You are here

Furcsaságaink

Furcsa egy nép a miénk. De még különösebb az a vajdasági magyar politikus, aki tényleges cselekvés hiányában csak üres szólamokat durrogtat, támad, kritizál és közben hosszú idő óta semmit nem tesz le az asztalra.

Furcsa egy világot élünk. A papír sok mindent elbír és lehet játszani a szavakkal. A játék is különös, Kosztolányi óta pláne. „Csodaszép” dolog, de ez esetben sajnos jónak nem mondható. Sőt, szerintem kifejezetten káros. Kártékony, közösségünket gyengítő és züllesztő tevékenység. Sajnos vannak olyan pártjaink, akik nem ideológiai elköteleződés mentén szerveződnek, hanem a támadás és a körlevelek szentségében hisznek. Ilyenkor merül fel bennem a létezés értelmének kérdésfeltevése. Vannak, vagyunk, de mi célból? Egyáltalán nem mindegy, hogy építünk vagy rombolunk. Hogyan tudjuk úgy erősíteni a vajdasági magyarságot, ha egymásra köveket dobálunk, és valótlan frázisok mögé bújva próbáljuk leplezni gyöngeségünket?


A 21. század társadalma teljesítményorientált. A biztos egzisztencia, a siker, a megbecsülés az elvégzett munka függvénye. Nincs ez másként a politika világában sem. Népszerűséget, tekintélyt és elismerést csak az a párt, csak az a politikus tud kivívni magának, aki dolgozik és eredményeket tud felmutatni. Az igazi demokratikus rendszerekben helye van a szubjektív véleménynyilvánításnak. De vannak mindentől független, megkérdőjelezhetetlen, objektív tények, amelyek magukért beszélnek. Én ebben az objektív mércében hiszek. Magáért beszél, ha az ember a realitás talaján mozog, csak a tényekre hagyatkozik és ez alapján dönt, választ. Persze tény az is, hogy az érzelmeink sokszor erősebbek és befolyásolnak minket a dolgok megítélésében.

Már az ókori rómaiak is felismerték, hogy a népnek cirkusz és kenyér kell. A populista, demagóg, csak látványelemekre épülő politizálás azonban hosszú távon kevés. Józan ember nem alapozza jövőjét a bizonytalanra. Az ominózus párt kínálatában pedig csak cirkuszt találunk. Azt is a középszerű, közönségesebb fajtából. Kenyér helyett legfeljebb kővel dobálóznak. Mert nekik csak erre telik. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én ezeket a közleményeket, felhívásaikat már nagyon unom. Szerintem mások is. Nekünk konkrétumok kellenek a megélhetéshez, a fennmaradásunkhoz. Szerencsére van még olyan pártunk, amely következetesen képviseli érdekeinket, míg egyesek mást se tudnak, csak hírlevélről - hírlevélre negatív dolgokat köpködni. Van értelme ennek? Mondom, vannak megmagyarázhatatlan, furcsa dolgok körülöttünk…