünk van, amire azért büszkék lehetünk, van nekünk is olyan csavaros eszünk, mint a székelyeknek. Most az cél, hogy 100 ezer szavazatot együtt egy helyre adjuk le, ami nem lehetetlen, hiszen maximum egy lépésre vagyunk egymástól!